Jom kippur; az izraeli hírszerzés tragikus csődje

Az 1967-es hatnapos háború során lelőtt egyiptomi MiG-21 vadászgép roncsai, izraeli tisztekkel

1973. október 6-án az Izrael-ellenes arab koalíció elsöprő erejű offenzívát indított a zsidó állam ellen.  A jom kippur ünnep előestéjén összehangoltan megindított egyiptomi-szír vezetésű hadművelet hatalmas zűrzavart okozott az izraeli katonai és államvezetésben. Az első napokban úgy tűnt, nincs olyan erő, amely képes lenne megállítani a diadalmasan előrenyomuló arab seregeket; huszonöt éves történelme során Izrael még sohasem forgott akkora veszélyben, mint 1973 októberének forró napjaiban.

Nagy győzelmeknek óvatlanság az áruk

Az Izrael elsöprésére készülő, jelentős túlerőben lévő arab koalíció, Egyiptom, Szíria, Jordánia és Irak hadereje az 1967-es, úgynevezett hatnapos háború során megsemmisítő vereséget szenvedett el a zsidó államtól.

Izrael ekkor kellő időben és megfelelő mennyiségű információ birtokában cselekedett;

Clausewitz klasszikus hadművészetét követve, váratlan megelőző csapással ragadta magához a kezdeményezést még azt megelőzően, hogy megindult volna ellene az arab gőzhenger.

Az 1967-es hatnapos háború során lelőtt egyiptomi MiG-21 vadászgép roncsai, izraeli tisztekkel Forrás: Wikimedia Commons

Az 1967-es villámháború kiheverhetetlennek látszó anyagi-technikai veszteséget okozott az Izrael-ellenes koalíció hadseregeinek,

Egyiptom például teljes légiereje 75%-át vesztette el néhány nap leforgása alatt,

a súlyos területi és presztízsveszteségről nem is beszélve. A nagy stratégiai győzelem jelentősen megerősítette a zsidó állam pozícióját a közel-keleti térségben, ugyanakkor elaltatta Izrael éberségét.

Nasszer egyiptomi elnök (középen), Jasszer Arafat palesztin vezető (balra) és Huszein jordániai király társaságában. Nasszer legfőbb álma az arab egység megteremtése volt, amelynek megvalósításához el akarta söpörni a zsidó államot Forrás: Origo

A vereség ugyanis egyetlen pillanatra sem ásta alá a revánsra vágyó Egyiptom harci szellemét. Gamal Abden Nasszer, a pánarab nacionalizmus atyja nem mondott le az egyiptomi szupremácia alatt megteremtendő arab egység álmáról, ennek megvalósításához kellett volna elsöpörnie Izraelt.

Az újabb katonai akció megszervezéséhez azonban pótolni kellett az egyiptomi hadsereg súlyos haditechnikai veszteségét.

Nasszer 1970-ben bekövetkezett halála után az örökébe lépő Anvar Szadat elnök az elődje politikáját folytatta; Egyiptom lázasan készült a visszavágásra.

Nasszer elnök utódja, Anvar Szadat (balról a második) elődje politikáját folytatta Forrás: Wikimedia Commons

Az újabb támadásra összeálló arab katonai szövetség az 1967-ben elfoglalt területek visszaszerzését, valamint az izraeli hadsereg és Izrael Állam megsemmisítését tekintette legfőbb céljának. (Ekkoriban még egyetlen arab állam sem ismerte el Izrael állami léthez fűződő jogát.)

Izrael felszámolása után a zsidó állam területét a palesztinoknak akarták átadni.

A kardcsörtető készülődésről azonban az 1967-es győzelembe süppedt izraeli katonai hírszerzés nem vett tudomást.

