Kegyetlen sorozatgyilkos az aranyos prérikutya

Prérikutya és fiatal áldozata

A prérikutya apró, szőrös, kedves kis állatnak tűnik, idejének nagy részében békésen majszolja növényekből álló táplálékát. A mormoták közeli rokonának azonban van egy rejtett sötét oldala, melyet először sikerült egy kutatás során feltárni: kegyetlen módon képes legyilkolni fő vetélytársait, az ürgéket.

Az Észak-Amerikában honos prérikutya és az ürgék közötti kapcsolat korántsem mondható barátinak, előbbi állat ugyanis gyakran halálos harapással küldi riválisát az örök vadászmezőkre. A cél természetesen a táplálékként szolgáló növény megszerzése.

A mostani kutatásban először sikerült megfigyelni, hogy egy növényevő rutinszerűen gyilkolja egy másik, növényekkel táplálkozó faj képviselőit. Ráadásul a kegyetlen viselkedést elsajátító prérikutyák nagyobb sikerrel maradtak életben és több utódot hoztak világra, mint békésebb életmódot folytató társaik.

Fehérfarkú prérikutya (Cynomys leucurus) Forrás: Wikimedia Commons

A kölyköket sem kímélték.

John Hoogland biológus négy éven keresztül tanulmányozta a fehérfarkú prérikutyákat (Cynomys leucurus), az erőszakos viselkedést azonban csak a közelmúltban sikerült először megfigyelnie: egy prérikutya egy Wyomingi ürgét (Urocitellus elegans) terített le sikerrel.

A rá következő hat évben még több ilyen esetet sikerült feljegyezni, az ilyen módon elhalálozott ürgék száma mostanra elérte a 163-t.

Hoogland szerint a gyilkosságok általában váratlanul és gyorsan történtek meg. Egyes prérikutyák üldözték, mások csendben követték a célpontokat. Előfordult olyan is, hogy a prérikutya megvárta, míg az ürge előbújik a búvóhelyéről és csak az után végzett az áldozattal. Olykor az ürgekölyköket is kiszedték a biztonságot nyújtó fészekből, majd halálra harapdálták őket. A gyilkosságok után a prérikutyák hátrahagyták a tetemeket és folytatták tovább a növények rágcsálását.

Prérikutya és fiatal áldozata Forrás: John Hoogland

A sorozatgyilkosság növelte a túlélési esélyeket

Összesen 47 prérikutyánál figyeltek meg erőszakos viselkedést, közülük 19 számított „sorozatgyilkosnak”. Érdekesség, hogy az utóbbi csoport egyik tagja egy nőstény volt, ami négy év alatt kilenc ürgét terített le sikeresen.

Kiderült az is, hogy a „sorozatgyilkos” prérikutyák túlélési esélyei jobbnak számítottak és több utódot neveltek fel sikeresen, mint a „békés utat” követő fajtársaik.

Az eredményeket a tudósok a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című szakfolyóiratban publikálták.