Így látnak bennünket a delfinek

A jobb oldali a számítógéppel pontosított kép - így látja a delfin a búvárt

Amerikai kutatók sikeresen leképezték, hogyan érzékeli a vízben lebegő embert egy delfin – az állat által a társainak továbbított  ultrahang képek meglepően részletesek és pontosak voltak, így szeretnék továbbvinni a projektet, hogy még jobban megismerhessék a delfinek echolokációs képességeit.

A Speak Dolphin állati kommunikációval foglalkozó kutatóközpont egyik tagja, Jack Kassewitz kollégáival együtt arra volt kíváncsi, hogyan látja egy delfin ultrahang letapogatással a vele szemben lebegő embert – ezt egy speciális, CymaScope nevű módszerrel tudták pontosabban feltérképezni.

A delfinek echolokációt használnak, hogy pontosan tájékozódni tudjanak

Fotó: Dombovári Tibor

Szemükkel is jól látnak

A delfinek visszhangok alapján tájékozódnak a vízben – másodpercenként akár 800 irányított hangot is kibocsáthatnak, amelynek visszaverődésével tudják bemérni a különböző objektumok távolságát és alakját. Mivel hallásuk ennyire fejlett, a delfineket elsősorban auditív állatoknak tekintettük – a legfrissebb kutatások azonban kiderítették, hogy az óceánban élő fajok, így például a palackorrú delfinek,

egyformán jól látnak a vízben és a víz felett is.

Bár szemük nem érzékeli a színeket, a látható spektrum kék tartományában található fényekre nagyon érzékeny. Kevesen tudják, de a delfinek szeme is visszaveri a fényt, hasonlóan a macskákéhoz.

Az echolokációt vizsgálták

A Speak Dolphin kutatói a delfinek echolokációs képességeit vizsgálták – vagyis azokat a hanghullámokat, amelyeket a delfin bocsát ki akkor, ha szeretné betájolni az előtte álló objektum méreteit és távolságát. A delfin által „látott” képről a világon először készítettek háromdimenziós lenyomatot a CymaScope módszerrel – így elsőként készült el egy búvár háromdimenziós modellje úgy, ahogy a delfin érzékeli.

Echolokáció

Az echolokáció egy magas szinten specializálódott képesség, amely lehetővé teszi a delfinek számára, hogy akkor is vadászhassanak, illetve információt szerezhessenek környezetükről, amikor a látási viszonyok korlátozottak. A delfinek echolokáció során rövid, de magas intenzitású hangimpulzusokat bocsátanak ki, amelyek visszaverődnek az útjukba eső tárgyakról. Az állatok ezeket a visszaverődött hangokat érzékelik, és ezek segítségével szereznek információt az előttük álló tárgyak méretéről, formájáról és helyzetéről. A hangok frekvenciája eléri a 130 KHz-t, ami jóval az emberi hallástartomány (20 Hz-20 KHz) fölé esik.

Kassewitz kollégája, Jim McDonough a mexikói Puerto Aventurasban található delfinkutató központ medencéjébe merült le az Amaya nevű nőstény delfin elé. A férfi súlyokkal telepakolt övet viselt, hogy lent tudjon maradni a víz alatt, amíg a kutatók rögzítik az Amaya által látott képet.

Még fejlettebb lehet az érzékelés

Amaya hanghullámait egy speciális, nagyon érzékeny audioberendezéssel rögzítették, majd az így kapott felvételeket elküldték az angol CymaScope laboratóriumba, ahol John Stuart Reid, a hallható fizikai kutatásokra specializálódott szakértő elkészítette a búvár háromdimenziós modelljét.

A jobb oldali a számítógéppel pontosított kép - így látja a delfin a búvárt Forrás: CymaScope

A kutatók arra számítottak, hogy McDonough arcát látják majd az elkészült leképezésben, de végül a búvár egész sziluettjét megkapták – méghozzá olyan pontossággal, hogy még a súlyozott öv is kivehető volt a modellen. Valószínű azonban, hogy a delfinek echolokációs képessége sokkal részletesebb képet ad, mint amilyet a modellen látunk, egyszerűen csak a technológiai módszereink nem elég fejlettek még ahhoz, hogy rendesen leképezzük amit tényelgesen érzékelnek.