Darwin tévedhetett: mégsem a nőstény választ

Az apró pávapók násztáncával próbálja meg felhívni magára a nőstény figyelmét

Megkérdőjelezi a 150 éves elméletet egy új kutatás, amely szerint Darwin csupán kora viktoriánus erkölcseit vetítette rá az állatok viselkedésére. 

A hímeknek azért van pompás tollazatuk vagy lenyűgöző sörényük, hogy bizonyítsák a nősténynek, megéri velük párosodni, mert az ő utódaik lesznek a legéletképesebbek, állította Charles Darwin A fajok eredete című, 1859-es művében.

Darwin úgy gondolta, hogy a hímek azért színpompásak, hogy imponáljanak a nőstényeknek Forrás: Photononstop/Philippe Lissac/Godong

Ezen alapul a jó genetikai állomány választásának elmélete is, amelyet mi, emberek olykor még magunkra is érvényesnek vélünk: ha meglátunk egy férfit piros sportautóban, ugyanerre a háttérre gondolunk.

A "nőstény választ" teória annyira jól hangzik, és akkora holdudvara lett más tudományterületeken is, hogy senki nem kérdőjelezte meg – ez idáig. A McMaster Egyetem evolúciós biológusa szerint azonban

a nőstényeknek nincsenek ilyen elvárásaik a hímekkel szemben.

A provokatív vélemény nyomán újra kellene értékelni az eredeti elméletet, és más magyarázatot találni arra, hogy akkor tulajdonképpen miért is hivalkodóbb egyes hímek külseje és viselkedése a fajtárs nőstényekénél.

A hím nem is a nősténynek reklámozza magát?

"A darwini elmélet lett a kiindulópontja annak a magyarázatnak, amely szerint a másodlagos nemi jelleg túlhangsúlyozásával a hímek egymással vetélkednek a nőstény figyelméért", mondta a tanulmány vezető szerzője, Rama Singh biológus.

Pedig a díszes külsőnek más is lehet a célja, például a többi hím elriasztása.

Esetleg az, hogy a sűrű dzsungelben az általában terepszínű nőstény egyáltalán meglássa a feltűnő hímet.

A kutató szerint Darwin magánemberi vélekedése beszűrődhetett tudományos munkásságába. Elvégre abban a viktoriánus korban élt, amelyben a férfiak cilindert viseltek, egyrészt, hogy szembetűnőbbek legyenek a korzózás során, másrészt, hogy társadalmi-anyagi helyzetükkel büszkélkedjenek.

Az apró pávapók násztáncával próbálja meg felhívni magára a nőstény figyelmét Forrás: Youtube / Jürgen Otto

Talán a párosodást nem is a nőstény vétójoga irányítja. Pusztán azért a rátermettebb hímmel párosodik, mert az sikeresen elüldözte a vetélytársakat, vagy mert erőfölényével kényszeríti a nőstényt. Ilyen esetben szó sincs választásról. De hogyan bizonyítsák az új elképzelést?

A muslicák másképp csinálják, mint az emberek

Singh és kutatótársai egyszerű trükkel jártak a kérdés végére. Egy nőstény ecetmuslicát (Drosophila melanogaster) átlátszó műanyag dobozban összezártak egy nagy méretű hímmel, hagyták, hogy érdeklődni kezdjenek egymás iránt. Ám közvetlenül párosodás előtt kivették a hímet, és helyébe két új hímet tettek: egy nagyobb és egy kisebb méretűt. A kísérletet többször megismételték.

Makrofotó egy ecetmuslicáról Forrás: Flickr / Macroscopic Solutions

A párzásra kész nőstények nem voltak válogatósak, teljesen véletlenszerűen párosodtak, hol a kisebb, hol a nagyobb hímekkel. Vagyis a kutatók szerint a "férfiúi vonzerő, a sárm" csupán mítosz.

A hím ecetmuslicák viselkedésének minden mozzanata értékelhető volt direkt vagy indirekt kényszerítésnek, fenyegetésnek, illetve erőfitogtatásnak.

A hímek egymás közötti versengésében fontos a fizikai erő és az agresszív viselkedés.

Singh úgy véli, ez a hím-nőstény interakcióban is hasznos lehet, a nagyobb hímek az ecetmuslicák esetében is gyorsabban rábírták a nőstényt a párzásra, ennek félreértelmezése vezethette Darwint a "nőstény választ" elmélet irányába.

"Más a helyzet az embereknél" – mondta Singh. "A mi szexuális viselkedésünket a társadalmi szabályok is befolyásolják. Testünk választását sokszor felülírja az elménk döntése."