A Magellán-felhők igazi absztrakt festménynek tűnnek a Planck fotóján – ez annak köszönhető, hogy az eszköz nem a fény általunk felfogható hullámhosszait, hanem a sokkal nagyobbakat rögzítette. Így a mikrohullámú és az infravörös fény rögzítésével készült ez a különleges kép.
A fotón látható kavargó, spirálszerű vonalak a galaxisok mágneses mezőit jelölik. A kép közepén sötétlő, vörös és narancssárga buborék a Nagy Magellán-felhő, amely 160 ezer fényévre van a Földünktől, a bal alsó sarokban látható hasonló pötty pedig a Kis Magellán-felhőt jelöli, 200 ezer fényévnyire tőlünk.
Az ESA Planck-űrszondája egyébként az űrkutatás néhány legfontosabb kérdésére keresi a választ: kutatja,
hogyan született az univerzum, hogyan alakult ki mai formájára, és milyen módon fejlődik és alakul majd a jövőben.
A szonda objektíve a mai technológiának megfelelő legnagyobb pontossággal analizálja a "Nagy Bumm" után keletkező sugárzások maradványait, azaz a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást. Ez az az elektromágneses sugárzás, amely a világegyetem születése után keletkezett, és az egész univerzumot kitölti.
A Planck pontossága küldetésének egyik fő akadályozója is: mivel nagyon érzékeny kamerával rendelkezik, gyakran megzavarják a közeli objektumok, mint például a Magellán-felhők is. Bár ezen tulajdonsága az űrszonda eredeti céljának vizsgálatát lassítja,
segítségével többet tudhatunk meg ezekről a közeli célpontokról is,
így például a csillagközi por vörös és narancs ködként jelenik meg a kép felső részén. Ez egy tökéletes terep a csillagformálódásra, valahol a Kaméleon-csillagképben.