Ez alkalommal semmit sem bíztak a véletlenre

Anvar Szadatnak a szovjet kormánnyal kötött megállapodás alapján 1973-ra sikerült teljesen újra felfegyvereznie az egyiptomi hadsereget. A szovjetek nem fukarkodtak: az egyiptomi légierő 680 harci gépet, köztük MiG-21 típusú vadászgépeket, a szárazföldi haderő pedig T-55, illetve T-62 nehézpáncélosokat kapott.

Nasszer Hruscsov szovjet pártfőtitkár (a kép jobb szélén) társaságában. A Szovjetunió látta el haditechnikával Egyiptomot a jom kippuri háború előtt Forrás: Wikimedia Commons

Egyiptom a szovjet szállításoknak köszönhetően 1973-ra már 2600 harckocsit tartott hadrendben,

de korszerű légvédelmi rakétaütegekhez, valamint nagyobb mennyiségű 9M14 Maljutka típusú páncéltörő rakétarendszerhez is hozzájutott.

T-62 típusú harckocsi. Egyiptom is nagyobb mennyiséget kapott ebből a páncélosból Forrás: Wikimedia Commons

1973-ban az egyiptomi szárazföldi csapatoknál 650 000 katona állt szolgálatban. A felkészülés jegyében Szíria is követte az egyiptomi példát,

Hafez al-Aszad elnök ugyancsak szovjet haditechnikával szerelte fel hadseregét.

Szíria 1973-ra 400 korszerű szovjet harci repülőt, valamint 2000 harckocsit szerzett be, ezzel jelentősen megerősítve csapatait.

Hafez al-Aszad szíriai elnök Forrás: Wikimedia Commons

Az Izrael felőrlését célzó akciók már korábban elkezdődtek. Ezekben a Palesztin Felszabadítási Szervezet is tevékeny részt vállalt; a repülőgép-eltérítésekkel indított terrorháború az 1972-es müncheni olimpián a Fekete Szeptember elnevezésű palesztin csoport túszejtő akciójával és 11 izraeli sportoló meggyilkolásával érte el tetőpontját. Azonban az igazi nagy háború sem váratott már túl sokat magára.

Elsöprő támadás a Szuezi-csatorna mentén

A pontosan kidolgozott haditerv alapján 1973. október 4-én teljes harckészültséget rendeltek el az egyiptomi laktanyákban, és már másnapra, a mozgósítás befejezéseként a hadműveletre kiszemelt egységek elfoglalták kiindulási pontjaikat a Szuezi-csatorna mentén.

Ezzel egyidejűleg mozgósított Szíria is, a tűzszüneti vonal mentén sorakoztatva fel hadseregét.

A híresen pontos izraeli katonai hírszerzés ez alkalommal csődöt mondott; az izraeli vezérkar nem rendelkezett pontos információval arról, hogy mi állhat a határok menti készülődés hátterében.

Izraeli harckocsik felvonulóban a Golán-fennsíkhoz Forrás: AFP/David Rubinger

Emiatt megkésve rendelték el az izraeli véderő riadóztatását, a csapatok felvonulása azonban a jom kippuri ünnep előestéje miatt csak rendkívül vontatottan haladt.

A bizonytalanság légköre ülte meg az izraeli kabinet október 6. hajnalára virradó válságtanácskozását is.

Golda Meir miniszterelnök – ellentétben az 1967-es hadművelettel - ódzkodott a megelőző csapás elrendelésétől.

Golda Meir izraeli miniszterelnök ódzkodott a megelőző csapás elrendelésétől Forrás: Wikimedia Commons

A katonai vezetéshez hasonlóan ő sem volt biztos az arab készülődés valós okaiban, és attól tartott, hogy a felvonulással Izrael támadását akarják kiprovokálni, amire viszont most nem volt felkészülve az izraeli véderő. A kétségek október 6-án délután 14 órakor végleg eloszlottak; heves tüzérségi előkészítés után, a légierő fedezete alatt az egyiptomi hadsereg gyors ütemben 70 000 katonát és 1000 harckocsit dobott át a csatornán.

