Kódolt bukás volt a Barbarossa hadművelet

A Szovjetunió ellen hetvenöt éve, 1941 június 22-én indított Barbarossa hadművelet volt a hadtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája. A képre kattintva archív válogatás tekinthető meg a hadműveletről

Hetvenöt éve, 1941. június 22-én a hajnali pirkadatban százhatvankét hadosztály, közel hárommillió katona lépte át a szovjet határt, hogy végzetes csapást mérjen a sztálini Szovjetunióra. 1941 forró nyarán egymást érték az ország belsejébe nyomuló német hadseregcsoportok elképesztő győzelmeiről és a Vörös Hadsereg rettenetes veszteségeiről szóló hírek. Mindezek ellenére a Barbarossa hadművelet olyan kódolt kudarc volt, amely Hitler és a Harmadik Birodalom bukásához, közvetett módon pedig egy új világrend kialakulásához vezetett. 

Megrendítő csapás bontakozott ki a hajnali szürkületben

1941. június 22-én hajnali 3 óra 15 perckor a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó csaknem 3000 kilométer széles frontszakaszon egyszerre több ezer löveg torkolattüze villant fel, félelmetes dübörgéssel oszlatva szét a pirkadat csendjét. A koncentrált tüzérségi előkészítés után három német hadseregcsoport lépte át a szovjet határt, és már az első napon mélyen benyomult az ország területére, elsöpörve a döbbenettől megbénult szovjet határvédelmi erőket.

A Szovjetunió ellen hetvenöt éve, 1941. június 22-én indított Barbarossa hadművelet volt a hadtörténelem legnagyobb szárazföldi offenzívája. A képre kattintva archív válogatás tekinthető meg a hadműveletről Forrás: Bundesarchiv

Északon Kelet-Poroszországból kiindulva Wilhelm Ritter von Leeb vezértábornagy két hadseregből álló Észak hadseregcsoportja, Erich Hoepner vezérezredes 4. páncéloscsoportjával (páncélos hadseregével) kiegészítve a bolsevizmus szülővárosa, Leningrád (ma Szentpétervár) irányába nyomult.

Wilhelm Ritter von Leeb vezértábornagy, az észak hadseregcsoport parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Lengyelország és Észak-Románia területéről Fedor von Bock vezértábornagy parancsnoksága alatt az ugyancsak két hadseregből álló Közép hadseregcsoport Heinz Guderian vezérezredes 2. és Herman Hoth vezérezredes 3. páncéloscsoportjának támogatásával Belorussziába tört be, és lendületesen Minszk felé vette az irányt;

végső célja a szovjet főváros, Moszkva elfoglalása volt.

Fedor von Bock vezértábornagy, a Közép hadseregcsoport parancsnoka mindenáron be akarta venni Moszkvát Forrás: Bundesarchiv

Dél-Lengyelországból és Románia területéről fejlődött fel a három hadseregből álló és Gerd von Rundstedt vezértábornagy parancsnoksága alatt álló Dél hadseregcsoport támadása, Ewald von Kleist vezérezredes 1. páncéloscsoportjával kiegészülve.

Von Rundstedt hadseregcsoportja Kijev felé vonult,

hogy a Fekete-tengerig előrenyomulva minden szovjet erőt megsemmisítsen, majd támadását a doni iparvidék, illetve a Kaukázus elfoglalására fejlessze fel.

Gerd von Rundstedt vezértábornagy vezényelte a Dél hadseregcsoportot Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A német offenzíva váratlanul és felkészületlenül érte a Szovjetunió nyugati határa mentén felsorakozott szovjet hadseregcsoportokat. Június 22-én kora reggel, a döbbenet és zűrzavar első óráiban megrendítő csapás érte a Vörös Hadsereget.

Ön szerint ezt érdemeltük?

Június 22-én, vasárnap Berlinben Vlagyimir Dekanozov szovjet követet hajnali fél négykor váratlan telefonhívás ébresztette fel.

Halaszthatatlan ügyben a Wilhelmstrasséra kérették.

Pontban négy órakor a még álmos és megdöbbent nagykövetnek Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter adta át azt a memorandumot (a hadüzenet kifejezést kínosan kerülték a németek), amelyben hivatalosan is tudatták a szovjet kormánnyal a hadiállapot bekövetkezését.

A hadtörténelem legnagyobb bekerítő hadműveletei zajlottak 1941 nyarán az orosz sztyeppéken Forrás: History.com

„… A birodalmi kormány kijelenti, hogy a szovjet kormány a vállalt kötelezettségeivel ellentétben nemcsak folytatta, hanem erősítette is aknamunkáját Németország és Európa ellen, … összpontosította és készenlétbe helyezte csapatait a német határ mentén. …

Ezért a Führer elrendelte, hogy a német fegyveres erők minden rendelkezésre álló eszközzel szálljanak szembe e veszéllyel”

- áll a német hadüzenettel egyenértékű memorandumban.

Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter (a kép bal alsó sarkában) Moszkvában aláírja a Szovjetunió és Németország közötti határ- és kereskedelmi megállapodást. Mögötte Joszif V. Sztálin áll Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ugyanekkor háromezer kilométerrel keletebbre, a szovjet fővárosban Von Schulenburg gróf a Harmadik Birodalom moszkvai nagykövete lépett be Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos (külügyminiszter) Kreml-beli dolgozószobájába. A német követ felolvasta a birodalmi kormány memorandumát, amelyet Molotov szótlanul végighallgatott, majd rövid gondolkodás után a következőket válaszolta Von Schulenburg grófnak: „Ez háborút jelent. Repülőgépeik éppen az imént bombáztak vagy tíz védtelen falut. Ön szerint ezt érdemeltük?”

Furcsa hadrendi felállás a nyugati határon

A Vörös Hadsereg a feltételezett nyugati invázió feltartóztatására az ország német, lengyel, magyar és román határa mentén vonta össze teljes haderejének több mint hatvan százalékát. A szovjet csapatösszevonásokról a német szárazföldi haderő főparancsnoksága (Oberkommando des Heer, OKH) 1941. április 28-án adott először átfogóan részletes jelentést,

ami csak elmélyítette Hitler korábbi meggyőződését,

hogy Sztálin Németország lerohanására készül.

A Vörös Hadsereg 1941 nyarán taktikai hátrányban volt a sokkal jobban vezetett és kiképzett Wehrmacht alakulataival szemben Forrás: WW2 in Color

Északon Kuznyecov vezérezredes parancsnoksága alatt sorakozott fel a 24 hadosztályból álló Északnyugati front (hadseregcsoport) az akkor már megszállt (szovjet terminológiával a Szovjetunióhoz „önként csatlakozott”) balti államok határán. A Litvániától a Pripjaty-mocsarakig terjedő szakaszon a Nyugati front 38 hadosztályból álló csoportosítása vonult fel, Szemjon Tyimosenko marsall vezénylete mellett.

A hadművelet első napjaiban a Vörös hadsereg megrendítő csapásokat szenvedett el Forrás: Youtube

A Délnyugati front pedig Sztálin közeli barátja, Szemjon Bugyonnij lovassági tábornok parancsnokságával a Fekete-tengerig húzódó határszakaszt védte.

A Szovjetunió nyugati határán felsorakozott haderőt 1941 tavaszán újabb magasabb egységekkel egészítették ki,

így 1941. június derekára a szovjet haderő és az offenzívára készülő német erők létszáma nagyjából kiegyenlítetté vált. 1941 tavaszától egyre több információ kezdett befutni a Kremlbe a fenyegető német csapatösszevonásokról.

Sztálin mindenről tudott, mégsem tett szinte semmit

Noha a Pravda továbbra is a stabil és baráti német–szovjet kapcsolatokról cikkezett, az a későbbi, a szovjet történetírásban gyakran hangoztatott álláspont, miszerint a német „orvtámadás” teljesen készületlenül érte a jóhiszemű szovjet párt és katonai vezetést, egyszerűen nem igaz.

