A 16. század derekán ténykedett, pestisdoktorból lett híres látnok, Michel de Nostredame, közismert nevén Nostradamus mellett talán kevésbé ismert egy másik „jövőbelátó”, a 12. században élt írországi érsek, Szent Malakiás munkássága.
Malakiás – a templomos kapcsolatai miatt is híres Szent Bernát krónikája szerint – Maelmhaedhoc keresztnéven, az O’Morgain család sarjaként 1094-ben látta meg a napvilágot az írországi Armagh városában. (A kimondhatatlan kelta keresztnév latinosított formája a Malakiás.) Malakiás gyors egyházi karriert futott be, hiszen alig 38 évesen már szülővárosa érseke lett.
1139-ben a szentszék Írország pápai legátusává nevezte ki.
II. Ince pápa ugyanúgy bizalmába fogadta az ambiciózus ír püspököt, mint a ciszterci rend megalapítója,
Clairvaux-i (Szent) Bernát. A kortársak szerint Malakiásnak a francia szerzetesrend alapítójánál, Észak-Franciaországban tett látogatásai után támadtak látomásai.
Szent Bernáttal sok mindenről beszélgethettek, köztük a templomosokról és a Szent Grálról is. (Bernát szoros kapcsolatban állt a titokzatos renddel, hiszen ő fogalmazta meg a templomosok „alkotmányát”, valamint André de Montbard apai ágról származó rokona volt egyike annak a kilenc francia nemesnek, akik 1117-ben Jeruzsálemben megalapították „Krisztus Szegény Lovagjainak” rendjét.)
Már életében több csodatételt tulajdonítottak a puritán életű ír püspöknek, de az 1190-ben II. Kelemen pápa által szentté avatott Malakiás kétségkívül profetikus, látnoki képességei miatt vált igazán ismertté az utókor előtt.
Néhány híres jövendölése közül különösen érdekes a saját halála napjára vonatkozó beteljesedett jóslat,
de azt is pontosan megjósolta, hogy hazáját, Írországot Anglia elfoglalja, ahonnan hét és fél évszázadig nem is fog távozni.
(Írországot 1171-ben annektálta az angol korona, és az ország csak 1922-ben nyerte el függetlenségét.)
Leghíresebb és legmeghökkentőbb jövendölése a jövő pápáira vonatkozik.
Malakiás szerint 1143-tól, II. Celesztin pápa trónra lépésétől számítva összesen 112 egyházfejedelme lesz a római anyaszentegyháznak.
Malakiás a jövő pápáit rövid, gyakran allegorikus mondatokkal ábrázolja a próféciáiban, amelyből az illető pápa nevére vagy származására, illetve különleges tettére lehet következtetni a jóslatok értelmezői szerint.
Nostradamus híres, nyomtatásban először 1555-ban megjelent Centuriái-hoz hasonlóan,
Malakiás szimbólumokban bővelkedő feljegyzéseit is sokféleképpen lehet értelmezni.
A pápai próféciákat a legnagyobb valószínűséggel első római útján, 1139 és 1140 között jegyezte le.
Malakiás érsek a kéziratot II. Incének adományozta, aki lepecsételve, titkos iratként helyeztette el a Szentszék levéltárában.
Néhány kutató úgy értelmezi a vatikáni archívumból a 16. század végén előkerült feljegyzéseket, hogy nemcsak az elmúlt évszázadok, hanem a közelmúlt több híres pápáját is azonosítani lehet Szent Malakiás jövendöléséből.
A „De summis pontificibus a vita sua tempora futuris temporibus secuturis” című kéziratot Arnold de Wyon bencés szerzetes fedezte fel a vatikáni levéltárban, 1590-ben. A próféciák 1595-ben jelentek meg először nyomtatásban, a kéziratot felfedező szerzetes Lignum vitae (Az élet fája) című művének mellékleteként.
Szent Malakiás jövendöléseiben az első pápát az „Ex castro Tiberis”, azaz a „Tiberis kastélyból való” szófordulat jelzi. Az 1143-ban trónra lépett II. Celesztin pápa a Tiberis menti Citta di Castello városkából származott, és a castello szó magyarul kastélyt jelent. A szent jövendöléseiben 17.-ként megjelölt egyházfejedelmet „Leo Sabinus” névvel illeti.
A tatárjárás évében, 1241-ben trónra lépett, és a pápák sorában 179. egyházfő, IV. Celesztin megválasztása előtt Sabino püspöke volt,
akinek címerpajzsában egy bástyát tartó oroszlán látható.
A jóslatokban 55.-ként megjelölt pápát „Bos Albanus in porta” (Alba ökre a kapuban) rövid mondattal jellemzi Malakiás.
A Vatikánban szeretőket tartó, hírhedt életvitelű Borgia,
az 1492-ben trónra lépett VI. Sándor megválasztása előtt Albano és Porta püspöke volt,
a pápai címerpajzs bal oldali osztatában pedig egy ökör képe látható. Egyes szkeptikus vélekedések szerint az 1590-ben megtalált kézirat akár hamisítvány is lehet, illetve utólag belehamisíthattak olyan könnyen azonosítható metaforákat, amelyek ismert pápákhoz köthetők.
Ezzel a tetszőleges gondolatmenettel csak egyetlen probléma adódik; az 1595-ös első nyomtatott szöveg után több kiadást is megért próféciákban nincs semmiféle változás, márpedig Malakiás jóslatai között szép számban szerepelnek a 16. század vége után uralkodott egyházfejedelmek metaforái, beleértve a közelmúlt pápáit is.
