Az öt hetes állatkölyöknek szomorú a története – az apróságot elhagyta az anyja, így az állatkert gondozóinak kell etetni-itatni és felnevelni, amíg olyan nagy nem lesz, hogy magáról tudjon gondoskodni.
A dolgozók azért valószínűleg annyira nem bánják, hogy ezzel az aranyos boccsal kell tölteniük az idejüket – az állat még álmában is cuki, igaz, elég furcsán horkol, és folyton izeg-mozog. A gondozók szerint ezek a hangok azt jelzik, hogy a csöppség boldog és elégedett. Az állat egyelőre még a szemét sem nyitotta ki teljesen, és fejlődésének abban a fázisában van, amikor még a négy lábának használatát is csak próbálgatja.