Elég a Rómeó és Júlia tizenéves szerelmeseire gondolnunk, ha a gyerekházasságok létét akarjuk bizonyítani – bár régen valóban nem volt olyan korhatár, ami alatt tilos egy kislányt vagy kisfiút oltár elé vezetni, azért egyáltalán nem voltak jellemzőek a tizenéves fejjel kötött házasságok.
A nyugat-európai adatok azt mutatják, hogy ezen a területen a középkorban sem volt jellemző a nagyon korai házasság. A nemesi családok lányai sokkal korábban házasodtak ugyan, mint a szegényebb rétegeknél, - valószínűleg az előre elrendezett házasságoknak köszönhetően -, de az átlagéletkor házasságkötéskor így is 18 és 22 év közöttre volt tehető. A városi lányok jellemzően később házasodtak,
sokan akár a húszas éveik második feléig is kitolták az esküvőt, és gyakran dolgoztak, mielőtt férjhez mentek volna.
A kelet-európai területeken jellemzőbb volt a korai házasság, az úgynevezett Hajnal-vonaltól keletre már 15 éves kortól házasodtak a nők, és a 15-50 éves korosztály hetven százaléka volt már férjnél.
Hajnal-vonal
A Hajnal-vonalat a magyar származású John Hajnalról nevezték el, aki 1965-ben leírta, hogy Európát a házasságkötések ideje és a családok fajtája szerint több részre lehet osztani. Leggyakrabban a Hajnal-vonaltól keletre és nyugatra található országokról beszélünk.A 18-19. században Nyugat-Európában a hölgyek átlagosan 25 éves korukban mentek férjhez. A tengerentúlon ebben az időszakban kicsit korábban, 20-21 éves kor között kötötték be a lányok fejét. Ugyanitt a babyboomerek viszonylag korán, átlagosan 20 és fél évesen házasodtak.