A Kepler-űrtávcső váratlan vészhelyzeti üzemmódja először április 7-én jelentkezett a szokásos, előre időzített kapcsolatfelvétel során.
Az irányításért felelős csapat rögtön vészhelyzeti állapotot rendelt el.
Ez azt jelenti, ilyenkor hozzáférési elsőbbséget kapnak a földi kommunikációs állomások, hogy kapcsolatba léphessenek a szondával, és kideríthessék a váratlan üzemi állapot okát.
Az üzemmódátváltásra a kapcsolatfelvétel előtt mintegy 36 órával került sor,
amikor a szondának a galaxis középpontja felé kellett volna fordulnia
a terv szerinti következő tudományos kutatási ciklus érdekében. Mivel a szonda közel 120 millió km-re van jelenleg a Földtől, így a kommunikáció meglehetősen lassú a szonda és a földi irányítás között.
Még fénysebességgel is a kommunikációs jeleknek 13 percre van szükségük, hogy megtegyék a szonda és a Föld közötti távolságot oda-vissza.
A kutatókat és mérnököket váratlanul érte a szonda vészhelyzeti állapota,
mivel a legutolsó (április 4-i) kapcsolatfelvétel során még mindent rendben találtak.
Az irányításért felelős csapat megfeszített munkájának köszönhetően április 11-re sikerült a szondát visszahozni a vészhelyzeti üzemmódból. Az űrszonda kommunikációs antennáját a Föld felé irányították, és sikeresen letöltötték az elmúlt időszak adatait elemzésre.
Hivatalosan megszüntették a vészhelyzeti állapotot, és megkezdték a letöltött adatok vizsgálatát,
hogy kiderüljön, vajon visszatérhet-e az űrtávcső a normál tudományos üzemmódba. A szonda eddig hét évet töltött a világűrben, és ez volt az első eset, hogy vészhelyzeti üzemmódra váltott át.
A szondáról letöltött állapotjelző adatok alapján az űrtávcső földi referenciamodelljén a mérnökök elemzések sorát végezték el, hogy kiderítsék, mi okozhatta az abnormális állapotot, és vajon biztonságosan folytatható-e a tudományos küldetés.
A NASA közleménye szerint április 22-re sikerült visszaállítani a szonda normál állapotát, így folytathatja a kutatást a K2 küldetés keretében az exobolygók után.
A következő, közel három hónapos kutatási ciklusban (hivatalos nevén C9 projekt)
az űrtávcső a galaxisunk középpontja felé tekint majd,
ahol a gravitációs mikrolencse effektus kihasználásával olyan exobolygók után kutat, amelyek központi csillag nélkül vándorolnak a csillagok közötti (intersztelláris) térben.
A kutatás fontos információkat szolgáltathat a vándorló exobolygók gyakoriságáról, ugyanis a legújabb hipotézis szerint ezek száma, akár még a galaxis csillagainak számát is felülmúlhatja. A váratlanul fellépett hiba oka továbbra sem tisztázott, ezért a mostani hétvégén gyakrabban fogják felvenni a kapcsolatot a szondával, hogy megbizonyosodjanak megfelelő üzemállapotáról.
(A szerző asztrofizikus, az MTA kutatója)