A Kínai Nagy Fal Egyesület felmérése szerint a természetes erózió és az emberi pusztítás egyaránt veszélyes a kínai nagy fal fennmaradására: az elmúlt néhány száz évben már majdnem kétezer kilométernyi szakasz semmisült meg.
A kínai nagy fal a Kr. e. 3. század és a 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek az volt a célja, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (nagy részben a hunok) támadásaitól.
A közhiedelemmel ellentétben nem egy hosszú, összefüggő falról van szó, sokkal inkább több, rövidebb falszakaszról, és az sem igaz, hogy az építmény látszik világűrből.
Az első védelmi rendszert Csin Si Huang-ti kezdte kiépíteni az Kr. e. 210-es években a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva.
A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel (Han, Szuj, Ming), míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták.
A ma látható szakaszok a Ming-dinasztia idején épültek, amely 1368 és 1644 között uralkodott az országban. Míg a korábbi időszak építményei döngölt földből készültek, ezek a szakaszok már téglából, így jobban fennmaradtak – majdnem 6500 kilométernyi fal épült fel ekkor.
A Ming-dinasztia alatt készült a nagy fal egyik leglátogatottabb, Pekingtől északra található szakasza.
Az egész nagy fal hosszát szinte képtelenség pontosan meghatározni: a legfrissebb számítások szerint eléri a 7200 kilométert, de rendszeresen felfedeznek egy-egy újabb szakaszt.
Ha összeadjuk az összes – hegyvonulatokon kígyózó, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken átvezető – falszakaszt, akkor hosszuk meghaladja az 50 ezer kilométert.
A Kínai Nagy Fal Egyesület felmérése alapján a természeti tényezők közül az elsőszámú „felelős” az időjárás, valamint a falon élő növények, amelyek lassan, de biztosan lebontják a történelmi műemléket.
Bár a fal egy része téglából és kőből épült, ezek sem tudnak harcolni az esővel és a széllel
– mondta el a Peking Times-nak Dong Jaohuj, az egyesület alelnöke. – „Több torony ingataggá vált, és egy nagyobb nyári szélvihar hatására össze is omolhatnak.”
A turisták és a helyiek talán még nagyobb veszélyt jelentenek a műemlékre nézve, mint a zord időjárás:
Lulong környékén például a falvak lakói elhordják az itt fellelhető fal szürke tégláit, hogy beépítsék azokat saját házaikba vagy kerítéseikbe.
Sőt, szuvenírként is árusítják a kínai jelekkel díszített faldarabokat.
Bár a rongálást akár 5000 jüan büntetés is követheti, nagyon nehéz leellenőrizni, hogy ki és mikor lopja el a téglákat.
A helyzetet súlyosbítja, hogy
a nagy fal rendkívül népszerű turisztikai látványosság, így minden évben turisták százezrei látogatnak el a történelmileg jelentős emlékhelyre.
Ez azonban sokkal több, mint amennyit az építmény képes elviselni, ezért a túlterheltség is hasonlóképp nagy veszélyt jelent a kínai nagy fal számára.