Kilenc testrész, amit már nem használunk

A szemek belső zugában megmaradt a pislogóhártya

Az evolúció során számos esetben módosult úgy az emberi test, hogy korábban funkcióval rendelkező szerveink, testrészeink elveszítették jelentőségüket, és elkorcsosultak. Újabb kutatások szerint egyik-másik azért még hasznos lehet. 

Ha végigtekintünk az alábbi összeállításon, elég érdekes kép rajzolódik ki bennünk arról, hogy milyenek lehettek réges-régi elődeink. Szakkifejezéssel atavizmusnak, a biológiai ősökre való visszaütésnek nevezik az ilyen anatómiai jellemzőket, csökevényes szerveket. A szó a latin atavusból ered, amely a szépapa vagy szépanya apját, tehát az ötödik felmenőt, tágabb értelemben az ősöket jelenti.

Az embriók esetében sokszor köszön vissza néhány ősökre emlékeztető tulajdonság – az embernél például a farok fejlettsége Forrás: Wikimedia Commons

Az még hagyján, hogy hajdanán a fülünk olyan hegyes és visszahajló lehetett, mint egy németjuhász kölyökkutyának, és

talán a farkunkat is tudtuk csóválni,

de hogy a szemünk – mai felfogással: a lélek tükre – hasonlított a krokodiléra, azt nehéz megemészteni. Pedig az alábbi jelek mind erre utalnak. Az evolúciós relikviákból a Mother Nature Network cikke nyomán szemeztünk.

Féregnyúlvány

A mindennapi életben erről a pár centiméteres bélszakaszról legfeljebb akkor esik szó, ha begyullad: ez a 10–30 éves korosztály 10 százalékánál is előfordulhat. A vakbél nyúlványa a vékony- és vastagbél találkozásánál található, és habár ma már nem játszik szerepet az emésztésben, régen más volt a helyzet.

A vakbél a csak növényi alapú étrendből maradhatott ránk Forrás: Wikimedia Commons

A kutatók azt feltételezik, hogy a féregnyúlvány annak a kornak a szervi maradványa, amikor egyes korai elődeink tisztán növényi alapú étrenden éltek. Napjainkban minden évben emberek ezreinek „veszik ki vakbelét”, bár ez helytelen elnevezés, hiszen csak a féregnyúlványukat távolítják el a műtét során. Utána nem tapasztalnak semmi különbséget az életminőségükben, ám újabb kutatások szerint

mégiscsak szükségünk lehet a féregnyúlványra: talán a jótékony bélbaktériumok tárolásához.

Farokcsonti csigolyák

Jócskán vissza kellene mennünk az időben ahhoz, hogy olyan őst találjunk, aki (ami) még farokkal rendelkezett. De hogy volt ilyen, annak bizonyítéka a keresztcsont alatti legalsó gerincszakasz, amely 3-5 összecsontosodott csigolyából áll. Ma ez főleg a nők számára jelent gondot, mert a terhesség alatti hormonális változások hatására egyes ízületek eltávolodhatnak, a tartó ínszalagok megnyúlhatnak, ami fájdalommal jár az ágyék környékén állás vagy járás közben.

A terhes anyukáknak különösen kellemetlen lehet, hogy van még farokcsontunk Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Fredrik Von Erichsen

Bölcsességfogak

Valaha ezek a nagyőrlőfogak (minden oldalon a harmadik), nagyon hasznosak voltak a táplálék megrágásához. Ám ahogy fejlődött az ember – és ételei –, egyre kevesebbet kellett rágnunk, a szájüregünk kisebb lett. Erről sokan tudnának panaszkodni, akiknek

„helyhiány” miatt ki kellett húzatniuk a bölcsességfogaikat.

Sajnos azért, mert feleslegesek, még stabilan rögzültek, vagy ki sem nőnek teljesen. Ezért a fogorvosok azt ajánlják, hogy akinek rendellenes helyzetben lévő bölcsességfoga van, idejekorán húzassa ki, amikor még nincs begyulladva vagy elszuvasodva.

Jacobson-szerv

Az orrban lévő járulékos (vomeronazális) szaglószerv a feromon nevű kémiai hírvivő vegyületek felismerésére, vagyis a szexuális érdeklődés fölébresztésére szolgál kétéltűekben, hüllőkben és egyes emlősökben.

