Ha van pénze, akár már holnap is mehet a Marsra

Stephen Petranek speaks at TED2015 - Truth and Dare, Session 4, March 16-20, 2015, Vancouver Convention Center, Vancouver, Canada. Photo: James Duncan Davidson/TED

Akár már most is a Marsra mehetnénk, az egyetlen dolog, ami hiányzik hozzá, az a pénz – véli Stephen Petranek díjnyertes újságíró, TED-előadó és a Breakthrough Technology Alert főszerkesztője. Könyvében, a magyarul is megjelent Életünk a Marson-ban azt boncolgatja, hogy húsz év múlva már kénytelenek leszünk a Marsra emigrálni, és akkor nem egybolygós, hanem kétbolygós fajjá válunk.

Petranek több mint 45 éve ír a különböző technológiai és zöld újításokról, volt már a Discover Magazine főszerkesztője, a Life vezető szerkesztője, és a Washington Post Magazine szerkesztője is. Most a National Geographic Budapesten készülő új dokumentumfilmjéhez, a MARS-hoz kérték ki szakmai véleményét – a Channel több mint százfős stábbal forgatja hatórás új produkcióját, aminek

témája egy hipotetikus Marsra szállás lesz.

A sorozat izgalmas interjúkat tartalmaz neves tudósokkal és mérnökökkel, és részben a jövőben, 2033-ban játszódik, amikorra az első Mars-misszió időpontját teszik. Petranek a forgatásra érkezett Magyarországra, és exkluzív interjút adott az Origónak arról, mit gondol a Mars-utazások jövőjéről, és hogy miért nem koncentrálnak a nagyobb űrügynökségek megfelelően a vörös bolygóra.

Petranek az egyik TED-beszélgetése közben Forrás: James Duncan Davidson/TED/James Duncan Davidson/James Duncan Davidson

Ön a könyvében azt írja, minden lehetséges eszközünk megvan már ahhoz, hogy eljussunk a Marsig. Ha ez így van, miért nem vagyunk már ott?

1969 után, amikor az Apollo-program embereket juttatott a Holdra, a NASA-nak ki kellett találnia, hogy mi legyen a következő lépése. Wernher von Braun, akinek Saturn-V rakétája miatt az amerikai űrprogram rengeteget köszönhet,

eredetileg egy Marsra juttató rakétaként tervezte az inkább Holdra szállásra használt szerkezetet.

Egyáltalán nem akart a Holdra menni.

Az Apollo-11 küldetése volt az első valódi űrutazás Forrás: NASA

Szóval, az Apollo-11 sikere után megpróbálta meggyőzni Richard Nixon elnököt, a Kongresszust és a NASA-t, hogy induljunk inkább a Mars felé. Akkoriban ő volt a NASA második embere. Az űrügynökség egyébként valójában az elnöknek dolgozik, nem a Kongresszusnak, így Von Braun Nixont akarta meggyőzni arról, hogy a Mars legyen a következő célpont. Még egy komplett programot is kidolgozott arról, hogy hogyan jussunk el a Marsra, és vigyünk embereket is, méghozzá 1985-ig.

Von Braun soha nem akart a Holdra menni, az ő álma mindig a Mars volt Forrás: Wikimedia Commons

Miért akart a Marsra menni a Hold helyett? Akkoriban még a Hold is elérhetetlennek tűnt.

Már kisgyerekkora óta a Mars volt a célja. Eredetileg úgy gondolta, hogy emberek élnek a bolygó barlangjaiban. Persze később, ahogy az első szondáink elérték a Marsot, kiderült, hogy nagyon ritka a légkör, és magas a sugárzás, így az elképzelései ellehetetlenedtek.

1948-ban írt egy könyvet Das Marsprojekt címmel. Ez egy 120 oldalas kötet, és minden benne van ahhoz, ami egy Mars-utazáshoz szükséges. Leírások, rakétarajzok, minden.

