Az antropogén tényezők mellett azzal is tisztában kell lennünk, hogy maguk a természeti folyamatok miként befolyásolják környezetünk állapotát, és ezen belül az éghajlatot.
A vulkáni kitörések éghajlatot befolyásoló hatása már fél évszázada ismert,
azonban ezek pontos mechanizmusának megértése csupán az elmúlt néhány évtized eredménye.
A műszeres mérések tökéletesedésével, a klímamodellek rohamos fejlődésével, továbbá az egyre több jégfurat- és faévgyűrű adat alapján ma már nemcsak azt tudjuk, hogy a történelmi idők nagy vulkánkitörései, mint például az 1815-ös Tambora kitörés milyen hatással volt bolygónk éghajlatára, és ezen keresztül a környezetre, illetve a társadalmakra, hanem az is kimutatható, hogy az elmúlt 15 évben történt vulkánkitörések némi mérséklő hatást gyakoroltak a globális átlaghőmérséklet növekedésre.
Április végén zajlott le a több mint 13 ezer előadás - és poszter-bemutatót felvonultató bécsi EGU (European Geoscienses Union, azaz Európai Földtudományi Unió) konferencia.amelyen több mint 100 hazai szakember is részt vett.
A konferencián elhangzottak közül - amelyen például a vulkánok alatt magmatározókban zajló folyamatokra is egy teljes napi szekcióülés koncentrált -, a nagy médiaérdeklődést kiváltó tudományos híre között a középkori, a jelentős környezeti- és társadalmi változásokat vélelmezhetően előidéző 536-ban és 540-ben zajlott kettős vulkánkitörés is szerepelt..
Az 530-540 körüli időkben több feljegyzés is megörökítette azt a különös ködöt, amely hónapokon keresztül nem engedte át a napsugarakat, csupán derengő napsütést eredményezve. Ephezoszi János ekként jegyezte fel a szokatlan jelenséget:
Jel jött a Napból, amilyen fajtát soha ezelőtt senki sem látott és nem is számolt be ilyenről."
- A Nap elsötétült és tizennyolc hónapon át tartott a sötétsége. Minden nap úgy négy órát sütött, és még ez a fény is halovány árnyék volt csupán - áll a 6. századi feljegyzésben.
Prokopiusz ugyancsak megemlékezett a késő antik kor társadalmát erősen nyugtalanító furcsa és tartós nappali fényességcsökkenésről: „És ebben az évben került sor a legrémisztőbb előjelre. Merthogy a Nap ragyogás nélkül bocsátotta ki fényét, ahogy a Hold ebben az egész esztendőben, és szerfelett olyannak tűnt, mint a fogyatkozásban levő Nap, mivelhogy sugarai nem voltak sem világosak, sem olyanok, amilyennek megszokhattuk.”
Az egykorú forrásokból tudjuk, hogy 536-ban váratlanul nagy hideg köszöntött be, terméskiesések voltak Európában, különösen az északi területeken
és ehhez hosszú éhínség társult, ami társadalmi átrendeződést okozott.
541-ben súlyos pestisjárvány ütötte fel a fejét.
Ugyanebben az időben Közép-Amerikában is jelentős társadalmi változások zajlottak. A térségben a fejlett kultúrával és társadalommal rendelkező maja birodalomban mutatkoztak súlyos zavarok. Korábban lakott területek váltak elhagyatottakká az 540 körüli években.
A globális környezeti és társadalmi változásokat David Keys "Katasztrófa - Hogyan változtatta meg egyetlen természeti csapás a világtörténelmet?” című, 2002-ben magyarul is megjelent könyve részletesen bemutatja,
és mindezt egy hatalmas vulkánkitörés hatásaként magyarázza.
Ken Wohletz, ismert amerikai vulkanológus azt vetette fel, hogy esetleg a Krakataunak lehetett ekkor egy, az 1883-as eseményhez hasonló nagy kitörése. Közvetlen bizonyítékokat azonban azóta sem sikerült erre összegyűjteni.
Az elmúlt évtizedekben Grönland és az Antarktisz vastag jégtakaróján is fúrások mélyültek, amelyek több tízezer év alatt keletkezett jég anyagát hozták a felszínre. Ezek elemzésének, és a kapott új ismereteknek
óriási jelentőségük van a környezetváltozás megértésében.
