„Ez talán a legegyszerűbb, legpuritánabb szecessziós díszítésű lakóház” – mondta el a We Love Budapestnek Szeder József, a Szent István körút 1. szám alatt álló ház egyik lakója.
És valóban: a Szent István körút, a Balassi Bálint utca és a Jászai Mari tér sarkán található épületben csak a bejárat és a lépcsőház közötti kis részen látható túlzó, cirádás díszítés, máshol letisztult, visszafogottabb megoldásokat láthatunk.
Az előtér falait madárfigurák és növényi ornamentika díszíti,
és a kapu felett egy kőtáblán az EDIFICAVIT GAÁL BERTALAN feliratot láthatjuk (építtette Gaál Bertalan). Az épületet 1899 és 1903 között húzták fel, a környék akkor még Pest külvárosának számított.
Bár ma már a lakókon kívül nem sok mindenki fordul meg a házban, régen nyüzsgő polgári élet folyt a falai között. Itt kezdte meg működését például
1903-ban a Vígszínház színésziskolája is,
amely olyan nagy neveket adott a társulatnak, mint Jávor Pál, a 20-as évek nagy üdvöskéje, Gaál Franciska, Titkos Ilona vagy Bilicsi Tivadar, aki táncos és komikus is volt egyben.
Itt működött a Reneszánsz című folyóiratnak a kiadóhivatala – ez a lap arról volt híres, hogy olyan írásokat is leközölt, amiket a kicsit konzervatívabb helyeken (így például a Nyugatnál is) nem voltak hajlandóak megjelentetni. Ebben a házban lakott a lap tulajdonosa is. A Reneszánsz modern irodalmi törekvéseknek adott helyet, így többek között megjelentek benne Ady Endre és Kassák Lajos radikálisabb művei is.
A ház otthont adott az Ilkovicsok híres kávéházai közül az egyiknek: a Kis-Ilkovics kávézó-cukrászda itt, a Nagy-Ilkovics vendéglátó pedig az akkori Berlini, ma Nyugati téren állt. Utóbbiról azt állították, hogy az 1956-os forradalom onnan indult ki,
a Parlamenthez e kávéházból indultak az első tüntető fiatalok
– valahogy úgy, ahogy a Pilvaxban kezdődött a szervezkedés 1848-ban. A Kis-Ilkovicsnak némileg nyugodtabb szerepet szánt a történelem: az Ilkovics Jenő és neje által üzemeltetett cukrászda füstös, sötét alagsorában szívesen tanyáztak a művészek. Az 1934 és 1944 között működő vendéglő egyik leghíresebb állandó vendége Radnóti Miklós volt, aki egy minyon mellett néha egész nap elüldögélt, és jegyzetelgetett itt.
Az épület első emelete 1911 és 1944 között a Lipótvárosi Társaskörnek adott helyet. Ezt az akkoriban kiépülő Lipótváros (ma Újlipótváros) modern polgársága alapította, tagjai között gyárosok, vállalatigazgatók, ügyvédek, bankárok, kereskedők, művészek, politikusok foglaltak helyet.
A társaság évtizedeken át volt a főváros életének mozgatórugója.
Érdemes lesz tehát ezen a hétvégén, vagyis 2016. április 17-én, vasárnap 14 és 16 óra között ide is benézni. A házról és a programokról további információkat szerezhetünk a Budapest100 oldalán.