Sztálin pontos információkkal rendelkezett a készülő német támadásról Forrás: Sputnik News

A moszkvai katonai akadémia végzős hallgatói előtt maga Sztálin jelentette ki 1941. május 5-én, hogy: „a háború Németországgal elkerülhetetlen. Ha jó szerencsénk van, Molotov elvtársnak sikerül a háborút elhalasztani két-három hónapig, de maguknak mindent meg kell tenniük, hogy fegyveres erőink harckészültségét minél magasabb szintre emeljék.” (Forrás: N. Lyashchenko, 'O vystuplenii I. V. Stalina v Kremle, 5 maya 1941', Volkogonov Papers, reel no.8, 1. o. )

Az Észak hadseregcsoporthoz tartozó egyik alegység katonái egy Panzer 35t típusú harckocsi mellett, a Leningrád felé tartó előrenyomulás során Forrás: Bundesarchiv/Zoll

Sztálin egyébként már 1940. december 29-én pontos információhoz jutott Hitler december 18-án aláírt és a Szovjetunió elleni támadás fő céljait meghatározó 21. számú hadműveleti utasításáról attól, a német hadvezetés legfelsőbb köreibe beépült (mindmáig ismeretlen kilétű) szovjet kémtől, aki számos szigorúan titkos katonai információt osztott meg Moszkvával.

Richard Sorge, a 20. század egyik leghíresebb mesterkémje még a német támadás napját is megüzente Moszkvának Forrás: Assasincreed.wikia

Utolsó figyelmeztetésként 1941. június 10-én a brit külügyi államtitkár, Sir Cadogan kérette magához Majszkijt, a Szovjetunió londoni nagykövetét, akivel közölte, hogy

a brit hírszerzés információi szerint napok óta jelentős csapategységek vonulnak fel a szovjet határra.

Dr. Richard Sorge, a német származású és Tokióban tevékenykedő szovjet mesterkém a támadás június 22-i időpontját is közölte a Kremllel. Mindezek ismeretében érthetetlen, hogy Sztálin miért nem tett hatékony megelőző lépéseket.

Szuvorov szerint Hitler csupán megelőzte Sztálint

Mindenestre 1941. június 22-én a Szovjetunió nyugati határán állomásozó szovjet hadseregcsoportok egyáltalán nem a klasszikus, mélységben és több lépcsőben tagolt védelmi pozíciót vették fel,

hanem közvetlenül a határ mentén lettek felállítva.

A nyugati szovjet haderő koncentrált elhelyezéséből és néhány, az 1980-as évek közepén előkerült levéltári dokumentumból Viktor Szuvorov orosz hadtörténész arra a következtetésre jutott, hogy Sztálin is támadást akart indítani Németország ellen, amiben Hitler csak megelőzte a szovjet diktátort.

1941 júniusára 5 millió embert mozgósítottak, ami Szuvorov szerint Sztálin támadó szándékára utal Forrás: Ria Novosty

A csapatok elhelyezkedésén kívül Szuvorov a szovjet támadó szándék bizonyítékának tekinti többek között, hogy a birodalmi határ közelében fekvő Breszt erődjében 10 millió liter benzint halmoztak fel, és 1941 június elején ötmillió embert mozgósítottak. (Forrás: Viktor Suvorov, Thomas B. Beattie. Icebreaker: who started the Second World War?Hamish Hamilton, 1990.) Noha néhány orosz hadtörténész egyetért Szuvorov következtetéseivel, de a történészek döntő többsége elveti az 1941 nyarára tervezett szovjet offenzíva koncepcióját.

Német gépesÍtett egység felvonulóban Forrás: Bundesarchiv/Otto

Azonban kétségtelen tény, hogy a szovjet csapatoknak ez a furcsa, védelmi szempontból több mint észszerűtlen felvonultatása is komoly szerepet játszott abban, hogy már a Barbarossa hadművelet első heteiben a német motorizált és páncélos erők egész hadseregeket zártak katlanba és semmisítettek meg.

Csak be kell rúgnunk az ajtót

Hitler győzelmeinek csúcsán, 1940. július 30-án vetette fel először a Szovjetunió elleni támadás gondolatát bizalmas körben, vezérkari tisztek előtt. Noha a Führer többször is hangsúlyozta, hogy ő nem fogja elkövetni az első világháború legfőbb hibáját, és sohasem bocsátkozik kétfrontos háborúba, a Szovjetunió elleni támadás gondolatával feladni látszott korábbi óvatosságát.