Vegyük például a sorrendben 104. pápát, akit „Religio depopulata”, „Elnéptelenedett vallás” címszóval jelöl a prófécia. Az egyházfők között – II. Celesztintől számítva - XV. Benedek volt a 104. pápa.
Uralkodásának idejére (1914–1922) esett az első világháború, a bolsevik forradalom és a régi világrend szétesése, az ateizmus térhódítása.
A 107. egyházfőt Malakiás „Pastor i nauta”, „Pásztor és tengerész” néven említi jövendölésében.
XXIII. Jánost a „tengerészek városa”, Velence bíboros-érsekeként választották meg pápának, 1958-ban.
XXIII. János regnálása alatt (1958–1963) hívták össze a II. vatikáni zsinatot, a reformáció kora, pontosabban az 1545-ös tridenti zsinat óta legjelentősebbnek tekinthető egyházi pasztorális tanácskozást is.
A mindössze egy hónapig uralkodó és a mai napig rejtélyes, hirtelen halála miatt a konteós irodalomban is népszerű, 1978-ban trónra lépett I. János Pál Malakiás egyházfejedelmi sorrendjében a 109. pápa, akit a „De meditate lunae” - a félholdtól való – metaforával jelöl.
I. János Pálnak ugyancsak érdekes kapcsolata volt ezüstös égi kísérőnkkel.
Pápává választásának napján, 1978. augusztus 28-án ugyanúgy félhold (negyed) fázisában állt a hold, mint 1978. szeptember 28-án bekövetkezett hirtelen halálakor.
Az 1912. október 17-én született későbbi pápa szülővárosa, Forno di Canale pedig Belluno, azaz „szép hold” megyében fekszik.
Az elmúlt évtizedek kétségtelenül legnagyobb hatású egyházi vezetője a lengyel származású II. János Pál volt. Malakiás a 110. egyházfejedelmet „De labore Solis”, „a nap vajúdása” néven említi.
A rómaiak ezt a latin kifejezést használták a napfogyatkozásra.
Amikor - az időközben szentté avatott - Karol Wojtyla 1920. május 18-án megszületett, ugyanúgy napfogyatkozás volt, mint 2005. április 2-án bekövetkezett halála napján.
Az őt követő német származású XVI. Benedek a római katolikus egyház 111. pápája a jóslat sorrendjében. Malakiás próféciájában az utolsó előtti pápát „Gloria olivae”, „az olajfa dicsősége” néven említi meg.
Joseph Ratzinger mint a katolikus egyház feje
2009-es szentföldi zarándoklata alatt megpillantott egy idős olajfát,
majd kísérőihez fordulva elmondta, hogy milyen szívesen látna egy hasonló pompás növényt a vatikáni kertjében is.
2011. október 27-én XVI. Benedek egy több száz éves olajfát kapott ajándékba az izraeli kormánytól. Benjamin Netanjahu miniszterelnök kísérőlevele szerint az ajándékba adott olajfa a népek és a vallások közti békesség szimbóluma.
Malakiás szerint a 112. pápa egyházfejedelemsége alatt jön el a világvége. Ebben a sorrendben a jelenleg regnáló és 2013. március 13-án megválasztott Ferenc lenne a legutolsó pápa.
Szent Malakiás – eltérően az ezt megelőző 111 egyházfőtől – az utolsó pápáról bővebben és a következők szerint ír a próféciák 23. oldalán: „In persecutione extrema sacrae Romanae Ecclesiae siae sedebit Petrus Romanus, qui pascet oves inmultis tribulationibus; quibus transactis Civitas Septi collis diruetur, & Judex tremendus judicabit Populum.”
Azaz magyarra fordítva: „A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter, a szerk.) fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja terelni nyáját. Ezután a hét domb városát elpusztítják, és a rettegett bíró megítéli a népét.” A félelmetes jóslat sorait olvasva rögtön az lehet az első kérdés, hogy az Argentínából származó jelenlegi pápának vajon mi köze lehetett egyházfővé választása előtt Rómához, továbbá a születési keresztnevében sem szerepel a Péter.
Természetesen, a Malakiás-elemzőknek erre is van magyarázatuk. Köztudott, hogy Jorge Mario Bergoglio, egykori Buenos Aires-i érsek, a jelenlegi Ferenc pápa
Argentínába kivándorolt olasz szülők gyermeke, a szülei pedig Rómából származnak,
így máris megvan a „római szál”. Amikor a konklávé pápának választotta, Assisi Szent Ferenc iránti tisztelete jeléül a szent keresztnevét vette fel egyházfejedelmi névként.
Az egyháztörténet egyik legfigyelemreméltóbb alakjának – aki kicsapongó, italozó életmódjából megtérve lett a ferences rend megalapítója – „civil” neve: Francesco di Pietro di Bernardone, ebben pedig szerepel a Péter (Pietro, a szerk.) név. A kétségkívül szellemes elemzés ellenére sem tűnik azonban valószínűnek, hogy a kétezer éves katolikus egyház történetében Ferenc pápa lesz az utolsó egyházfő.
Noha a kultúrtörténet a két leghíresebb látnok, Nostradamus és Szent Malakiás próféciáin kívül számos más világvége-jövendölést is ismer,
a civilizáció végével kapcsolatos jóslatok eddig még sohasem váltak valóra.
Ugyanakkor az emberi társadalom napjainkban tapasztalt felgyorsult és sok szempontból válságba került fejlődése, valamint az ezzel összefüggő globális problémák növekvő száma is azt jelzi, hogy a fenntartható jövő valamiféle korszak- vagy még inkább paradigmaváltás nélkül ma már nehezen elképzelhető. Mindez azonban nem a világ végét, hanem egy új, az eddigiektől eltérő világ megszületését jelenti.