Ez a legrészletesebb térkép, amit eddig láthattunk a Plutóról - benne van minden olyan ismeretünk, amit az eddigi adataink alapján tudhatunk a törpebolygó felszínéről.
A New Horizons csapata azokból a megfigyelésekből dolgozott, amelyet az űrszonda tavaly júliusi, Pluto melletti repülése alatt végzett. Akkor, kilenc hónappal ezelőtt, a törpebolygóról még alig tudtunk valamit, csak egy homályos pont volt a Naprendszer térképén - ma viszont már szinte naponta fedezünk fel új dolgokat a felszínén és az atmoszférájában.
Tudjuk, hogy dűneszerű struktúrák lehetnek a távoli törpeplanéta felszínén, nitrogénjég-folyamok zúdulnak le a hegyekről a síkságokra, az áramló anyag pedig látszólag völgyek hálózatát vájja ki. Azt is tudjuk már, hogy a Plutón is kék az ég, hála a szürke és vörös porszemeknek, amelyek a fény kék hullámhosszát szórják szét a légkörben. Húzódik rajta egy olyan páraréteg is, amely arra utal, hogy a Pluto időjárása naponta változhat, mint a Földé, és éppúgy lehet rajta vízkörforgás, mint a saját bolygónkon.
A törpebolygó felszíne egyébként sokkal sokszínűbb, mint ahogy a felvételek beérkezése előtt hittük. A New Horizons elsőként határozta meg a "jégtörpe" átmérőjét. A mérések szerint a Pluto átmérője 2374 kilométer. Olyan laposodást, mint a Föld esetében, nem tapasztalt az űrszonda: a Pluto tehát kerek.Felszínét a jég határozza meg.
A New Horizons azonban olyan hegyeket fényképezett, amelyek a 3000 méteres magasságot is elérik. A nitrogén-, szén-monoxid- és metánjég, amelyek jelenlétét már az űrszonda elhaladása előtt azonosították a törpebolygón, azonban túl "puha" az ilyen magas hegyekhez.
A kutatók ezért azt feltételezik, hogy ezek a jégfajták sok helyen inkább csak a felszín egy viszonylag vékony rétegén képződtek, alatta pedig lényegesen keményebb vízjég torlódott hegyekké. A Pluto hegységei tehát jéghegyekből állnak.
Meglepő módon viszonylag kevés becsapódási kráter van a Pluto felszínén ahhoz képest, hogy a kozmikus bombázásairól ismert Kuiper-övben, a Naprendszer távoli, külső részén található.
A kráterek valószínűleg aktív geológiai folyamatok során tűntek el.
A most közzéadott részletes térkép a Pluto szív alakú síkságáról, a Tombaugh régióról készült, és a látható tartományban működő, nagy felbontású LORRI kamera felvételeiből áll össze.