Fontos, eddig nem ismert adatok váltak ismertté a múlt vulkánkitöréseiről is.
A legfrissebb jégfurat elemzési adatok, klímamodellezési eredmények, valamint vulkanológiai kutatások új megvilágításba helyezik például az előzőekben vázolt középkori események mögött álló okokat. Matthew Toohey és munkatársainak vizsgálatai egyértelműsítik, hogy 536-ban és 540-ben is volt olyan vulkáni kitörés, ami nyomott hagyott a grönlandi illetve antarktiszi jégtömegben, mégpedig számottevő szulfátcsúcs formájában.
A jég minden évben újabb réteggel gyarapszik, a ráeső hó vékony jégréteggé tömörödik. Közben a jég magába zár apró levegő buborékokat, amely tartalmazza a beágyazódás idejét jellemző légköri szennyező anyagokat, mint például különböző vegyületeket és port.
Nagy vulkánkitörések esetében a légkörbe vulkáni hamuanyag és vulkáni gázok kerülnek, amelyek szintén csapdázódhatnak a jég keletkezése során. Az utóbbiak, mint például a kéndioxid, a csapadékkal, hópelyhekkel kerül a jégmezőkre.
A jégfuratokban pontosan visszaszámolhatók az éves jégréteg gyarapodások, azaz évre pontosan felfedhetők az akkori légkör jellemzői, így például a vulkáni szennyezés.
A jégrétegek kéndioxid tartalma nagy pontossággal mérhető.
A koncentrációcsúcsokhoz hozzárendelhető az adott év, és mindezek után már csak az a feladat, hogy ennek okát felfedjük.
Az élesen kiemelkedő kéndioxid vagy kénsav koncentráció-anomáliák nem magyarázhatók mással, csakis vulkáni működéssel. Ezzel egy nagy felbontású vulkáni kitörési archívumhoz jutunk, mégpedig olyan vulkánkitörések idősorához, amelyek jelentős mennyiségű kéndioxidot juttattak a légkörbe és ezzel potenciálisan módosíthatták az éghajlatot. Ma már több tízezer évre visszamenően ismerjük ezeket az adatokat, az elmúlt 2000 évre vetítve pedig éves pontossággal!
A kiemelkedő szulfát-csúcsok nagy része esetében sikerült azonosítani a vulkánkitörés helyét,
azonban vannak még kérdéses események, amikor nem tudjuk melyik vulkánkitörés okozta a jégfurat mintákban megjelenő szennyezést.
Ez magyarázható azzal, hogy az évszázadokkal ezelőtti vulkáni működésről nincs feljegyzés, nem sikerült még azonosítani pontos kormeghatározással az adott évben zajlott vulkáni működés anyagát vagy éppen a vulkánkitörés tengeri környezetben történt, azaz maga a vulkán sem látható.
Toohey és munkatársainak nagy felbontású jégfurat elemzése és az ehhez kapcsolódó klímamodellezése rámutatott arra, hogy 536-ban és 540-ben is volt egy jelentős vulkánkitörés, és mindkettő nagy mennyiségű kéndioxidot bocsátott a légkörbe. A modellszámítások eredménye pedig azt jelzi,
hogy mindez több mint 2 Celsius fok hőmérsékletcsökkenést okozott az északi féltekén.
Ez nagyobb, mint bármely hasonló esemény az elmúlt 1200 évben!
A számítások szerint a két vulkánkitörés 30, illetve 50 millió tonna kéndioxidot juttatott a légkörbe, ez utóbbi érték megegyezik az 1815-ös Tambora kitörés kéndixoid produktumával. A jelentős klímaváltozás, ami a kettős vulkánkitörés miatt egy teljes évtizeden keresztül éreztette hatását, természetesen a mezőgazdasági terméshozamot is befolyásolta.
Ez a feljegyzések szerint különösen Skandináviában, okozott súlyos gondokat azonban a Föld egy másik részén is lényeges társadalmi változások történtek. Ekkorra, azaz a 6. század közepére, tehető a fejlett maja civilizáció történetében egy feltűnő változás, ami társadalmi zavarokra utal.
A maják hirtelen elhagyták korábban mezőgazdasági művelésbe bevont területeiket,
a korábban virágzott, fejlett Teotihuacán városállamának hatalma lehanyatlott, a város elnéptelenedett.
