A szerelemhormon előrejelzi együtt marad-e egy pár vagy sem

Vágólapra másolva!

A szerelemhormonnak is nevezett oxitocin szintje jó eséllyel előrejelzi, hogy együtt marad-e az újdonsült mama és papa a gyerekük első néhány életévében, állítják kanadai kutatók.

Pesthy Gábor

Vágólapra másolva!

szerelem párkapcsolat gyerekvállalás hormon

Az oxitocin hormonról már korábban bebizonyosodott, hogy elősegíti a szülők és gyermekeik közötti kötődést, növeli az egymás iránti bizalmat, csökkenti a konfliktusokat, segíti a szülést és a szoptatást, valamint enyhíti a stresszt, és javítja az alvást.

Az alacsony oxitocinszint valószínűbbé teszi a szakítást

A kutatók most kapcsolatot találtak az anya terhesség alatt és röviddel a baba megszületés utáni alacsony oxitocinszintje és annak valószínűsége között, hogy az új szülők szétválnak a gyerek 2 és fél éves kora előtt. Az eredményeket a személyiségkutató és szociálpszichológiai társaság (Society for Personality and Social Psychology) ez évi San Diegó-i találkozóján ismertették.

„Az adataink arra utalnak, hogy az alacsonyabb anyai oxitocinszint azzal a kockázattal jár, hogy a párkapcsolat még a gyermek totyogós korának elérése előtt felbomlik” – mondta Jennifer Bartz, a kanadai McGill Egyetem pszichológusa, a tanulmány egyik kutatója.

Azt viszont a kutató is hangsúlyozta, hogy a tanulmányban résztvevő párok közötti szakítások száma kisszámú volt, így az eredmények megerősítése további vizsgálatokat igényel.

Ennek ellenére a kutatás rámutat arra, hogy a hormonok befolyásolhatják a kapcsolatokat,

talán oly módon, hogy megváltoztatják azt, miként birkóznak meg az emberek a stresszel és a gyerekgondozással, mondta Bartz a LiveScience ismeretterjesztő portálnak.

Két és fél évig követték a párokat

Az oxitocin erőteljes molekula, jól ismert, hogy elősegíti az állatok szociális kötődését. Emberen folytatott kísérletek azt találták, hogy a hormon többek közt befolyásolja a szülői viselkedést és az utódgondozást.

Az új tanulmányban Bartz és munkatársai 341 várandós nőtől vettek nyálmintát a terhesség első és harmadik trimeszterében, valamint a szülést követő 7-9. héten. Ez után két és fél évig nyomon követték a vizsgált személyeket.

Forrás: Picture-Alliance/AFP/Patrick Pleul

Az utolsó követéskor elérhető 188 mamának nagyjából 90 százaléka (170) még mindig az eredeti partnerével élt. Heten szakítottak. (A többiek vagy egyedülállóak voltak a tanulmány egész tartama alatt, vagy korábban szinglik voltak és mos párkapcsolatban éltek.)

Ritka, hogy a párok szétmenjenek a gyerekük életének első néhány évében, mondta Bartz, még akkor sem, ha párkapcsolati problémáik vannak.

A szülőkre rendszerint ösztönző hatású, hogy együtt maradjanak a gyerekükért.

A tanulmányban megfigyelt hét szakítás okai ismeretlenek.

Minden szakító nőnek alacsony volt az oxitocinszintje

Az viszont mind a hét szakító nőre jellemző volt, hogy a terhességük első trimeszterében és a szülés utáni időszakban is alacsonyabb volt az oxitocinszintjük, mint azon nők átlagos szintje, akik együtt maradtak a partnerükkel.

Az első trimeszterben megfigyelt minden egységnyi oxitocinszint-növekedés nagyjából a hétszeresére növelte a párok együtt maradási valószínűségét, mondta Bartz. A terhesség utáni oxitocinszint-növekedés még tovább növelte ezt a valószínűséget.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az alacsony oxitocinszint közvetlenül felelős a párkapcsolatok felbomlásáért. Könnyen lehetséges, mondta Bartz, hogy a magas oxitocinszintű nők gördülékenyebben, kevesebb nehézséggel teremtenek kapcsolatot a babáikkal, amit alapból elősegít a hormon anya-gyerek kötődésben játszott szerepe.

Az anya-csecsmő kötődés bármiféle javulása kihat a családi élet és a háztartás egész hangulatára,

mondta Bartz.

Nincs feltétlenül ok-okozati összefüggés

Másik lehetséges magyarázat, hogy a magas oxitocinszint békességet, támogatást kereső, némiképp behódoló megközelítés jele lehet, ellentétben a stresszkezelés másik, „harcolj vagy menekülj” módjával. Azok a mamák, akik hajlamosabbak segítséget kérni ahelyett, hogy begubóznának, jobban megbirkóznak egy újszülött által megkövetelt életmódváltással.

Harmadik lehetőségként az is felmerül, hogy a nők oxitocinszintje nem a jellemvonásaikat, hanem a helyzetüket tükrözi. Az alacsony hormonszintű nők nem kapnak annyi szociális vagy partneri támogatást, mint a magasabb oxitocinszintűek. Más szóval valami nem stimmel a nő élethelyzetében és az oxitocin csak figyelmeztető jel.

„Azért mert meghatároztunk egy jellemzőt az anyáknál, ez nem jelent ok-okozati összefüggést” – mondta Bartz.

Jelentős kérdések várnak még válaszra, többek közt a partner szerepe a kirakósban.

Hűségessé teszi a férfiakat

Mindenestre ez a tanulmány újabb példa arra, hogy az oxitocin erősen befolyásolja a párkapcsolatok alakulását, amint azt több korábbi tanulmány is kimutatta.

A Bonni Egyetem szakemberei például felfedezték, hogy a hormon hűségesebbé tesz azáltal, hogy másokkal szemben távolságtartásra ösztönzi a párkapcsolatban élőket. A The Journal of Neuroscience című szakfolyóiratban közzétett kutatásba heteroszexuális férfiakat vontak be, akiknek közel a fele párkapcsolatban élt, a többiek pedig egyedülállók voltak.

A férfiak egy részét oxitocint tartalmazó orrspray-vel kezelték, míg a többiek placebót kaptak. Ezután bemutattak nekik egy ismeretlen nőt, akit a résztvevők egytől egyig rendkívül vonzónak találtak. A nő a vizsgálat alatt közelített hozzájuk, illetve távolodott a férfiaktól, akiknek meg kellett határozniuk, hogy mikor áll tőlük ideális távolságra a hölgy, és mikortól válik "kellemetlenné" a közelsége.

Az oxitocinnal kezelt, monogám párkapcsolatban élő férfiak nagyobb távolságot tartottak a vonzó idegen hölgytől,

mint a placebóval kezelt, párkapcsolatban élő társaik, illetve az egyedülállók.