Még Hitlert is megpróbálta meggyőzni, hogy egy Mars-misszió jó ötlet lenne.

Ennek ellenére Nixon a Space Shuttle program mellett döntött.

Richard Nixon elnök, az Apollo-11 visszatért és karanténban lévő asztronautáival Forrás: NASA

A Shuttle azonban egy jövőtlen rendszer volt. Föld körüli pályára állt, és ennyi. És annak ellenére, hogy az összes NASA-projektnek mindenki által átláthatónak kell lennie, 10 titkosított missziót vezényeltek le a Space Shuttle-lel 1982 és 1990 között.

Szóval nem kizárólag űrkutatási célok vezérelhették Nixont, amikor a Space Shuttle mellett döntött?

Nixon főként katonai és biztonságtechnikai okokból választotta az űrrepülőket. Valószínűleg mind a CIA, az NSA és a katonaság is akarta használni a programot. Abban az időszakban a kémműholdak filmet használtak a felvételekhez, amelyeket vissza kellett hozni a Földre, hogy meg tudják őket nézni.

Az egyik Space Shuttle repülő, az Endeavour a Nemzetközi Űrállomáshoz dokkolva Forrás: NASA

A Space Shuttle egyszerűen le tudta hozni a fotókat a Föld körüli pályáról. Aztán kiderült, hogy a Shuttle-missziók annyira drágák, hogy egy idő után a CIA és a katonaság mégsem kért belőlük. Egészen addig,

amíg meg nem építettük a Nemzetközi Űrállomást, az űrrepülőknek nem is volt hova menniük,

és még maga az ISS is elég rossz ötlet volt, mert nem sok olyat tanultunk odafenn, aminek hasznát vehetnénk.

Miért gondolja így? Ott vannak például azok a kísérletek, amelyek a világűr és a zéró gravitáció emberi testre gyakorolt hatásait vizsgálják. Ezek sem hatékonyak?

Ezek olyan dolgok, amelyeket már akkor ismertünk, mielőtt megépítettük az ISS-t, és olyanok, amelyeket földi körülmények között is tudunk tesztelni. Nagyon sok, komoly érvekkel alátámasztott kritika érkezett már az Űrállomással kapcsolatban. Az egész túl drága, és őszintén szólva úgy gondolom, hogy nem értünk el vele túl sok mindent. Azt eddig is tudtuk, hogy ha sokáig nem eddzük a testünket, az leépül. Esetleg némi pszichológiai tapasztalatot gyűjtöttünk azzal kapcsolatban, hogy mi történik, ha több ember él egy nagyon kicsi helyen, de még erre is végezhetünk kísérleteket itthon is.

Scott Kelly amerikai asztronauta az ISS fedélzetén. Kelly 340 napot töltött a világűrben, hogy kiderüljön, milyen hatással van a szervezetére ilyen sokáig a súlytalanság Forrás: NASA

Az emberek elvesztették az érdeklődésüket az űrkutatás iránt, mert a Space Shuttle valójában nem ment sehová, és nem csinált semmit. Ráadásul még halálos baleseteket is okozott. Az egésznek negatív felhangja volt, és rengeteg pénzbe is került. Az Apollo-program óta nem volt igazán nagy lépés az emberes űrkutatásban, ami már majdnem 50 évvel ezelőtt zajlott le. A Mars azért izgalmas, mert el tudunk jutni, megvan hozzá a technika, és

biztosításként szolgál az emberi faj számára.

Úgy gondolom, hogy a Mentőakció, a Gravitáció és a Csillagok között című, űrutazásról és felfedezésről szóló filmek sokat segítettek. Jövőre pedig kijön ez a National Geographic Channel által forgatott hatórás dokumentumfilm, amely mind tényekre alapul, tehát semmilyen hozzáadott, bizonytalan részlet nem lesz benne. A nagyközönség figyelme is egyre inkább a Mars felé fordul, eddig nem igazán foglalkoztunk vele.

A Mentőakció című sci-fi újra a Mars felé fordította az emberek érdeklődését Forrás: Origo

Az USA a Shuttle programot választotta a Mars helyett. Miért nem ment más ország oda? Az oroszok elég szép űrversenyt futottak a NASA-val a hidegháború alatt.

Igen, ez egy elég érdekes kérdés. Ahogy a könyvemben is leírom, amikor a NASA az 1960-as évek elején kijelentette, hogy a Holdra készül,

az orosz űrprogram vezetője odaállt Nyikita Hruscsov elé, és elmondta neki, hogy képesek lennének embert küldeni a Marsra,

majdnem addigra, amire az USA belőtte az első Holdra szállás időpontját. Azt mondta, hogy inkább erre kéne koncentrálniuk, és ezzel kellemetlen helyzetbe hozhatnák a nagy vetélytársat. Hruscsov azonban azt mondta, hogy neki inkább több interkontinentális ballisztikus rakétára lenne szüksége, és maradjanak inkább csak a Holdnál.

Az erőforrások korlátozottan álltak a rendelkezésükre, mindkettőt nem tudták kivitelezni, ezért inkább a rakétákat választották. Én úgy gondolom, hogy a hidegháborút azért nyertük meg, mert eljutottunk a Holdra. Az Egyesült Államok annyi műszaki szakértelmet nyert ezáltal nagyon rövid idő alatt, hogy az hihetetlen. Most azért tudja ezt a beszélgetést egy okostelefonnal rögzíteni, mert eljutottunk a Holdra 1969-ben. Ha nem tettük volna, ez az eszköz nem is létezne.

Kétségtelen tény, hogy Gagarin volt az első ember, aki kijutott a kozmoszba. Az oroszok ezután azonban elvesztették az űrversenyt Forrás: Origo

Azóta lelassult ez a fejlődés?

Azóta is rengeteget fejlődtünk. Leginkább két terület az, ahol ezt érezni lehet, és ahol igazi kreatív zseniket lehet találni: az egyik az űrkutatás. Most, hogy az űrbiznisz egyre inkább magánkézbe kerül, a technológiai fejlődés sokkal jobban felgyorsult, mint amikor még csak az államilag finanszírozott űrprogramok léteztek.

A másik terület pedig a gyógyszerkutatás. Tíz éven belül már képesek leszünk gyógyítani a rákot. Elképesztő dolgok történnek ott is, például a génszerkesztéssel is, az őssejtekkel, az immunterápiával, már létezik a CRISPR, nagyon gyors a fejlődés.

A NASA igazgatója, Charles Bolden meglátogatja a SapceX-et Forrás: NASA/JPL/CaltechPhoto by Thomas A Dutch Slager/Thomas A. Dutch Slager

A többi ágazatban nem igazán. Nincsenek nagy innovációk az iparban, az autóknál… persze kivéve az elektromos autókat, Elon Musk egyre inkább arra kényszeríti az autógyártókat, hogy ebbe az irányba menjenek, de ez még nem indult be igazán. Sajnos nincsen nagy előrelépés az energiaiparban sem,

bár egyre inkább a fenntarthatók felé húzódunk, még ez is elég lassú folyamat.

Az összes jelentős innováció az űriparban és az orvostudományban van.

Gondolja, hogy a NASA, érzékelve az egyre élesedő versenyt a Mars-felé, és a privát szektor előretörését, kicsit jobban koncentrál majd a vörös bolygóra?

Amikor két évvel ezelőtt megírtam a könyvemet, a NASA azt mondta, hogy egyáltalán nincsenek marsi terveik. Aztán kijött a Mentőakció című film, majd a könyvem is, és hirtelen a NASA kinevezett egy vezetőt a Mars-program élére.

Addig nem is volt Mars-programjuk!

Most pedig, alig hat hónappal ezután, az űrügynökség kijelentette, hogy embereket küld majd Mars körüli pályára 2030-ig. Ezzel teljesen száznyolcvan fokos fordulatot vettek.

Úgy gondolom, hogy már most aggódnak amiatt, hogy a SpaceX előbb megcsinálja, amit ők tudnának, ezért sietnek mindennel. Kicsit olyan az egész, mint egy verseny. Aggódnak az imidzsük miatt.

Petranek egy 2015-ös TED-előadás közben Forrás: James Duncan Davidson / TED

Ez jó dolog, mert újra felgyorsítja kicsit a fejlődést.

Persze, én is így gondolom. Az igazán ideális helyzet az lenne, ha azok a szabályok, amelyek állami hivatalként megkötik a NASA kezét, megengednék nekik, hogy odamenjenek a SpaceX-hez, és azt mondják:

te megépíted a rakétát, és elviszed az embereket, mi pedig átvesszük onnan.

Mert a NASA nagyon jó a felszíni akciókban, és már régen átgondolták egy marsi ott-tartózkodás problémáit és azok megoldásait. A SpaceX nem tudja, mit kezdjen, amint a felszínen van, és nem is fordít erőforrásokat rá.

Elon Musk Forrás: EyePress/Peter Lou

Lehetne a kettőjük között egy tökéletes együttműködés, de a NASA-t megkötik a szabályok. Mindenre, amit tesz, pályázatot kell kiírnia. Olyan vállalatok jelentkeznek rájuk, mint a Boeing, vagy a Sierra Nevada, és nagyon furcsán nézne ki, ha minden szerződést a SpaceX vinne el. Mégis, mindenkinek ez lenne a legjobb. Ez egy nagyon bonyolult probléma. De szerencsére egyre több az együttműködés közöttük, jövőre például a SpaceX fog asztronautákat vinni a Nemzetközi Űrállomásra.

Bejelentik, hogy megyünk a Marsra. Mit vigyünk, és mi az, amit fel tudunk használni a bolygó alapanyagaiból?

Rengeteg dolog van, amit már a bolygón is használhatunk. Szükségünk van ételre, menedékre és ruhára ahhoz, hogy a Földön túléljünk, a Marson ez csak abban különbözik, hogy az oxigén is a lista részévé válik.

Az elején biztosan visszük az élelmet szárított formában. Azonnal vizet kell találnunk, ha már ott vagyunk – rengeteg víz van a Mars felszínén, főleg a föld alatt. A bolygó talaja puha, kásás, tehát ha a víz a talajban is van, nem fagyott – akár 60%-a víz lehet.

Vinnünk kell magunkkal különböző eszközöket és gépeket, ami ki tudja szívni a nedvességet a nagyon ritka marsi atmoszférából, ami majdnem mindig százszázalékos nedvességtartalmú. Így akkor is van bőven vizünk, ha nem találunk a talajban, vagy ha nem olyan kráterben landolunk, ahol fagyott víz található.

Rengeteg dolog megvan már a Marson, amit használhatunk Forrás: Origo

A Mars talaja a benne található vas-oxidtól vörös, így egyértelmű, hogy bőven van vas is a felszínen, amit felhasználhatunk különböző eszközök készítésére.

Ha terraformálással kicsit felmelegítjük a felszínt, akkor folyóvizünk is lehet, aminek következtében különböző növényeket termeszthetünk. Valójában majdnem minden, amire szükségünk van, már ott van, kivéve az élelmiszereket. Ezeknek sokáig a Földről kell majd jönniük.

Szóval, nem kell sokat odavinnünk. Az még nagyon fontos, hogy valamiféle védelmet kapjunk a sugárzással szemben, mondjuk egy ideig élhetnénk egy lávatölcsérben, vagy építhetnénk egy nagyon vastag falú menedéket. Vinnünk kell egy kisebb nukleáris reaktort, hogy legyen energiánk, de

képesek leszünk saját napelemeket is gyártani.

Egy idő után minden, amire szükségünk van, ott lesz a bolygón.