A romok alatt talált csontvázak vizsgálata kimutatta, hogy a lakosság hiányos táplálkozásban szenvedett, azaz a hanyatlásban vélhetően szerepet játszhatott az éhínség. A mozaikkockák összerakásával kibontakozik mindennek oka, egy nagy vulkánkitörés okozta klímaváltozás, jelentős hőmérsékletcsökkenés, az ehhez kapcsolódó terméskiesés és következménye, a súlyos éhínség, amely társadalmi zavarokhoz, társadalmi átalakuláshoz vezetett.
Az 1500 évvel ezelőtti vulkáni kitörések azonosítása nem egyszerű feladat. A két póluson lévő (grönlandi és antarktiszi) jégfurat minták együttes értékelése segít szűkíteni a kört.
Az 540-es esemény ezek szerint nagy valószínűséggel trópusi területen történt (mivel mindkét jégterület mintáiban megvan a nyoma).
Az 536-as vulkánkitörés ezzel szemben csak a grönlandi jégfurat mintákban hagyott nyomot,
ami alapján az északi sarkkör térségében (Izland, Alaszka) kell keresnünk a „bűnöst”.
Indul tehát a nyomozás! Az 536-os vulkánkitörés helyére korábban a salvadori Ilopango pályázott, azonban egy holland kutatócsoport most újabb változattal állt elő. Szerintük a mexikói El Chichon vulkán kitörése állhat mindennek hátterében, és okozhatta a vulkán közelében élő maja társadalomban tapasztalt jelentős változásokat.
Az egykori maja területen megtalált vulkáni hamuréteg korára ugyanis 546+/-16 évet kaptak. Ez hibahatáron belül tartalmazza az 540-es kitörés évét, továbbá a vulkán 1982-es kitörése óta tudjuk, hogy jelentős mennyiségű kéndioxidot tud a légkörbe bocsátani nagyobb kitörései során.
Ezek az új eredmények is megerősítik, hogy a történelmi időkben, az elmúlt 2000 évben számos olyan vulkánkitörés történt, ami jelentős, globális változást okozott az éghajlatban.
Ez természetesen hatott az akkori társadalmakra, és sok esetben jelentős zavarokat, társadalmi változásokat okozott. A jégfurat minták elemzése alapján tudjuk, hogy ebben az időszakban legalább 50 ilyen vulkánkitörés volt, azaz évszázadonként átlagosan kettő.
Az új kutatási eredmények azonban rámutatnak arra, hogy abban az esetben, amikor e nagy vulkánkitörések időben egymáshoz közel történtek, akkor hatásuk felerősödött
és akár egy évtizeden keresztül is súlyos gondokat okozott a korabeli társadalmaknak.
Ezek az új tudományos eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy:
(1) fontos nagyobb figyelmet fordítani a természeti események és társadalmak kölcsönhatására, amit új, interdiszciplináris kutatások segíthetnek elő;
(2) nem szabad lebecsülni a vulkánkitörések globális hatását még akkor sem, ha ez elmúlt évtizedekben nem volt ilyenre példa (azonban lásd például a nem túl erős Eyjafjallajökull vulkánkitörés 2010-es jelentékeny társadalmi hatását);
(3) ilyen vulkáni események a jövőben is lesznek, sőt akár a következő évtizedekben is bekövetkezhetnek. A múlt eseményeiből kiolvasható milyen hatásra kell felkészülni.
Most a jelenlegi társadalmakon, a döntéshozókon a sor, hogy vajon tudnak-e pro-aktívak lenni,
és forgatókönyvet létrehozni a szakemberekkel együtt egy, a jövőben minden bizonnyal bekövetkező, nagy impaktú természeti eseményre;
(4) sokkal jobban kell ismernünk környezetünket, a természeti folyamatokat, azok lokális és globális hatását, mert ezek jelentős mértékben befolyásolják a társadalmak életét, és lássuk be, a technológiailag fejlett, modern társadalmunk meglehetősen sérülékeny.
Ennek fényében erősen megkérdőjelezhető, hogy az amúgy is nagyon szűkre szabott földrajz oktatást egyre jobban visszaszorítják a középiskolai tanrendben. Merre tovább büszke, sebezhetetlennek hitt modern társadalom?
(A szerző vulkanológus, az MTA doktora, az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára)