Számtalan elképesztő mértékű és energiájú kozmikus folyamat zajlik az Univerzumban, mint például a szupermasszív fekete lyukak összeolvadása, egyesülő neutroncsillagok, közel fénysebességgel áramló gázkilövellések és hasonló, hétköznapi gondolkodással csak nehezen elképzelhető jelenségek.
Az előbbi folyamatok mindegyikében keletkezik gamma sugárzás, amely a legnagyobb energiatartalmú elektromágneses sugárzásfajta az Univerzumban.
E kozmikus léptékben is óriási események kutatása különösen fontos,
hiszen ha a Föld közelében, meghatározott távolságon belül következne be egy ilyen esemény, az katasztrofális hatással járhatna a bioszférára, és akár az emberiségre is.
A távoli források megfigyelésével többet tudhatunk meg előfordulásuk gyakoriságáról és működésükről, de hozzájárulhatnak az Univerzum keletkezésével kapcsolatos ismereteink bővítéséhez is.
A gammasugárzás kutatásban élenjáró eredményeket szolgáltat a Fermi űrteleszkóp
(rövid nevén GLAST), amelyet ennek az űrbéli detektálására terveztek. A Fermi űrteleszkópot 2008. júniusában bocsátották fel.
A LIGO obszervatórium felfedezésének hatására a Fermi űrteleszkóp eredményeit is alaposan átvizsgálták. A LIGO által detektált gravitációs hullámok (a tudósok GW150914 kóddal jelölték az eseményt) eredete
szupermasszív fekete lyukak egyesülésének tulajdoníthatóak,
emiatt a detektálás forrása egyben olyan gamma sugárforrás is kellett hogy legyen, amelyet a Fermi is láthatott.
Ezért a bejelentést követően a kutatók lázasan keresgélni kezdtek a Fermi mérési eredményei között. A LIGO észlelése után mintegy 0,4 másodperccel később a Fermi is detektált egy gyenge gamma kitörést, amely megközelítőleg 1 másodpercig tartott és ugyanabból a tértartományból származott, ahonnan a LIGO által mért eseményt is valószínűsítették. Minden ilyen típusú észlelésnél meghatározható, hogy mekkora valószínűséggel látott a Fermi csupán véletlen ingadozást a detektorban.
Ennél a mérésnél ez 0,22% volt. Ez meggyőzően alacsony érték ahhoz, hogy valódi eredménynek tekinthessék a kutatók, és alátámasszák a LIGO által detektált eseményt, egy független mérési módszerrel is.
Az észlelés amiatt is jelentős, hogy sikerült bebizonyítani a szimultán detektálás lehetőségét, és független méréstechnikai módszerrel lehetett megerősíteni a földi obszervatórium gravitációs hullám detektálását, egy űrbeli teleszkóppal.
A két mérést együttesen értékelve pedig lényegesen pontosabban sikerült behatárolni a forrás helyzetét az égbolton. A kidolgozott eljárás várhatóan a jövőben is hasznos lehet a gravitációs hullámok detektálásában, megerősítésében és lokalizációjában.
(A szerző asztrofizikus, az MTA kutatója)