Az aszpirin fájdalomcsillapítóként került a piacra 1897-ben, az 1980-as években pedig kiderült, hogy hatásos az infarktus és az agyvérzés megelőzésében, egyes daganatos megbetegedések ellen is védelmet nyújthat.
Ezt a hatást vizsgálták meg a gasztrointesztinális rendszer minden rákos daganatára (vastagbél-, végbél-, nyelőcsőrák) a Leideni Egyetem kutatói.
A tudósok 13 715 olyan páciens adatait elemezték ki, akiknél Hollandiában 1998 és 2011 között diagnosztizáltak gasztrointesztinális daganatot.
A betegek 30,5 százaléka szedett már a rákdiagnózis előtt is aszpirint, 8,3 százalékuk az után kezdte el szedni, 61,1 százalékuk egyáltalán nem vett be ilyen szert.
A páciensek között leggyakrabban a vastagbélben (42,8 százalék), a végbélben (25,4 százalék) és a nyelőcsőnél (10,2 százalék) diagnosztizáltak daganatot. Az átlagos megfigyelési idő 48,6 hónap volt. Azokat a résztvevőket, akik a rákdiagnózist megelőzően is szedtek aszpirint, kizárták a kutatásból.
A betegség felismerése után rendszeresen aszpirint szedő daganatos betegek 75 százaléka élte túl öt évvel a diagnózist, az aszpirint nem szedőknek viszont csak 42 százaléka.
A tudósok szerint az aszpirin rák elleni pozitív hatásának hátterében a vérlemezkegátló hatása áll. A vérlemezkék feladata, hogy a vérzést csomósodással és a véredény eltömítésével megállítsák.
A feltételezések szerint a cirkuláló tumorsejtek az őket körülvevő vérlemezkék rejtekében játsszák ki az immunvédelmet. Az aszpirin gátolja a vérlemezkéket, így megakadályozza azt is, hogy a tumorsejtek a lemezkék segítségével védelmet leljenek az immunrendszer elől.