A Zürichi Egyetem és a göttingeni Német Főemlőskutató Központ (DPZ) kutatói a Current Biology című szaklapban mutatták be a témában végzett kutatásuk eredményeit.
Az embereknél már régóta ismert viselkedési forma úgy tűnik, jóval mélyebben gyökerezik az evolúcióban, mint azt eddig feltételezték - mondta Julia Fischer, a DPZ majomkutatója.
Az idősebb emberek szociális hálója szűkül, ekkor elsősorban olyan emberekhez fűződő kapcsolataikat ápolják, akik igazán fontosak számukra. Esetükben vita folyik arról, hogy ennek hátterében az egyéni élet végességének tudata is állhat-e a vitalitás csökkenésén kívül - fogalmazott Laura Almeling viselkedésbiológus.
A majmok esetében azonban ez nem állhat fent, hiszen
ők nincsenek tudatában annak, hogy életük időben behatárolt.
A szakértők szerint abból kell kiindulni, hogy az emberek korral megváltozó viselkedése mélyen az evolúcióban gyökerezik.
A tudósok 118 négy és huszonkilenc év közötti állat viselkedését követték figyelemmel egy francia majomparkban és különböző vizsgálatokat végeztek. Az eredmények szerint a majmok idővel egyre "válogatósabbá" válnak. Már fiatal felnőttkorban csökken az érdeklődésük az új tárgyak és a kevésbé ismert fajtársaik iránt.
Ez a bundázat kölcsönös tisztogatásánál, a kurkászásnál is megfigyelhető, ami a majmoknál a szociális kapcsolatok kifejezőeszköze. Míg a fiatalabb majmok gyakran váltogatják kurkászópartnereiket, a korosabb állatok ismerős fajtársaik egy kis csoportja közül választanak. Az idősebb berber makákók sem veszítik el az érdeklődést egymás iránt, csak egy kisebb csoportra koncentrálnak.
Almelig kiemelte: "Minél idősebbek a majmok, annál elővigyázatosabbak az új dolgokkal kapcsolatban és annál kevésbé szeretik a kockázatokat. Ebben is hasonlítanak az idősebb emberekre".
Fajtársaik segélykiáltásaira azonban nagyon idős korukban is reagálnak.