Egyiptom és Szíria egyszerre támadták meg Izraelt Irak és Jordánia támogatásával Forrás: AFP/Ze'ev Spector

Az erős lökésnek és pontosan vezetett tüzérségi tűznek az izraeli csapatok nem tudtak ellenállni, első védelmi vonaluk rövid idő alatt megsemmisült. A 200 harckocsi bevetésével indított ellentámadás is hamarosan összeomlott,

az izraeli egységek súlyos veszteségek elszenvedése után kénytelenek voltak a Milta-szorosba visszahúzódni.

Egyiptom már a támadás első napján jelentős taktikai sikert ért el; felszámolta a Sínai-félsziget nyugati oldalán húzódó izraeli védelmi vonalat. Előnyüket kihasználva még aznap éjjel újabb 500 harckocsit és öt hadosztályt vezényeltek át a csatorna túlpartjára.

Úgy tűnt, elkerülhetetlen az összeomlás

Egyiptom csapatmozdulataival egyidejűleg a szír hadsereg is támadásba lendült északon, 1000 harckocsiból és 30 000 gyalogosból álló csapatkontingens rohanta le a Golán-fennsíkot létszámhátrányban védő izraeli egységeket. Csak a védők számára előnyös terep mentette meg az izraeli alakulatokat a teljes megsemmisüléstől.

Izraeli katonák úton a frontra Forrás: AFP/David Rubinger

Október 7-én Izrael a légierő koncentrált támadásával próbálta megállítani az arab előretörést.

A hírszerzési hiányosságok miatt azonban nem volt tudomásuk a rendkívül erős egyiptomi csapatlégvédelemről,

és ez végzetesnek bizonyult. A támadás a heves légvédelmi tevékenység miatt gyorsan összeomlott, az izraeli gépek 60%-a elveszett.

Mindkét fronton véres harcok dúltak Forrás: AFP/Shlomo Arad

Mindeközben újabb szír offenzíva kezdődött a Golán-fennsíkon, és csak az utolsó pillanatban beérkezett csapaterősítésnek volt köszönhető, hogy nem omlott össze az izraeli védelmi vonal. Úgy tűnt, hogy a Sínai-félsziget és a Golán térségében zajló véres harcokban az arabok felőrlik a védőket; Izrael még soha sem állt olyan közel az összeomláshoz, mint ezekben a napokban.

Izraeli harckocsi a Sínai-félsziget frontján Forrás: Wikimedia Commons

Meg nem erősített hírek szerint a válság miatt szinte egyfolytában ülésező izraeli kabinet előtt Mose Dajan hadügyminiszter már a megadás kérdését is felvetette.

A majdnem győztesek súlyosan hibáznak

Ezekben a kritikus pillanatokban azonban az arab katonai vezetők súlyos stratégiai hibát követtek el; lemondva a sikeres offenzíva továbbfejlesztéséről megálltak, és védelmi állásokat foglaltak el. Ennek az állt a hátterében, hogy a légvédelmi rakéták nyújtotta védőernyő széléhez értek.

Szovjet gyártmányú önjáró páncéltörő rakéta Forrás:Wikimedia Commons

Ez a hiba azonban megmentette az izraeli haderőt,

Mose Dajan azonnal felismerte az egyiptomi csapatok megállásában rejlő taktikai lehetőséget, és ki is használta azt.

Az összes tartalék mozgósításával ellentámadást rendelt el, amelyben Izrael megmaradt teljes páncélos erejét, 700 harckocsit is bevetettek. Az erőteljes ellenlökés megzavarta a védelembe átment egyiptomi hadvezetést, de nem adták fel állásaikat. Ezután néhány napos szünet állt be a frontokon, mindenki a végső összecsapásra készülődött.

Reális volt az atomcsapás veszélye

Az amerikai légierő egy Lockheed SR-71 típusú, nagy magasságban haladó speciális felderítőgépe azonban riasztó felfedezést tett. A gép által készített felvételek azt bizonyították, hogy

Izrael indításra kész atomtöltetű rakétákat telepít közvetlenül a vonalai mögé,

azaz Izrael elszánta magát végső esetben a taktikai atomfegyver bevetésére is.