Adolf Hitler von Brauschitsch tábornagy, a szárazföldi haderő főparancsnokának társaságában. Hitler a Szovjetunió elleni támadás elhatározásakor feladta korábbi, a kétfrontos háborúról vallott nézeteit Forrás: Bundesarchiv

A dunkerque-i fiaskó és az 1940 augusztusától kibontakozó angliai légi csata ellenére is a szigetország töretlenül ellenállt a német nyomásnak.

Hitler pedig nem tudta rászánni magát az angliai partraszállásra,

és gyorsan levetette a napirendről az ezt célzó, amúgy is csak fél szívvel támogatott Seelöwe hadműveleti tervet. Ehelyett régi dédelgetett elképzelését, a Mein Kampf-ban már 1925-ben felvázolt keleti élettér (Lebensraum) megszerzésének és a bolsevizmus megsemmisítésének tervét vette elő.

Csak be kell rúgnunk az ajtót, és az agyaglábakon álló kolosszus magától fog összeomlani”

– vélekedett Hitler az általa mélyen megvetetett és alábecsült szovjet rendszer sorsáról. Az ellenfél lebecsülése, mint annyiszor a történelem során, most is végzetesnek bizonyult.

Az 1941. június 22-től szeptemberig tartó német előrenyomulást ábrázoló térkép Forrás: Wikimedia Commons

A tábornoki karban nem mindenki lelkesedett a Führer legújabb elképzelése iránt.

Néhányan, köztük Georg Thomas gyalogsági tábornok, a Wehrmacht hadtápfőnöke, majd hadfelszerelési miniszter, 1940 őszén egy Hitlernek címzett memorandumban hívták fel a Führer figyelmét a Szovjetunió elleni hadművelet kockázataira.

Franz Halder vezérezredes (a kép bal oldalán) vezérkari főnök, Walther von Baruschitsch vezértábornagy társaságában. A tábornoki kar egy részét aggodalommal töltötte el Hitler terve a Szovjetunió megtámadásáról Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Von Schulenburg gróf, moszkvai nagykövet pedig 1941 áprilisában próbálta meggyőzni Hitlert arról, hogy Anglia teljes kiiktatása előtt felelőtlenség lenne a „Németországra pillanatnyilag semmilyen katonai veszélyt nem jelentő” Szovjetunió elleni hadművelet.

Hitlert semmi és senki sem tántoríthatta el a végzetes támadástól

Molotov szovjet külügyi népbiztos 1940. november végi berlini látogatása után tette Hitler megmásíthatatlan elhatározássá a Szovjetunió elleni hadjáratot. (A berlini tanácskozáson Hitler felajánlotta a Szovjetuniónak a háromhatalmi szerződéshez történő csatlakozást, azonban Molotov kitért az ajánlat elől.) Adolf Hitler 1940. december 18-án írta alá a 21. számú hadműveleti utasítást, amelyben kijelölte a Szovjetunió elleni támadás legfontosabb hadászati céljait.

A németek a villámháborús taktikát alkalmazták a szovjet hadseregek bekerítésénél. A légierő támogatásával a gyorsan mozgó páncélosékek a szárnyakról kiindulva harapófogóba fogták a szovjet egységeket, amelyeket azután a német gyalogság számolt fel Forrás: Second World War

„A német Wehrmachtnak fel kell készülnie rá, hogy még az Anglia elleni háború befejezése előtt gyors hadjáratban leverje Szovjet-Oroszországot (Fall Barbarossa)”- áll az utasítás bevezető részében.

Hitler a 21. számú hadműveleti utasításában foglalta össze a Barbarossa hadművelet hadászati céljait Forrás: Bundesarchiv

A Hitler által meghatározott fő célok: a Szovjetunió európai területén állomásozó szovjet haderő megsemmisítése, „annyi terület elfoglalása, amennyi csak lehetséges”, illetve addig előrenyomulni, (az úgynevezett A-A vonalig, északon Arhangelszkig, délen pedig Asztrahanyig) ahonnan a szovjet légierő már nem fenyegetheti a német birodalmi területeket, továbbá a szovjet kézen maradt iparvidékek lerombolása a légierő közreműködésével. Konkrét hadászati célkitűzésként északon Leningrád, középen Moszkva, délen pedig Ukrajna, a donyecki iparterületek és a bakui olajmezők elfoglalását jelölte meg.

