Az 1800-as évek szépségszimbólumaként ismert Sisi életéről mi általában magyar vonatkozásainak köszönhetően hallhatunk.
A naiv, törékeny kislányként a merev etikettet követő, hideg-rideg, ijesztő császári udvarba került Erzsébet a kezdetektől fogva szimpatizált a magyar kultúrával, először Majláth János gróf jóvoltából találkozott a magyarokkal, aki az udvarba kerülése előtt Ausztria történelmére tanította. Később betegeskedései miatt tett utazásai során ismerkedett meg honfitársainkkal, akik annyira belopták magukat a szívébe, hogy ettől kezdve magyarul tanult, ahányszor csak tehette, Magyarországra jött, és
negyedik gyermekét, Mária Valériát már csak a budai várban volt hajlandó megszülni.
Magyarszeretetének hála több hazai épület viseli nevét, de például a budapesti Erzsébet hidat, sőt, Erzsébetváros kerületet is a császárnéről nevezték el. Arról a Sisiről viszont keveset hallhatunk, aki a modern felfogás szerinti feminizmus híveként, szembekerülve a bécsi udvarral, az önmegvalósítást tartotta fontosnak császárnéi teendői helyett.
Sisi, hét testvéréhez hasonlóan,
a teljes szabadság és minimális kötöttségek világában nőtt fel távol a császári udvartól,
Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma királyi hercegnő gyermekeként. Szüleinek eleinte eszükbe sem jutott, hogy a szeleburdi Erzsébetet ajánlják az osztrák trónörökös számára feleségül, helyette nővérét, Ilonát szerették volna a fess Ferenc József színe elé állítani.
Sisi eleinte csupán kísérőként érkezett anyjával és nővérével a császár nyári rezidenciájára, Bad Ischlbe, de Ferenc József rögtön felfigyelt a gyönyörű fiatal lányra. 1854-ben Bécsben házasodtak össze, Sisi számára pedig ekkor kezdődött látszólag véget nem érő szenvedéseinek sora, amely legfőképp szelídíthetetlen természetének volt köszönhető – nem tudott, sőt, igazából nem is nagyon akart ugyanis beilleszkedni az egyik legszigorúbb etikettet alkalmazó bécsi udvartartásba.
Furcsamód állítólag először nem Ferenc József, hanem a császárnénak később annyi bosszúságot okozó Zsófia főhercegnő volt az, aki kiszúrta a nővérénél, becenevén Nenénél jóval bájosabb és visszafogottabb Sisit magának. Ferenc József csupán néhány órával később, a teadélutánon figyelt fel a valóban gyönyörű hercegnőre, akit anyja kis vonakodás után adott a császárhoz – nem gondolta volna ugyanis, hogy pont kicsit vadóc lánya lesz az, akin megakad a császár szeme, noha Sisi úgy nőtt fel, hogy Mária folyton rosszul kötött házasságát emlegette (férje ugyanis rangban alatta járt). A történészek szerint egyébként
Ferenc József valóban szerelmes volt feleségébe,
mondhatni, szerelem volt első látásra, Sisinek pedig imponált a jóképű férfi, de 15 évesen igazán nem értette, mivel jár majd, ha Ausztria császárnéja válik belőle.
Valójában nem tudni biztosan, hogy Zsófia főhercegnő tényleg kegyetlen volt-e Sisivel, vagy csak a fiatal császárnénak nem tetszett a bécsi udvar megfeszített tempója és szoros etikettje, és ezért érezte úgy, hogy Zsófia igazságtalanul bánik vele.
Valószínűsíthető, hogy a neveletlennek és tanulatlannak tűnő Sisit először nem ellenségesen, csak némi fenntartással fogadta a főhercegnő, később pedig kölcsönösen megromlott a viszonyuk – Erzsébet nagyon nehezen alkalmazkodott a bécsi udvar számára egyébként teljesen megszokott ritmushoz. Zsófia szerint
egy császárnénak legfőbb, sőt, egyetlen kötelessége a trónörökös világrahozatala volt,
Sisi azonban, mint ahogy már említettük, igazi szabad szellem volt, amit valószínűleg apjától örökölt – a bajor herceg tipikus Wittelsbach volt: szabadságszerető, kiszámíthatatlan, különc és vad, politikai és társasági életét teljesen elhanyagolta utazgatásai miatt. Zsófia főhercegnő testvére, Sisi anyja, Mária, már sokkal földhözragadtabb volt, és igyekezett rossz házasságát lányai jó helyre beházasításával ellensúlyozni.
