A klasszikus háztartási kekszet mindenki jól ismeri.
Sokan gondolhatnánk, hogy a rajta látható lyukak csak esztétikai szerepet töltenek be, esetleg így egyszerűbb legyártani a kekszet, de nem így van – ha nem lyuggatnák ki, a tészta nem sülne meg rendesen, és a közepe nem lenne ilyen ropogós.
A lyukak nélkül a kekszek külseje szilárdabb, belseje puhább volna, és ezek
a mélyedések akadályozzák meg a tésztát abban, hogy középen felfújódjon.
A lyukakon keresztül képes a meleg levegő kiszabadulni a tészta belsejéből, ezért nem púposodik fel úgy, mint egy sima sütemény.
Készítése során a tésztát hosszú lapos sorokban terítik ki, majd átvonultatják egy olyan gép alatt, ami telelyuggatja a még nyers kekszet. A lyukak sűrűsége és nagysága attól függ, milyen vastag lesz a keksz, és milyen nagy darabokat készítenek majd az egységes tésztából. A strategikus lyukpozicionálás nagyon fontos: ha túl közel kerülnek egymáshoz, a keksz kiszárad, mert túl sok gőz távozik belőle, ha pedig nagyon szellősen lyuggatják meg a tésztát, részben felfújódhat, mivel ekkor túl kevés gőz hagyja el a réseken keresztül. A lyukaknak tehát nagyon fontos szerepük van a tésztakészítésben, és korántsem csak díszítőelemekként kerülnek rá a tésztára.