Valójában az, amit a SpaceX és Elon Musk nagyon jól csinálnak, az az innovatív rakétatechnológia kifejlesztése, ami ahhoz kell, hogy eljussunk a Marsig. A NASA azt csinálja nagyon jól, hogy kifejleszti azokat a megoldásokat, amik lehetővé teszik, hogy túléljünk, ha már ott vagyunk – mind ideiglenes, mind hosszú távú célra.

A Falcon-9 felszállás közben Forrás: Citizenside/Julian Leek

Említette a terraformálást. Nem gondolja, hogy etikátlan egy bolygót csak a saját túlélésünk céljából megváltoztatni?

A Mars egy halott bolygó. Valószínűleg nincs élet a felszínén, és nem is lesz, ha nem nyúlunk hozzá. Etikai szempontból azon kell elgondolkodnunk, hogy szeretnénk-e biztosítékot az emberiség számára azzal, hogy odamegyünk, mivel

előbb-utóbb muszáj elhagynunk a Földet.

A Nap felfúvódik és magába kebelezi a bolygót, ezenkívül rengeteg más veszély is leselkedik ránk, mint mondjuk egy nagyobb aszteroida, ami elpusztíthat minden egyes embert a Földön. Jöhet egy mutáns formája az ebolavírusnak is, ami hat hét alatt végigsöpör a bolygón, és megöl mindenkit. Rengeteg veszély les ránk itthon. A Marssal kapcsolatban fogunk egy halott bolygót, és életet viszünk rá.

A kietlen, fagyos pusztaságokkal pettyezett vörös bolygó meghódítása évtizedek óta mozgatja az asztronautika fantáziáját Forrás: NASA

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg probléma lesz, és nagyon sok olyan dolgot teszünk majd jóindulatból vagy a naivságunk miatt, amit később megbánunk. De hosszú távon

nem ölünk meg semmit a bolygón, sőt életet viszünk rá,

élhető környezetté tesszük a terraformálással. Csinálhatunk etikai és morális kérdést abból, hogy azt a pénzt, amit Mars-utazásra költünk, nem kellene-e inkább a Föld jobbá tételére költenünk, de a bolygó 193 országa még abban sem tud igazán megegyezni, hogyan tisztítsuk meg a légkörünket, és hogyan fékezzük meg a globális felmelegedést. Az igazság az, hogy előbb-utóbb mindenképpen el kell hagynunk a bolygót a Nap miatt. (A Nap jelenlegi ismereteink szerint körülbelül 4 milliárd év múlva fújódik fel vörös óriássá, a szerk.)

A Nap a távoli jövőben mindent bekebelező vörös óriássá válik (illusztráció) Forrás: Origo

Lehet rá esély, hogy nem fogjuk elkövetni ugyanazokat a hibákat a Marson, mint amiket a Földön tettünk. Az emberi populáció mindig relatíve alacsony lesz a bolygón, szerintem maximum végül néhány millió ember él majd ott, és valószínűleg egy sokkal direktebb formája alakul majd ki a demokráciának, mint itthon. Lehet, hogy nem lesznek képviselők, hanem mindenkinek számítani fog a szava. Valószínűleg nem lesznek különböző országok, csak egy nagy nemzet. Ha minden jól megy, akár egy ideális álombolygó is lehet mind politikailag, mind fizikailag.

Talán tanultunk annyit a Földön, hogy nulláról kezdeni könnyebb lesz, mint helyrehozni azt, ami itt van?

Elrontani nem tudunk semmit a Marson. Nincs mit elrontani, egy teljesen halott bolygóról beszélünk. Nincsenek erdőségek, amiket elpusztíthatnánk, folyók, amiket szennyezhetnénk. Úgy gondolom, annyit már tanultunk, hogy ne induljunk neki rosszul az egésznek.

Hogyan válasszuk ki, ki menjen a Marsra először? Mik legyenek a szempontok?

Úgy gondolom, hogy a legelső missziókra olyan embereket kell kiválasztani, akik képesek építeni, megvan hozzá a háttértudásuk. Olyanokat is küldenünk kellene, akik értenek a szükséges gépek kezeléséhez.

Ez lenne a közeljövő? Jelenet a Mentőakció című filmből Forrás: Intercom

Az a lényeg, hogy képesek legyünk egy bázis létrehozására, ahová már megérkezhetnek a kevésbé szakértő lakók. Ha minden úgy megy, ahogy Elon Musk eltervezte, akkor nagyon hamar emberek százait kell küldenünk a bolygóra, és itt már

leginkább az lesz a választóvonal, hogy kinek lesz elég pénze ahhoz, hogy eljusson odáig.

Biztosan lesz valamiféle szűrőrendszer – nem engedünk majd például bűnözőket vagy drogfüggőket a bolygóra -, de alapjában véve bárki mehet majd, aki akar.

Hosszabb távú marsi élet után alkalmazkodhat az emberi test az ottani körülményekhez? Létrejöhet egy másfajta „marsi ember”?

Abszolút. Nem hiszem, hogy ezer év múlva képesek leszünk a marsi atmoszférát belélegezni, de úgy gondolom, hogy nagyon gyorsan fejlődni fogunk, és alkalmazkodunk majd az ottani körülményekhez.

Különbség a Mars és a Föld között napkitörések idején - a saját bolygónkat megvédi a külső földmag mozgása által generált mágneses mező, a Marsnak viszont nincs ilyen védőburka Forrás: NASA / MAVEN

Főleg úgy, hogy egyre több sugárzást leszünk képesek elviselni. Aztán hozzászokik majd a testünk a földi gravitáció 38 százalékához is, ami a bolygón uralkodik. Ez a két szempont lesz az, amihez a leggyorsabban hozzászokhatunk, és a genetikánk átalakul a könnyebb túlélés érdekében.

3-400 év múlva a marsi emberek genetikailag mások lesznek, mint a földiek.

Mindkét csoport ember lesz még, mindkettő marad Homo sapiens, de más változata a fajnak.

A Mentőexpedíció főhőse krumplival vészelte át a Marson töltött időszakot Forrás: Intercom

Ezzel párhuzamosan egyre inkább azt az időszakot éljük, amikor a mesterséges génszerkesztés előtérbe kerül. Nem gondolom, hogy annyira nehéz lenne rájönni, mely gének azok, amelyeknek megváltoztatásával nagyobb sugárzást vagyunk képesek elviselni. Egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy az alacsony gravitáció milyen problémákat okoz majd az emberi testben, de amint rájövünk, a génjeinkben ezt is módosíthatjuk.

De még mindig rengetegen ódzkodnak a génszerkesztéstől. Elfogadottabb lesz ez vajon a jövőben?

Félnek, persze, de itt van már például a CRISPR, amivel már most belenyúlhatunk az emberi génszerkezetbe. Valaki biztosan vállalkozik majd rá, hogy megtegye. Én is félek tőle, de úgy gondolom, hogy előbb-utóbb szükséges lesz a túléléshez.

Tudjuk, hogy néhány ember sokkal jobban viseli a sugárzást, mint mások, akár ezt is figyelembe vehetjük, ha az első Mars-utazókat választjuk ki. Mégis, úgy gondolom, hogy az első körben olyan okos, ügyes, tehetséges embereket küldünk, akiknek megvannak azok a képességeik, amelyekkel bázist építhetnek egy új civilizáció számára.

Kathy Niakan, a Francis Crick Intézet kutatója. Az angol intézetben már szabad a CRISPR technológiát alkalmazni a hólyagcsíra-állapotban lévő embriókon Forrás: Francis Crick Intézet

Nagyon sokan azt mondják, hogy pontosan az ilyenek miatt kellene először a Holdon létrehoznunk egy gyakorlóbázist, ahol ezeket a tényezőket kiszűrhetnénk. Ön szerint ez időpocsékolás lenne?