Rengeteg állatnál megtalálható a Jacobson-szerv – például a lovaknál is Forrás: Wikimedia Commons

Vitatott, hogy az ember esetében még magzati korban elsorvad-e, avagy kifejlődik, és valamilyen mértékben működni kezd. A polémiát az okozza, hogy a különleges struktúrájú szervet alkotó sejteket nehéz felismerni. A genetikai vizsgálatok szerint

a szexferomonok azonosításához szükséges génjeink már nem funkcionálnak

– de számos kísérlet ellentmondani látszik ennek.

Darwin-dudor

Az európai emberek negyedénél látható egy kis kiszélesedés a fülkagyló felső peremének belső oldalán: ez a Darwin-dudor. Az evolúció atyja meg volt győződve arról, hogy ez a szövetcsomó a maradványa őseink hosszú, hegyes fülének. A kiszélesedésnél lehetett az a rész, ahol a hajdani „kutyafül” lehajlott.

A Darwin-dudor az evolúció során húzódhatott vissza, a hegyes fület jelölheti Forrás: Wikimedia Commons

Szőremelő izom

A bőrben ülő szőrtüszőkhöz egy-egy apró simaizom (latin neve musculus arrector pili) kapcsolódik. Megfelelő inger hatására a szőrtüszőt a bőrfelszín felé emeli, a szőrszálat felegyenesíti: ez a libabőr (lúdbőr).

A libabőr is teljesen felesleges már Forrás: Flickr / Samuel Hearn

Állatok esetében élettani szerepet tölt be a hőszabályozásban: a kicsinyke izmok munkája hőt termel, amit a fölegyenesedő szőrszálak a test közelében tartanak. Őseinket ez a túlélésben segíthette. Mi viszont, ha fázunk, magunkra kapunk egy pulóvert, vagy feljebb tekerjük a fűtést. A libabőrt esetünkben felfokozott érzelmek (félelem, élvezet, düh) válthatják ki, ekképpen

inkább afféle lelkiállapot-jelzés a környezetünk számára.

Testszőrzet

Ez sem létfontosságú ma már, akárcsak az előbbi. Nincs szükségünk testszőrzetre ahhoz, hogy melegen tartsuk magunkat. Ráadásul a legsűrűbb testszőrzetnél is jóval hatékonyabb egy gyapjútakaró vagy bélelt esőkabát. Ma inkább nyűg a testszőrzet, és az emberek mindent megtesznek azért, hogy megszabaduljanak tőle.

Evolúciós szempontból a kevésbé szőrösek előnyben vannak:

rengeteg értékes energiát tudnak megtakarítani, amit az erős szőrzettel rendelkezők a szőr eltávolítására pazarolnak.

Férfimellbimbó

Jóllehet genetikailag már a fogantatás pillanatában eldől a baba neme, a méhbeli fejlődés első 8 hetében minden embrió nemi szervei látszólag azonosak.

A férfimellbimbó haszontalan, de nem zavar Forrás: Flickr / ▲ r n o

Az ivarmirigy is eleinte nemileg semleges, és csak a genetikai meghatározottság (az Y kromoszóma) függvényében változik hereszövetté, amely tesztoszteron férfihormont kezd termelni, és ezzel befolyásolja a magzat további fejlődését.

Addigra viszont a mellbimbókezdemények már kialakultak.

Itt is az evolúciós szempontok érvényesülnek: a férfiaknak nem jelent hátrányt a mellbimbó megléte, nem lesz ettől kevesebb utóduk. Ezért a mellbimbó nem tűnik el magzati korban vagy később.

Pislogóhártya

A cápáknál, kétéltűeknél, de különösen a hüllőknél és madaraknál jól fejlett a vízszintesen mozgó harmadik, átlátszó szemhéj, amely a szem belső zugából indul ki, és innen húzódik rá a szemre.

A szemek belső zugában megmaradt a pislogóhártya Forrás: Flickr / Demietrich Baker

Funkciója szerint nedvesíti és védi a szemgolyót. Emlősök esetében általában visszafejlődik, az embereknél csak csökevénye marad meg: egy félhold alakú parányi redő a szemünk belső szögletében, ahol a kötőhártya váladéka, a csipa is összegyűlik.