Világnézeti háború, kíméletlen módszerekkel

Hitler úgy vélte, hogy legfeljebb négy hónapon belül valamennyi kijelölt hadászati cél megvalósítható, és ezzel a tábornokok többsége is egyetértett. Hitler nem csinált abból titkot, hogy a Szovjetunió elleni hadjárat „világnézeti harc”, amely módszereit tekintve teljesen más lesz, mint amilyen a nyugati hadjárat volt.

Adolf Hitler olyan világnézeti háborúként hirdette meg a Barbarossa hadműveletet, amelyet a hadseregnek nem a „hagyományos” eszközökkel kell megvívnia Forrás: Bundesarchiv

Az 1941. június 14-én megtartott szűk körű tanácskozáson Franz Halder vezérezredes, vezérkari főnök visszaemlékezése szerint Hitler a következő szempontokat irányozta elő a szovjet elleni háborúban: „…Azt mondta, hogy Oroszország és Németország harca a fajok harca lesz. Azt is mondta, hogy az oroszok nem csatlakoztak a hágai egyezményhez, következésképp hadifoglyaikkal nem a hágai egyezmény cikkeinek szellemében kell eljárni… Kijelentette, hogy az úgynevezett komisszárokat nem szabad hadifogolynak tekinteni.” (Forrás: Nürnberg Documents, VI. 310. sk.)

A Szovjetunió európai területén számos helyen felszabadítóként fogadták a németeket. Hitler ostoba faji politikája, amely állatokként kezelte a szlávokat, valamint az önkényeskedő atrocitások Sztálin karjaiba hajtották vissza a lakosságot Forrás: WW2

Wilhelm Keitel vezértábornagy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) főnöke

a nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék előtt hasonlóképpen nyilatkozott:

„Hitler fő témája az volt, hogy két ideológia döntő összecsapásáról van szó, és e tény lehetetlenné teszi ebben a háborúban azoknak a szokásos módszereknek az alkalmazását, amelyeket mi, katonák ismerünk, és a nemzetközi jog értelmében kizárólagosan érvényesnek tartunk.” ( Forrás: Blaue Serie, I-XLII. Nürnberg, 1947 -1949. VII. 396. sk.) A Barbarossa hadművelet megkezdésének időpontját 1941. május 15-re tűzték ki.

Szovjet gyalogság 1941 nyarán. A rettenetes veszteségek sem törték meg a Vörös Hadsereg ellenállását, ráadásul a szovjet katonák máshol nem tapasztalt szívóssággal harcoltak a németek ellen Forrás: Ria Novosty archive

Az 1941. március 27-én Belgrádban történt angolbarát katonai puccs, és Mussolini balul elsült görögországi kalandja arra késztette Hitlert, hogy a Barbarossa hadművelet időpontját több mint egy hónappal, június 22-re halassza. Az év végén ez az egy hónapos csúszás azonban – más egyéb tényezők mellett – végzetesnek bizonyult.

A kudarc már benne volt a hadműveleti tervben

A legtöbb hadászati tankönyv egyetért abban, hogy minden hadműveletnek kell hogy legyen egyetlen olyan fő célja, amely az egyéb célok felett áll, és amelyet végig fenn kell tartani a hadjárat során. A Barbarossa hadművelet nem rendelkezett ilyen meghatározó prioritással, hanem három célt, Leningrád, Moszkva és Ukrajna, illetve a déli olajmezők elfoglalását akarta egyszerre megvalósítani.

Motorizált Waffen-SS egység pihenőben Forrás: Bundesarchiv/Wiegand

A három cél közötti prioritás váltogatása pedig már 1941 nyarán komoly vezetési problémákhoz vezetett. Az olajnak és hadigazdaságnak mindig is nagy jelentőséget tulajdonító Hitler elsősorban a déli iparvidék elfoglalására koncentrált. A tábornoki kar viszont úgy vélte, hogy Moszkva, az ország politikai és vezetési központja lenne a legmegfelelőbb célpont, amelynek elfoglalása akkora presztízsveszteséget okozna Sztálin számára, hogy az akár a rendszer széthullásához is vezethetne.