Sisi nem hasonlított korának szépségideáljaihoz,, mégis gyönyörűnek látta mindenki – túl vékony volt, és légies, több forrás szerint ezt szigorú diétájának és a gyakori testmozgásnak köszönhette. A császári palotában igencsak szokatlan módon mindennap edzett, és mindenhol,
ahol huzamosabb ideig tartózkodott, tornaszereket szereltetett fel:
gyűrűket, rudakat és mászófalakat húzatott fel, hogy meg tudja őrizni kifogástalan alakját. Bár az anorexia fogalmát ekkoriban még nem ismerték, több mint valószínű, hogy Sisi ebben az evészavarban szenvedett – gyakran napokig csak narancsot evett és tejet ivott, sőt, olyan történetek is terjengtek róla, hogy sózott tojásfehérjét fogyasztott nagyobb mennyiségben, és a császári gyógyszertár hashajtókészletét is gyakran megdézsmálta.
Hiúságának tökéletes bizonyítéka még az is, hogy mennyi időt töltött hajának ápolásával: tojással és konyakkal kenegette, sőt, egy színházi fodrászt is saját személyzetéhez fogadott, akinek igencsak nagy feladat volt kiszolgálni az akaratos császárnét. Fanny Angerer volt az, aki kitalálta Sisi híres hajkoronáját, amely koronaként összetűzött fonatokból áll.
A fodrász kénytelen volt elrejteni a császárné hajából fésülés során kitépett szálakat, különben Sisi rettentő dühös lett, mert féltette a haját.
Szüksége is volt egyébként szoros frizurákra ahhoz, hogy haja ne zavarja kedvenc hobbija, önmegvalósításának egyik fő szimbóluma, a lovaglás közben.
Sisi minden kétséget kizáróan korának egyik legjobb női, ha nem a legjobb lovasa volt, állítólag egyetlen korabeli vetélytársa a francia Eugénia császárné volt. Sisi napi több órát foglalkozott azzal, hogy technikáját tökéletesítse, és szépségének megőrzése mellett ez el is vette napjainak nagy részét.
A császárnéi feladataiba nem sok energiát ölt, és azok, amelyekhez mégis hozzálátott, teljesen szembementek Zsófia és a bécsi udvar elképzeléseivel:
Sisi ugyanis sokkal inkább liberális módon látta a dolgokat, mint anyósa, ráadásul több ügyben még a korábban Zsófia elképzelései felé hajló Ferenc Józsefet is sikerült maga mellé állítania.
Sisinek rettenetes kínokat okozott, hogy nem nevelhette saját maga a gyermekeit. Itt szintén megoszlanak a vélemények arról, hogy vajon Zsófia szándékosan akarta elvenni a császárnétól a gyerekeket, de valószínűbb, hogy inkább a bécsi udvarban egyszerűen ez volt a szokás. Mindenesetre
Sisi két lányát, majd később a trónörökös Rudolfot is a kastély teljesen más szárnyában nevelték, mint ahol Sisi és Ferenc József éltek,
ezt pedig az akaratos Erzsébet nagyon nem nézte jó szemmel. Elsőként akkor volt valódi, komoly konfliktusa férjével, amikor megtudta, hogy Rudolf főherceg különösen kegyetlen katonai nevelésben részesül – Ferenc József kénytelen volt engedni a hagyományokon, és kicsit lazábbra engedni a gyeplőt, noha az osztrák trónörökösöket mindig is ilyen kemény módszerekkel készítették fel a katonai feladatokra.