Lockheed SR-71 "Blackbird" magassági felderítő Forrás: Haggerty, Michael/Tech. Sgt.

Hogy mi történt ezután a kulisszák mögött, nem tudjuk, de tény, hogy az addig többé-kevésbé passzív Nixon-kormányzat a Nickel Grass-hadművelet során néhány nap alatt rendkívül komoly technikai erősítést dobott át Portugáliából Izraelnek.

Izraeli felségjelű F-4 Phantom II típusú vadászgép Forrás: Wikimedia Commons

A technikai segítség értékét, a 36 F-4 Phantom II vadászgép mellett, elsősorban az egyiptomi légvédelmi radarok kiiktatására alkalmas modern rádiótechnikai berendezések növelték. Az amerikai segítség megteremtette a hatékony izraeli ellencsapás feltételeit.

Izrael visszavág

Október 16-án a szírek végleg elakadtak a Golán-fennsíkon. Aznap gyökeres fordulat állt be a Sínai-félsziget frontján is. Éjjel egy órakor Aríél Sárón tábornok heves ellentámadást indított az egyiptomi vonalak ellen, és kikényszerítette az izraeli csapatok átkelését a Szuezi-csatornán.

Aríél Sáron, Izraeli későbbi miniszterelnöke 1973-ban a Szuezi-csatornán áttörő ellenoffenzívát vezette Forrás: Helene C. Stikkel, Civ

Taktikai sikerét hadászati jelentőségű előnnyé alakította;

a csatornán áttört, harckocsikkal megerősített egységei délre fordulva bekerítették az egyiptomi erőket,

és megsemmisítették a csatorna partjára telepített négy légvédelmi rakétás egységet, valamint tucatnyi tüzérségi állást.

Izraeli gépesített alakulat a Szuezi-csatornánál Forrás: AFP/Afp

Október 18-ra mindkét fronton végleg Izrael kezébe került a kezdeményezés, az arab haderők fogcsikorgatva ugyan, de kénytelenek voltak visszavonulni. Egyiptom október 22-én fegyverszünetet kért, de csak három nappal később hallgattak el végleg a fegyverek.

Vereséggel felérő győzelem

Izrael sikerét – amellyel megfordította a súlyos katasztrófával fenyegető helyzetet – a zsidó állam közvéleménye valójában vereségként élte meg. Ezzel szemben Egyiptom győzelemként ünnepelte a „ramadáni hadjáratot” – október 6. mind a mai napig az egyik legnagyobb egyiptomi nemzeti ünnepnek számít.

Anvar Szadat egyiptomi elnök Camp Davidben, ahol az Izraellel történő kiegyezésről tárgyaltak Forrás: AFP/-

Ha a következményeket vesszük szemügyre,

a rendkívül súlyos veszteségek ellenére valójában Egyiptom könyvelhetett el többet a jom kippuri háborúból;

Izrael kénytelen volt kiüríteni a Szuezi-csatorna környékét, valamint egy 10 kilométer mély védelmi zónát átadni Egyiptomnak a Sínai-félsziget nyugati partvidékén.

Begin izraeli miniszterelnök (a kép bal szélén) Jimmy Carter amerikai (középen) és Szadat egyiptomi elnök Camp Davidben az 1978-as izraeli-egyiptomi békeszerződés aláírása után. Egyiptom az egész Sínai-félszigetet visszaszerezte Forrás: Wikimedia Commons

A háború következményének tekinthetők a két ország között 1977-ben elkezdődött béketárgyalások, amelyek – többek között – a Sínai-félsziget Egyiptomnak történt átadásával fejeződtek be az 1978-ban Camp Davidben aláírt békeszerződéssel. A teljes béke azonban még mindig várat magára az olajfák földjén.