Április 16-án, egy csapat sporthorgász szállt tengerre a Dusky 33 jacht fedélzetén. A „big game fishing” azaz nyílttengeri sporthorgászat sokfelé, így Floridában is roppant népszerű szabadidős elfoglaltság.
A társaság a Miami közelében fekvő Biscayne-öböltől néhány tengeri mérföld távolságra, a nyílt tengeren dobta ki a horgot.
Az itteni óceáni térség különösen gyakori tengeri „nagyvadakban”,
amelyek közül a tonhalfélék mellett az atlanti marlin, vagy vitorláshal (Istiophorus albicans) a legnépszerűbb sporthal. Sikerült is horogra akasztani egy valamivel több mint 27 kilósra becsült példányt, ám a zsákmányt már nem tudták kiemelni a hajóra.
A marlin fárasztása közben teljesen váratlanul egy fiatal, hozzávetőleg 2,8 méter hosszú, 280 kilogrammosra becsült nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) vetődött ki a hullámok közül, szájában a vergődő vitorláshallal. A rendkívül ritka pillanatot sikerült megörökíteni a fedélzetről, amint az a beágyazott videón is megtekinthető.
Bouncer Smith, a Dusky33 kapitánya az NBC Miaminak elmondta, annak ellenére, hogy a térség népszerű nyílttengeri horgászparadicsom, az elmúl ötven évben még senkinek sem sikerült ehhez hasonló prédálást megfigyelnie.
A cápafajok többségének, köztük a heringcápafélék családjába (Lamnidae) tartozó nagy fehér cápának
különösen fejlett a víz alatti lökéshullámokat detektáló, úgynevezett oldalvonal-rendszere.
Ez a különleges érzékelő szerv az állat fejétől a farokuszonyig, pontosabban a faroknyélig fut, nagyjából a cápa törzsének középvonalában.
A közvetlenül a felső hámréteg alá beágyazódott, és vastag artériához hasonló, gélszerű anyaggal kitöltött „ csőhöz” idegi receptorok kapcsolódnak, amelyek az ingert az agyba juttatják. A levegőnél sokkal sűrűbb vízben (a víz mintegy 830-szor sűrűbb, mint a levegő a tengerszinten)
gyorsabban és sokkal távolabb terjednek a lökéshullámok.
A cápák, - így köztük a nagy fehér cápa is – e kifinomult szervükkel a lökéshullám forrásától esetenként igen nagy távolságra is képesek felfogni a tovaterjedő rezonanciát.
Kísérletek bizonyítják, hogy a nagy fehér, - de más cápafajok is - tökéletesen képesek a szabályos, és a szabálytalan (irreguláris) lökéshullámok megkülönböztetésére.
A sebesült hal vergődése szabálytalan lökéshullámokat indukál,
amely alapján a ragadozó felismeri, hogy a lökéshullám forrása akár potenciális préda,
például egy sebesült, vagy döglődő hal, azaz könnyűzsákmány lehet. A hír alapjául szolgáló esetben szinte teljesen bizonyos, hogy a horogra akadt, nagytestű marlin erőteljes vergődése volt a „cápacsalogató” tényező.
Ugyanennek tudható be az is, hogy amikor búvárok szigonypuskával vadásznak és meglőnek egy halat,
nem egyszer szinte a semmiből bukkannak fel a cápák.
Nem egy szigonypuskás vadászok elleni halálos kimenetelű, vagy súlyos sérülést okozó cápatámadás hátterében is ez a speciális érzékelő tulajdonság áll. A hazánkhoz legközelebb fekvő Adriai-tengeren, a horvátországi Vis partjainál történt legutolsó, 2008. október 6-i nagy fehér cápa támadás is szlovén szigonypuskás búvárokat ért.