Dr. Syed, a szuezi kórház főorvosa a helyi sajtó képviselőinek azt nyilatkozta, hogy az áldozat, Amr Abdel Kader 23 éves helyi egyetemista,
akin délután életmentő műtétet hajtottak végre.
A főorvos elmondta, hogy sikerült stabilizálni az életveszélyesen megsérült áldozat állapotát.
Az áldozat bal lábat két erős harapás érte, a fiatalember térd alatt elvesztette lábszárát, és a ragadozó a combján is súlyos, mély harapást ejtett.
A támadás tényét Szuez rendőrfőnöke, Magdy Abdel Aal vezérőrnagy is megerősítette. A támadás Ain Shukna közelében történt. Idén ez volt az első cápatámadás Egyiptom vörös-tengeri partszakaszán.
Közvetlenül a támadás előtt sikerült több felvételt is készíteni a nyugodt felszín alatt úszó ragadozóról. A felvételek alapján megállapítható, hogy a támadó egy, a Vörös-tengerben viszonylag ritka cápafajhoz, a röviduszonyú makóhoz (Isurus oxyrinchus) köthető. Ez a heringcápafélék családjához (Lamnidae) tartozó faj
kifejezetten pelágikus, azaz nyílt tengeri életmódot folytató cápa,
amely többnyire kerüli a sekély, part közeli vizeket.
A Vörös–tengeren utoljára 2010 decemberében történt makótámadás Sarm es-Sejk mellett.
A népszerű egyiptomi fürdőhely a Sínai-félsziget déli csücskében fekszik, ahol a part mindenütt meredeken több száz méteres mélységbe szakad le.
A dél-sínai partszakasz, különösen a Ras Mohamed-fok lényegében nyílt tengeri környezetbe nyúlik be; így nem csoda, hogy a part közelében számos – köztük nagytestű – pelágikus tengeri állat figyelhető meg. (Emiatt is népszerű merülőhely a búvárok körében.)
A Szuezi-öböl – ellentétben a keskeny, ám roppant mély Akabai-öböllel, amely egy tektonikus árok - üledékkel feltöltött, sekély ingressziós süllyedék, amelynek 50 méter körüli az átlagmélysége, és a Szuezi-csatorna közelsége miatt jelentős rajta a hajóforgalom is.
A makócápák jellemzően kerülik a sekély vizeket,
a partoktól távoli, nyílt óceáni térségeket kedvelik. Ezért a búvárok is csak nagyon ritkán találkozhatnak ezzel a fajjal. Annak az esélye, hogy valakire röviduszonyú makócápa támad rá, körülbelül az ötös lottó főnyereménye megütésének esélyével azonos.
A heringcápafélék családjába három nemzetség, és öt faj tartozik – köztük az egyik legjobban félt tengeri nagyragadozó, a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias). E nemzetségek közül az Isurus genusba, azaz a makócápák nemzetségébe két fajt sorolnak, a már említett röviduszonyú, és az extrém ritka, csak 1966-ban felfedezett hosszúuszonyú makócápát (Isurus paucus).
A mai támadást elsőként kommentáló szakmai megjegyzések először hosszúuszonyú makóként azonosították a támadó fajt,
ám a felvételek alaposabb analíziséből kiderül, hogy nemzetségbeli társa, a röviduszonyú makó terhére róható az agresszió.
Utóbbi faj a legsebesebb cápa, amely képes 70-90 km/h-s sebességre is felgyorsulni.
Nagytestű prédát, elsősorban tonhalat és tüskésmakréla-féléket zsákmányol, de elejti a kardhalat és a vitorlás marlinokat, valamint más kisebb cápafajokat is.
Szabálytalan, rendkívül éles és árszerűen hegyes, viszonylag nagy, keskeny koronájú fogaival rendkívül súlyos sebeket tud ejteni.
Az emberre nézve potenciálisan veszélyes cápafaj,
bár életmódja miatt nagyon kicsi az esély arra, hogy partközelben találkozzunk vele. Világszerte elterjedt a trópusi, szubtrópusi és meleg-mérsékeltövi tengerekben, a 16 Celsius-foknál melegebb vizekben.
Honos fajnak számít a Földközi-tengerben, és – igaz, hogy csak nagyon ritkán – de az Adriai-tengeren is előfordul. Hihetetlen aktivitását egy speciális vércirkulációs rendszernek (rete mirabilis) köszönheti, amely stabilan magasabban tartja az agy és az izomzat testhőmérsékletét a környező víztömeg hőmérsékleténél.