Az 1941-es katlancsatákban százezerszámra estek fogságba a szovjet katonák Forrás: Bundesarchiv

Mivel a Szovjetunió feletti végső győzelem azon a hipotézisen alapult, hogy a Wehrmacht erőteljes csapásai alatt a szovjet rendszer széthullik, a tábornokok felvetése több mint észszerűnek látszott. A Barbarossa hadműveletnek azonban nem volt B terve, azaz, hogy mi legyen a teendő, ha a szovjet rendszer mégsem omlik össze, és az oroszok Moszkván túl is folytatják az ellenállást.

A hadtörténet legnagyobb katlancsatái

A három német hadseregcsoport közül Von Bock Moszkva felé nyomuló Közép hadseregcsoportja haladt a leggyorsabban; alig egy héttel a Barbarossa hadművelet megindítása után, június 29-én elfoglalta a stratégiai fontosságú Minszket, 420 ezer fős veszteséget okozva a Nyugati front katlanba zárt egységeinek. Július 26-án csaknem bezárult a gyűrű a pszichológiai határnak tekintett Szmolenszk körül, ahol újabb három szovjet hadsereg morzsolódott fel, bár az is igaz, hogy 100 ezer főnek sikerült kicsúsznia a bekerítésből.

Szmolenszknél újabb szovjet hadseregeket sikerült bekeríteni. A képen egy szovjet harckocsizó éppen megadja magát T-26 típusú tankja tornyában állva Forrás: Bundesarchiv/Friedrich

Viszont a hadjárat negyedik hetére világossá vált, hogy a német vezérkar jelentősen alábecsülte az ellenfelet.

A megrendítő erejű csapások súlya alatt nem bomlott fel a Vörös Hadsereg,

és az irdatlan veszteségek ellenére a szovjet katonák a németek által addig sehol másutt nem tapasztalt szívóssággal harcoltak. A Szovjetunió európai területe a Wehrmacht kiindulási pontjától keleti irányban fokozatosan kiszélesedett, ez pedig a támadó arcvonal széthúzásához és az utánpótlási útvonalak meghosszabbodásához vezetett.

Az irdatlan por és a hőség jelentősen leamortizálta a nem az oroszországi viszonyokhoz tervezett német haditechnikát Forrás: Bundesarchiv

Az irdatlan portól eltömődtek a harcjárművek légszűrői, a borzalmas állapotban lévő földutak és a hőség pedig embert és technikát egyaránt a végletekig megviselt.

A legnagyobb gond azonban az volt, hogy Hitler többször is megváltoztatta a három hadműveleti cél közötti prioritást.

Először északon, a számára különleges presztízsértékű Leningrád elfoglalását tette meg mindenek felett álló célnak, azonban július közepén ideiglenesen megállította Von Leeb Leningrád alá ért hadseregcsoportját, akaratlanul is lehetőséget biztosítva ezzel a város védelmének megszervezéséhez.

Hitler parancsa megmentette Moszkvát

Ezután a Führer figyelme dél felé fordult, most Kijev és Harkov elfoglalása lett számára az elsődleges célpont. Hitlert aggasztotta Von Bock hadseregcsoportjának előreszaladása, ezért augusztus 19-én parancsot adott a Közép hadseregcsoport megállítására. Von Bock erélyes tiltakozása ellenére Guderian és Hoth páncéloscsoportjait ideiglenesen délre, Von Rundsdedt parancsnoksága alá rendelte.

A két kiváló harckocsiparancsnok Guderaian (a képen balra) és Hoth vezérezredes páncéloscsoportjait Hitler ideiglenesen a Dél hadseregcsoporthoz vezényelte át, megállásra kényszerítve ezzel a lendületesen Moszkva felé törő Von Bock vezértábornagyot Forrás: Bundesarchiv/Vorpahl

Úgy tűnt, hogy Hitler számítása bevált, mivel szeptember 17-én elesett Kijev is, és a Vörös Hadsereget újabb 600 ezer fős veszteség érte.

