A pompás királylepke (Danaus plexippus) az egyetlen rovar, amelyik ilyen hatalmas távolságot tesz meg - idézte a BBC News a Cell Report című szaklapban megjelent tanulmányt, amelyben biológusok és matematikusok modellezték, hogy működik a rovar belső iránytűje a hosszú úton.
"A pompás királylepke hosszú vándorútját előre meghatározott, optimális útvonalon repüli: két hónap után egy bizonyos közép-mexikói helyre érkeznek, miközben
takarékosan bánnak az energiával és csak néhány jelre hagyatkoznak"
Munkáját - többek között - Steven Reppert, a Massachusettsi Egyetem biológusa segítette, akivel közvetlenül a lepke csápjaiban és szemében lévő neuronok működéséről készítettek felvételeket.
"Meghatároztuk azt, hogy a bemenő jelek kizárólag a Napból érkeznek. Az egyik féle jel a Nap elhelyezkedése a horizonton, a másik az idő múlása, a kettőből áll össze a rovar belső iránytűje, amellyel egész nap képes délnek tartani" - magyarázta Shlizerman.
A belső iránytű bemenő jeleinek felderítése után Shlizerman elkészítette a rendszer szimulációs modelljét, amely egyrészt a csápoknak az idő múlását jelző "óraneuronjain", másrészt
a szemekben lévő idegeken alapul, amelyek a Nap pozícióját figyelik.
A hálózatba beérkezik a kétféle jel, ezután a rendszer egyezteti őket, hogy jelezze, ha a rovar letért a helyes útról és korrekcióra van szükség - mondta a matematikus, aki igen izgalmasnak tartja a jelek integrációja által irányított viselkedést.
"Ennek a mechanizmusnak az ismeretében elkészíthetjük a rendszer robotverzióját, amelynek az a lényege, hogy az energiát és a navigációt is a Nap biztosítja" - mutatott rá.
A kutatócsoport el akarja készíteni a pompás királylepke robotváltozatát, amely követi a rovart, hogy feltérképezze a vándorútját, valamint hozzájárulhat a fogyatkozó egyedszámú faj védelméhez is.