A NASA űrszondája 2015 márciusában állt pályára a Mars és a Jupiter pályája közötti kisbolygóövben elhelyezkedő égitest körül, majd decemberben került a legközelebb hozzá: 385 kilométerre közelítette meg, így az eddigi legpontosabb felvételeket készíthette a Ceres felszínéről december 19. és 23. között.
Az intézet szóvivője szerint a felvételeken meglepően sokszínű krátervidék látszik, amely valószínűleg aszteriodabecsapódások nyomán keletkezett. Megfigyelték többek között a törpebolygó egyik legfiatalabb kárterét, a Kupalót. Állapotából következtetni lehet a Ceres felszínhez közeli rétegeinek összetételére.
Az eredmények alátámasztják a korábbi leleteket – ezek szerint
legalább helyenként fagyott vízjég található a felszín alatt, viszonylag kis mélységben.
A vízjég sókat tartalmaz, ugyanúgy, ahogy a Földön lévő sóstavakban is előfordul. "A Kupalo-kráter és nem olyan régen képződött üledéke lesz a kutatás elsődleges célpontja a Ceres feltérképezésének végső szakaszában" – mondta el Paul Schenk, a Dawn kutatócsapat tagja.
A kráterből és a többi most megismert szerkezetből a szakértők arra következtetnek, hogy a Ceres felszínhez közeli rétegeinek jelentős része jégből áll.
Amikor becsapódik egy aszteroida, a felszíni anyagok részben vagy teljesen megolvadnak.
Megfagyáskor más szerkezetek keletkeznek, mint kőzetbe történő becsapódáskor.
A Ceres kisbolygóövének legnagyobb égitestje. A törpebolygó közepes átmérője 940 kilométer, legközelebb a Földhöz 2023. március 21-én jön majd, amikor 239 millió kilométerre közelíti meg bolygónkat. A Dawn űrszonda még legalább június 30-ig vizsgálja a törpebolygót.