Kijev elfoglalása után Hitler ismét Moszkvát tette meg a támadás fő célpontjául.

A Von Bock vezértábornagynak visszaadott két páncéloscsoporttal október 2-án újították fel a szovjet főváros elleni Tájfun fedőnevű hadműveletet.

Október elejétől a „raszputyica” időszaka köszöntött be jelentősen lelassítva a német előrenyomulás ütemét Forrás: Bundesarchiv

A támadás lendületesen megindult, a 3. páncéloscsoport október 13-án már csak 140 kilométerre állt Moszkvától. A szovjet fővárosban kitört a pánik, komolyan fontolóra vették a civil lakosság evakuálását.

Georgij K. Zsukov marsall, a Moszkva alatti sikeres ellentámadás parancsnoka. Zsukov visszaemlékezése szerint 1941. október elejére minden ajtó nyitva volt Moszkva felé Forrás: РИА Новости/РИА Новости/П. Бернштейн

Georgij K. Zsukov tábornok írja visszaemlékezéseiben, hogy október közepére minden út nyitva állt Moszkva felé. Azonban Guderian vezérezredes október 6-án azt jegyezte be naplójába, hogy leesett az első hó. Beköszöntött a raszputyica, az utakat járhatatlan sártengerré változtató hírhedt őszi időszak.

Már látszottak a Kreml tornyai

A támadást csak a tartós fagy beálltával november 15-én tudták felújítani. December 2-án a német 258. lövész hadosztály egységei 25 kilométerre közelítették meg Moszkvát, és a távolból már látták a Kreml tornyait.

Decker alezredes parancsnoksága alatt az egyik felderítő zászlóalj a moszkvai villamos végállomásáig jutott.

Ezzel azonban végleg kifulladt a német offenzíva. A rettenetes hidegben a német katonák zöme még a nyári gyakorlóruháját viselte, átlagosan minden ezredben 4-500 katona vált harcképtelenné a fagyási sérülések miatt.

Légvédelmi löveg Moszkva egyik parkjában, 1941 őszén. A szovjet főváros felkészült a német ostromra Forrás: Ria Novosty archive

A harcjárművekben megdermedt az olaj, a lőfegyvereknek és lövegeknek befagyott a zárvázuk. Most bosszulta meg magát az a több mint egy hónapos időveszteség, amit a késő tavaszi balkáni hadjárat okozott. Október elején Richard Sorge megüzente Moszkvának, hogy a japán hadvezetés eldöntötte; a Csendes-óceánon indít támadást.

Richard Sorge titkos jelentése tette lehetővé, hogy Sztálin Moszkva alá vezényelje a pihent szibériai hadosztályokat Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Ezért Sztálin Moszkva alá vezényelte a távol-keleti szibériai hadtesteket, amelyeknek pihent, jól felszerelt és a téli hadviseléshez szokott harcosai kellemetlen meglepetésben részesítették a végletekig elcsigázott német katonákat. December 5-én Von Bock belátva, hogy emberei eljutottak a teljesítőképességük végső határára, leállította az amúgy is kifulladt, Moszkva elleni támadást.

Hóban elakadt Panzer IV német közepes harckocsi Moszkva alatt Forrás: Bundesarchiv/Gebauer

Másnap, december 6-án a Moszkva védelmére frissen kinevezett parancsnok, Zsukov tábornok vezénylete alatt megindult az elsöprő erejű szovjet ellentámadás.

Március elejéig mintegy 400 kilométerrel szorították vissza Moszkva alól a német csapatokat.

Csak Hitler visszavonulást megtiltó parancsának volt köszönhető, hogy a nehéz decemberi napokban nem hullott szét teljesen a Középső hadseregcsoport.

A rettenetes hidegben Moszkva alatt végleg elakadt a német támadás Forrás: Youtube

Noha a németek a moszkvai vereséggel még nem vesztették el végleg a hadászati kezdeményező képességüket, a Szovjetunió összeomlásának reménye végleg elszállt. December 7-én a Moszkva alatti katasztrófa első napjaiban, Japán Pearl Harbor elleni támadásával az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Innentől kezdve már csak idő kérdése volt a feltartóztathatatlanul közeledő bukás.