A tervek olyannyira komolyak, hogy öt éven belül már az építési fázisnál tarthatunk – jelentette be az Európai Űrügynökség hollandiai konferenciáján. A kutatók azt várják a holdfalutól, hogy hatékony ugródeszkaként működjön a következő potenciális Mars-missziók felé.
Gazdasági szempontból is hatalmas előrelépés volna, ha valóban működő holdbázist tudnánk létrehozni: decemberben MIT-kutatók számolták ki, hogy egy Holdról induló Mars-misszió 68%-kal kevesebb súllyal indulhatna útjára, sőt, a NexGen Space LLC adatai alapján egy holdi újratöltő-állomás a marsi emberes utak esetében 10 milliárd amerikai dollárt spórolna meg a NASA-nak.
Így az, ami eddig tudományos-fantasztikus filmekbe illő álomnak tűnhetett, a megvalósítás küszöbére ért, hiszen már gazdasági érdekek is fűződnek ahhoz, hogy az emberiség egyik következő nagy célját, a Marsot a Holdról kezdjük meghódítani.
A hozzávetőleges terv jelenleg az, hogy 2020 környékén az ESA építőrobotokat küld majd a Holdra,
amelyek elkezdik felhúzni az első épületeket a bázishoz.
Az ESA még 2013-ban kezdett el különböző holdbázis-építő technológiákkal kísérletezgetni, és megállapította, hogy a helyben bányászott anyagok lennének az optimális megoldás, ami az építőanyagot illeti. Ez azért is költséghatékonyabb, mert nem kell a Földről szállítani, ami jóval drágább lenne.
„Először is a szimulált holdi anyagot összekevertük magnézium-oxiddal, így egyfajta papírszerű anyaggá állt össze” – mondta el Enrico Dini, az angol Monolite vállalat alapítója, amely az ESA-val karöltve kísérletezte ki az új módszert. – „Ezzel már tudunk nyomtatni. A jelenlegi nyomtatónk 2 métert nyom ki óránként, a következő generációs gép pedig 3,5 métert fog ugyanennyi idő alatt, így
egy hét alatt készen lehetünk egy egész épülettel.
A Foster + Partners építőipari vállalat egy kupolaféle falszerkezetet javasol a mikrometeorok és a sugárzás ellen.
A Holdról azért sokkal gazdaságosabb rakétákat indítani, mert lényegesen kisebb a gravitáció, így kisebb hajtóerő is elég ahhoz, hogy fellőhessük a hordozóeszközt. Jóval költséghatékonyabb az is, hogy a Holdon rengeteg olyan technológiát kipróbálhatunk, amelyet később a Marson is szeretnénk használni, sőt, ha beindulna a ciszlunáris, azaz a Föld-Hold közötti gazdaság, az jó kiindulási pont lehetne a további terjeszkedéshez.