Az épület fűtésére-hűtésére szolgáló energia 10-40 százaléka függ a nyílászáróktól: ha régi típusú vagy egyrétegű az ablak és az ajtó, átlagosan ennyivel több pénz mehet el fűtésre, illetve hűtésre.
Éghajlattól is függ, hogy a téli fagy vagy a nyári kánikula elleni védekezésre kell többet fordítani.
Az Egyesült Államokban a lakástulajdonosok évente 50 milliárd dollárt veszítenek a rossz minőségű nyílászárók miatt.
Az amerikai energiaügyi minisztérium Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriuma (Berkeley Lab) ezért azt a feladatot tűzte ki kutatói elé, hogy a kémiát kreatívan alkalmazva találjanak megoldást a problémára. Elő is álltak egy olyan folyékony műanyag képletével, amit ecsettel vagy hengerrel lehet felvinni az ablaküvegre, és megszáradva hővédő bevonattá alakul – a művelet a jelenlegi ablakfóliák árának töredékéből megoldható lenne.
"Képzeljük el, hogy építési vagy ablakfóliázó vállalkozó megbízása helyett a lakástulajdonos besétál a legközelebbi barkácsáruházba, megveszi a folyékony műanyagot és a festőeszközt, majd odahaza néhány óra alatt lekeni a nyílászárók üvegeit" - mesélte Raymond Weitekamp, a Berkeley Lab munkatársa.
A csapatával kifejlesztett bevonat szelektálja a napsugarakat: a hőt közvetítő infravörös sugarakat visszaveri az égbolt irányába, a látható fényt viszont átengedi.
A bevonat drasztikusan javítja a meglévő ablakok hatásfokát, és tetszés szerint belül is használható,
akkor a lakás melegét nem engedi ki. A piacon ma elérhető hővédő fóliák négyzetméterára jelentős, és felhelyezésükhöz profi kivitelező szükséges. A kettő együtt olyan anyagi terhet jelent, amit sok család nem engedhet meg magának. Egy mindenki számára elérhető megoldás csak az Egyesült Államokban évi 35 milliárd kilowattóra megtakarítást hozna. Ez a szén-dioxid-kibocsátást 24 milliárd kilogrammal csökkentené, ami olyan, mintha 5 millió autóval kevesebb futna az utakon, és szennyezné a levegőt.
A Berkeley Lab módszerének alapja egy különleges, elágazó szerkezetű polimer (műanyag), amely mikroszkóp alatt leginkább palackmosó keféhez hasonlít: molekulákból álló merev lánc alkotja a központi szárat, amelynek két oldalán sörteszerűen rendeződnek el az atomok.
Az anyag egyedi tulajdonságai e szokatlan molekuláris felépítésnek köszönhetők,
közte annak, hogy a sörték nem gubancolódnak össze. Weitekamp már PhD-hallgatóként azt tanulmányozta az USA vezető magánegyetemén, a Kalifornia Műszaki Egyetemen (Caltech), hogy az ilyen palackmosó szerkezetű polimerek hogyan képesek önszerveződő módon olyan nanostruktúrákká összeállni, amelyek tulajdonságai hasonlítanak a fotonikus kristályokéra.
Ezek a kristályok szerkezetükből adódóan ugyanis kölcsönhatásba lépnek a fénnyel: befolyásolják a látható fény, azaz az emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás különféle hullámhosszainak visszaverődését,
és ennek következtében nem kémai, hanem fizikai eredetű színek alakulnak ki.
Weitekamp tavaly óta dolgozik a Berkeley Lab Cyclotron Road programjában, amelynek célja a forradalmian új felfedezések kereskedelmi termékké alakítása az energiahatékonyság fokozása érdekében. Munkatársaival az a célja, hogy a festhető polimerbevonatot mielőbb piacra lehessen dobni, és a termék ára maximum 16 dollár (4400 Ft) legyen négyzetméterenként. Ez más országokban is versenyképes lenne.