Az udvari élet nyűgei és a Zsófiával való hadakozás igencsak megviselte Sisit, depressziós és beteg lett. Ennek tünetei akkor erősödtek fel igazán, amikor 1857-ben egy budai látogatásuk alkalmával sikerült kierőszakolnia Ferenc Józseftől, hogy Zsófia lányuk is velük tarthasson,
az egyébként is beteg kislány azonban a magyar fővárosban elhunyt.
Sisi magát okolta a felelőtlenségért, hogy ekkora útra hozta a gyereket, és teljesen magába zuhant, orvosai sürgős levegőváltást javasoltak neki, így a császárné először Madeirára és Korfura utazott. Életében először igazoltan, mindenféle bűntudat nélkül lehetett távol az udvartól és annak minden feszes szabályától, végre ismét magára találhatott, miközben az udvarban annyira elveszettnek érezte magát. Serdülőkora óta tartó hobbiját, a költészetet is újra gyakorolhatta, legnagyobb idolja Heinrich Heine volt, akinek gyakran olvasta műveit. Versei általában melankolikus időszakáról szóltak, és az ekkor megjelenő gondolatairól.
Sisi olyan hosszúra nyújtotta kreatív egészségügyi kirándulását, amennyire csak tudta, és Korfu után rögtön Velencébe indult. Majdnem két évig volt távol a bécsi udvartól, és lelkileg megerősödve, határozott elképzelésekkel tért vissza arra a helyre, ahol korábban csak a szenvedést ismerte.
Az 1867-es kiegyezés után Erzsébet magyarországi befolyásának hála, komoly befolyása volt abban, hogy Ferenc Józsefet magyar uralkodóvá koronázzák. A Mátyás-templomban megtartott koronázási ünnepséggel, majd azzal, hogy következő gyermekét, Mária Valériát a budai várban volt csak hajlandó megszülni, Sisi Zsófia orra alá tört borsot, mivel
a főhercegnő köztudottan kevéssé szerette a magyarokat.
Sok pletyka hangzott el arról is, hogy Sisi nagy magyarszeretete mögött nem más áll, mint a Magyar Királyság miniszterelnöke, Andrássy Gyula iránt érzett vonzalma, sőt, arról is többen pusmogtak, hogy Mária Valéria is inkább lehet a gróf gyermeke, mint a királyé – Sisi és Ferenc József kapcsolata ugyanis ekkorra már jócskán megromlott.
Persze bizonyítani senki nem tudott semmit, és még az is előfordulhat, hogy csupán a féltékeny, dühös bécsi udvar próbálta bemocskolni Sisit, ahogyan tették azt már korábban is – a császárnénak ugyanis egyetlen szépséghibája volt, méghozzá rossz fogai, emiatt pedig mindig zártabb szájjal beszélt, mint bárki más. Zsófia és a hozzá közel álló udvarhölgyek ezért „butus szépségnek” csúfolták Sisit, mert úgy tűnt, furcsa beszéde az ostobaság jele lehet.
Sisi egészen addig élvezte politikai befolyását, amíg be nem következett élete talán legnagyobb tragédiája: Rudolf 1889 januárjában öngyilkos lett szeretőjével, Vetsera Mária baronesszel együtt, Sisi pedig soha nem bocsájtotta meg magának, hogy korábban elhanyagolta kapcsolatát a fiával.
Ezúttal is az utazgatásba fojtotta bánatát, és Hohenembs grófné álnéven járta a világot. A halál is akkor érte utol, amikor éppen a Genfi-tó partján sétált, várva, hogy felszállhasson egy hajóra: 1898-ban Luigi Lucheni olasz anarchista egy kihegyezett reszelővel szíven szúrta a császárnét. Sisinek azonban olyan szoros fűzője volt, a férfi pedig annyira pontos helyre döfte a vékony reszelőt (korábban állítólag anatómiai könyveket tanulmányozott), hogy Erzsébet még felszállt a hajóra, és elindult a tó másik partja felé – csak akkor tudatosult benne, hogy baj van, amikor szédülni kezdett, majd összeesett a fedélzeten. Az életét már nem tudták megmenteni.