Az egyesült államokbeli Baylor College of Medicine kutatói eddig nem látott részletességű készítettek az úgynevezett szupercsavart DNS-ről, ami feltárta, hogy ez az alak sokkal dinamikusabb, mint a jól ismert kettős spirál.
A kutatók nagyfelbontású mikroszkópos technikát alkalmaztak, majd a Leedsi Egyetem szuperszámítógépén futtatott szimulációval tovább vizsgálták az így kapott szerkezeteket.
Mint az a Nature Communications folyóirat mai online kiadásában megjelent cikkből kiderül, a szimuláció bemutatta a DNS dinamikus természetét:
a molekula folyamatosan hullámzik, „vonaglik” és különféle alakokba csavarodik.
Ez távol áll a köztudatban meghonosodott, merev és statikus kettős spirál szerkezettől.
Annak megértése, hogy néz ki a DNS a sejtben, segíthet jobb gyógyszerek – például új antibiotikumok vagy hatékonyabb rákellenes kemoterápiás szerek – tervezésében.
Ennek az a magyarázata, hogy a gyógyszermolekulák hatása azon alapul, hogy felismernek egy adott molekuláris alakzatot, hasonlóan ahhoz, ahogy a kulcs passzol a zárba”
– magyarázta dr. Sarah Harris, aki a számítógépes szimulációkat vezette a Leedsi Egyetemen.
A kettős spirál szerkezet mélyen gyökerezik a kollektív tudatban. Gyakran felbukkan a popkultúrában és sokszor szerepel a művészetben és a tervezésben. De a DNS alakja nem mindig ilyen egyszerű.
„Amikor Watson és Crick leírta a DNS kettős spirált, csak a valódi genom apró darabkáját vizsgálták, nagyjából a kettős spirál egy csavarulatát. Ez nagyjából 12 bázispárból álló szakasz, amelyből azután felépül a DNS spirális létrája” – mondta Harris.
„Mostani tanulmányunk némiképp nagyobb mérettartományban – több száz bázispár hosszan – vizsgálta a DNS-t, és még a viszonylag szerény méretnövekedés is
a DNS-molekula viselkedésének egészen új gazdagságát tárta fel”
– folytatta Harris.
Az emberi DNS-t nagyjából 3 milliárd bázispár alkotja. Ez körülbelül 1 méter hosszúságú DNS.
Ennek a hosszú szalagnak nagyon precízen kell felcsavarodnia, hogy beleférjen a sejtmagba.
A kutatóknak először a DNS-nek ezt az úgynevezett szupercsavart szerkezetét kellett reprodukálniuk. Ez után tanulmányozhatták mikroszkóppal és számítógépes szimulációval a szerkezet sajátságait. Változatos alakzatokat, éles szögben behajló részleteket, illetve többszörös 8-ast formázó struktúrákat írtak le, amelyek vibráltak és változtatták alakjukat.