Miközben a sörmesterek vegyes véleménnyel vannak a sörök aktuális trendjeiről, néhány kutató szerint soha nem lehet elég a keserű anyagból. Élénk érdeklődésük a virágok potenciálisan kiaknázatlan gyógyszerészeti tulajdonságaiból ered. A hagyományos orvoslásban ugyanis már régóta, sokféle betegség kezelésére használják a komlót, a nyugtatástól a fájdalomcsillapításon át a fertőzések leküzdéséig.
A kutatók továbbá megjegyezték: vizsgálataik alapján nagyon úgy tűnik, hogy a növény kémiai alkotórészeinek gyulladáscsökkentő, antibakteriális, és rákot potenciálisan kezelhető tulajdonságai vannak. Rámutattak, hogy mértékletes fogyasztása jó hatással lehet a cukorbetegségre és talán még a fogyásra is. A vegyészek a komlóban található vegyületekkel a mai napig dolgoznak: a potenciálisan terápiás hatásukat és ezek megfelelő használatát azonban még nem sikerült véglegesíteni az új gyógyszerek kifejlesztése során.
A most publikált két új tanulmányban a kutatók kijelentették, hogy
egyre közelebb kerülnek a komló alapú gyógyszerek kifejlesztéséhez és azok optimalizálásához.
Az egyik vizsgálat során, melynek eredményei a Journal of Natural Products tudományos folyóiratban jelentek meg, az olasz kutatókból álló csapat három olyan, korábban ismeretlen, „Cascade” névre keresztelt komlót azonosított, melyeket számos amerikai sörfőző használ, de különösképpen a híres Sierra Nevada Pale Ale. Ez a fajta komló magas cohumulone tartalma miatt erős, szúrósan keserű ízt ad a sörnek. A vegyületek egyike egyértelműen rendelkezik gyulladásgátló tulajdonságokkal.
Egy másik vizsgálat eredményeit a héten mutatták be az Amerikai Kémiai Társaság éves konferenciáján San Diegóban, ahol az Idahói Egyetem kutatói bejelentették, hogy kifejlesztettek egy olyan korszerű eljárást, amely során elő tudják állítani két vegyület szintetikus változatát.
Az úgynevezett komlópolifenolok, a humulone és a lupulone antioxidáns és rákellenes hatással bírnak, megakadályozzák a kórokozó baktériumok szaporodását, és bizonyos fokú védelmet nyújtanak a gyomorfekély ellen is (a streptococcus baktériumok elterjedésének megelőzésével). A vegyületek mesterséges változataival a kutatók elkészíthetik azokat a kémiai variánsokat, melyeket optimalizálva egyfajta „betegségellenes” gyógyszert tudnak előállítani.
"Igen hasznos és életmentő összetevők találhatóak a sörben" - mondja Kristopher Waynant kémikus, a kutatás vezetője. "De sajnos
nem a megfelelő formában vagy mennyiségben vannak jelen
ahhoz, hogy egyértelmű hatásokról beszélhetnénk. Az már biztos, hogy a sörivásnak egyértelműen pozitív hatásai vannak, ám egyelőre nem hiszem, hogy ezek a jótékony effektusok gyógyhatásúak lennének. Ezért bizonyos kémiai manipulációs átalakítás szükséges."
Waynant és kollégái ezért kiválasztották a humulone és a lupulone vegyületeket, mint a komló legjótékonyabb összetevőit. Az elmúlt évek során végzett tanulmányaik bizonyították, hogy ezek segíthetnek megelőzni a légúti fertőzéseket és blokkolhatják a daganatok terjedését.
A két vegyület azonban terjedelmes és összetett, és bonyolult lehet megtisztítani, vagy laborkészre készíteni. A humulone kulcsfontosságú alfa-sav a komló virágokban, melyben számos kémiai rokonvegyület keveredik. A lupulone már kevésbé ismert béta-sav. Számos, a közelmúltban végzett tanulmány egyszerűen használható komlókivonatokat gyűjtött a humulone és lupulone kísérletekhez, egy „tökéletlen” és szabványoktól eltérő megközelítéssel: Waynant és munkatársai elhatározták, hogy
egy fix receptet készítenek, amely során létrehoznák az említett vegyületek egységes és szintetikus változatait.
A kísérlet a kutatók szerint felér egy „szintézis protokollal”, amely egyfajta szintetikus kémiai áttörést épít fel. Waynant és munkatársai ezáltal mindent megtesznek annak érdekében, hogy különböző kémiai strukturális változatokat hozzanak létre.
A következő lépésként megalkották a hasonló vegyi anyagok széles skálájú könyvtárát, hogy a kutatók ezen „végigszaladva” meg tudják találni a leghatásosabb gyógyszereket.
Miközben a kutatók optimalizálják a két jól bevált komlóvegyületet, társaik a Cascade komló többi hasznos összetevőjét is elemezték. A nukleáris mágneses rezonanciát használva a kutatók felfedeztek a rügyekben három, eddig még nem azonosított vegyületet. Ezek közül az egyik, a 4-hidroxicolupulone,
gátolhatja a gyulladást okozó enzimek fejlődését az emberek szervezetében.
A kutatók remélik, hogy az adatok hasznosnak bizonyulnak az új vegyi anyagok tesztelése során és lendületet adnak az új gyógyszerek kifejlesztésének.
Korábbi vizsgálatok felderítették a humulone molekulák főzése során keletkező származékok pontos térbeli szerkezetét, mely során során a kutatók kivonták és tisztították a főzés utáni keserű savakat. A röntgendiffrakció megmutatta a kristályok pontos struktúráját, így a sörben fellelhető anyagok segítséget adhatnak a jövendőbeli gyógyszerek előállításához.
"A humulone molekulák átrendeződnek a sörfőzés során, és az öt szénatomos gyűrű hat szénatomossá válik" - mutat rá a Science Daily egy korábbi cikke. "Végül két csoport függeszkedik a gyűrűn, amelyek négyféle helyzetet vehetnek fel a térben, miközben a molekulák megfelelő párosítása elengedhetetlen a hatékony gyógyszer kifejlesztése szempontjából."
Erre a leghíresebb példa az 1960-as évek elején, terhes nőknél alkalmazott talidomid nevű anyag, amely egyik változata
hatékonyan lépett fel a reggeli rosszullétek esetén,
egy másik variánsa viszont szülési rendellenességet okozott.
A sör jótékony hatásának első jeleit már a korai sörfőzők is megfigyelték. Rájöttek, hogy a a főzés során a komló komplex tulajdonságokkal bír.
A „folyékony kenyér” emellett fontos szerepet játszott az ókori Egyiptomban is, ahol szakrális áldozati, valamint könnyen elérhető, mindennapi erősítő és üdítő italként funkcionált. A fennmaradt jegyzetek szerint a piramisépítő munkások mindennap két kanna, alacsony alkoholtartalmú sört kaptak, mely akkoriban jóval egészségesebb ital volt, mint a sokszor szennyezett víz. A hieroglifiában az étkezést a kenyér és a sör jele jelentette.
Sör alapú gyógyszerek már ekkor is készültek a régészeti leletek alapján: az egyiptomi orvosok emésztési zavarokra, köhögésre, aranyérre, fájdalomcsillapítóként, és skorpiócsípésre is használták.