A Science Advances című tudományos lapban közzétett tanulmány szerint a Föld forgásának műholdakkal és csillagászati módszerekkel mért szerény, ám észrevehető változása mögött álló hajtóerő az emelkedő tengerszint lehet, amelyet a globális felmelegedés miatt olvadó jég vize táplál.
"Mivel a jégmezők magas földrajzi szélességi fokokon fekszenek, amikor olvadnak, a víz a magasabb szélességi fokok felől az alacsonyabbak felé áramlik, és mint a műkorcsolyázó, aki a karját fölemeli, úgy lassítja a Föld forgási sebességét a víz változó eloszlása" - magyarázta a Harvard Egyetem geofizikusa, Jerry Mitrovica.
Az olvadó jég és víz mozgása emellett a Föld tengelyének, vagyis az Északi-sarknak az enyhe elmozdulásával is jár,
a jelenséget pólusvándorlásnak nevezik a tudósok.
"Képzeljük el, hogy egy műkorcsolyázó nem nyújtja ki egyenesen a karjait, hanem az egyiket egy bizonyos szöget bezárva emeli fel, a másikat pedig egy másik szöget bezárva. A műkorcsolyázó elkezd előre-hátra tántorogni. Ugyanez történik a pólusmozgáskor is" - hangsúlyozta a tudós.
A kutatók megvizsgálták a bolygó forgásának változásait és forgástengelyének elmozdulásait annak fényében, hogy miként emelkedett a 20. században a tengerek vízszintje a globális felmelegedés miatt.
Jerry Mitrovica szerint a jégmezők olvadása és a tengerszint ebből fakadó emelkedése miatt a forgástengely, vagyis a földrajzi északi-sarkpont helye évente kevesebb mint egy centiméterrel vándorolt arrébb.
A forgási sebesség csökkenésével járó olvadás a 20. században mintegy egy ezredmásodperccel hosszabbította meg a napokat.
Noha ezek kisebb hatások, mégis újabb bizonyítékát adják az ember által előidézett klímaváltozás mélyreható következményeinek
- mondta el a kutató.
Hozzátette: ha az előrejelzéseknek megfelelően a sarkköri jégtakaró a 21. században növekvő iramban olvad tovább, a Föld forgásának lassulására gyakorolt hatása is nagyobb lehet.