A Stanford Egyetem régészei a kínai Vej folyó mentén végeztek ásatásokat, amikor egy teljes sörfőző készletre bukkantak. Még inkább lenyűgözte őket, hogy néhány edény alján megtalálták a valaha benne előállított, illetve tárolt ital maradványát.
A kutatók kikaparták az edényekben talált sárgás ragacsot, elemezték, és megállapították, hogy valóban egy 5000 éves sör maradványára akadtak. Még a sör receptjét is rekonstruálni tudták.
Az ókori sört termesztett kölesből, árpából, Jób könnyéből (a kínai gyógyászatban és étkezésben is használt növény) és gumókból főzték. A leletekből arra következtettek, hogy az árpát csíráztatták, és a növényeket összezúzva erjesztették, majd lefőzték az italt. A receptet az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikálták a kutatók.
A felfedezés nemcsak a legősibb sörfőzési technikáról árulkodik, hanem arról is, hogy az árpa legalább 1000 évvel korábban került Kínába, mint korábban gondolták. Ebből egyúttal arra is következtetni lehet, hogy az emberek először azért termesztették, hogy italt főzzenek belőle, és csak később került be az élelmiszerek közé.
Más szóval a sörfőzés nem egy mezőgazdasági melléktermék volt, amely azért alakult ki, mert az embereknek olyan sok terménye termett, hogy így próbáltak más hasznosítási módot találni a fölösleg feldolgozására.
Ehelyett a sör fontos része volt az ősi étrendnek, annyira, hogy a készítése kedvéért telepítettek ültetvényeket.