Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Chilében elhelyezkedő VLT (very large telescope, nagyon nagy távcső) műszerével felfedezett VFTS 352 kettős csillagrendszer 160 000 fényévnyire található a Tarantula-ködben.
A VFTS 352 két nagyon forró, fényes és nagy tömegű csillagból áll, amelyek kevesebb mint egy nap alatt kerülik meg egymást. A két csillag középpontja csupán 12 millió kilométerre van egymástól. Valójában a csillagok olyan közel vannak egymáshoz, hogy
felületük átfedésben van és híd alakult ki közöttük.
A VFTS 352 nemcsak a legnagyobb tömegű az úgynevezett kontakt bináris (kettős) csillagok parányi csoportjában – együttes tömegük nagyjából 57-szerese a Napunkénak – de a legforróbb is: felszíni hőmérsékletük meghaladja a 40 000 Celsius-fokot.
Az ilyen extrém csillagok, amilyen a VFTS 352 két alkotója kulcsszerepet játszanak a galaxisok evolúciójában, és úgy gondolják, hogy a fő termelői olyan elemeknek, amilyen az oxigén.
Az ilyen kettős csillagok olyan egzotikus viselkedéssel is kapcsolatban állnak, amilyent
az úgynevezett vámpírcsillagok mutatnak, ahol a kisebb kísérő csillag anyagot szippant el a nagyobb szomszédja felszínéről.
A VFTS 352 esetében azonban a rendszer mindkét csillaga majdnem egyforma méretű, ezért nem szívnak el egymástól anyagot, hanem valószínűleg megosztják azt. Úgy becsülik, hogy a VFTS 352 alkotó csillagai az anyaguk 30 százalékát osztják meg.
Az ilyen rendszerek nagyon ritkák, mivel a csillagoknak ez az életszakasza nagyon rövid, ami nehézzé teszi, hogy éppen „elkapják” ezt.
Az asztronómusok szerint a VFTS 352-re kétféle kataklizmikus sors valamelyike vár. Az első lehetséges végkimenet, hogy a két csillag összeolvad, ami egy gyorsan forgó, és valószínűleg mágneses óriáscsillag létrejöttéhez vezet.
Ha továbbra is gyorsan fog forogni, akkor az élete az univerzum egyik legnagyobb energiájú robbanásához vezethet, amelyet hosszú időtartamú gamma-sugárkitörésnek neveznek”
– mondta a projekt vezető kutatója, Hughes Sana, a belgiumi Leuveni Egyetem munkatársa.
A második lehetőség, amint azt a csoport elméleti asztrofizikusa, Selma de Mink (Amszterdami Egyetem) magyarázta, a következő.
„Ha a csillagok elég jól összekeverednek, akkor mindkettő kompakt maradhat, és a VFTS 352 rendszer elkerülheti az összeolvadást. Ez egészen új evolúciós útvonalra irányíthatja az objektumokat, ami teljesen eltér a klasszikus csillagevolúciós előrejelzésektől. A VFTS 352 esetében
az alkotók szupernóvarobbanásban fejezhetik be életüket, s így fekete lyukak közeli bináris rendszerét hozhatják létre.
Az ilyen figyelemreméltó objektum a gravitációs hullámok intenzív forrása lenne.”