Abszolút. A Hold is egy halott égitest, még inkább, mint a Mars. Semmi nincs ott, amit fel tudnánk használni. Még bányászni sem éri meg rajta. Úgy gondolom, hogy nincs szükségünk gyakorlásra. Mindenünk megvan már most is. Ha mégis gyakorolni szeretnénk, azt a Földön is megtehetjük. Ha odamegyünk, az idő- és pénzpocsékolás.

Fantáziarajz az ESA által tervbe vett holdbázisról Forrás: ESA

És mit gondol a Mars One projektről?

Azt, hogy az egy érdekes ötlet. Nem feltétlenül jó, de érdekes. Az elképzelés mögötte nagyon jó, de a szervezőknek nincs pénzük. Nincs rakétájuk sem. A metódusuk egyébként teljesen reális és jó: először a készleteket és a robotokat kell küldeni, ezek összerakják az állomást, amibe megérkeznek az emberek. De legalább hatmilliárd dollárra lenne szükségük csak ahhoz, hogy elinduljanak. Még 600 000 dollárjuk sincs.

Az viszont igazán jó, hogy

megmutatták: több ezer ember akar menni a Marsra.

Ennyien jelentkeztek hozzájuk. Bebizonyították, hogy van érdeklődés.

Jó ötlet realitytévét csinálni az első Mars-kolóniából?

Nem. Bár egyik realityműsorról sem gondolom, hogy jó ötlet lenne. De emellett rengeteg olyan dolog lesz a Marson, amit az ottaniak találnak ki és építenek meg – ezt nem lenne gazdaságos visszaküldeni, viszont az adatokat, az elkészítés módját és minden ilyesmit képesek video-összeköttetéssel átadni. Szóval, ilyen szempontból még jó is kisülhet belőle.

A marsi telephely a Mars One látványtervén Forrás: Mars One

Egy dokumentumfilm esetleg olyan lenne, amit érdemes megcsinálni. Nem a reality show.

Mennyiben lesz más egy ilyen Marsra szállás, mint a Holdra szállás, ami a médiaközvetítést illeti? Több mindent fogunk tudni a Mars-lakók életéről?

Ma már olyan apró kameráink vannak, amik nem jelentenek pluszsúlyt az űrhajón. Így egy rakás képet és videót küldhetünk vissza majd a Földre. Kialakíthatunk egy sokkal médiaérzékenyebb közösséget, akikhez közelebb érezhetjük magunkat. Akár a közösségi médiát is használhatjuk –

az első embereknek biztosan lesz majd Facebook-oldaluk,

ahol megoszthatják, mi történik velük. Ezt már az Űrállomás asztronautái is elkezdték csinálni. Úgy gondolom, hogy sokkal több információt fogunk majd kapni az első Mars-lakókról, mint eddig bármilyen űrhajósról.

2013. április 25.

Az eléggé egyértelmű, hogy ha eljutunk a Marsra, nem ez lesz a végállomás. Hova mehetünk tovább?

Muszáj tovább mennünk, mert előbb-utóbb ugyanaz a Nap, ami a Földet bekebelezi, eléri a Marsot is. Ha el akarjuk kerülni a kihalást, az egész Naprendszert el kell hagynunk. Ma már olyan űrteleszkópokat építünk, amelyek hamarosan be tudnak majd azonosítani a Földhöz nagyon hasonló bolygókat.

A galaxisunkban valószínűleg legalább egymilliárd Föld típusú bolygó van.

Muszáj találnunk egy olyan planétát, ami nagyon hasonlít a miénkhez, terraformálás és egyéb beavatkozások nélkül tudunk élni rajta. Először meg kell találnunk, aztán olyan speciális rakétát építenünk, ami megközelíti a fénysebességet. A lényeg az, hogy egy emberöltőn belül elérjük a bolygót, és vissza tudjuk küldeni a tapasztalatainkat.

Úgy gondolom, hogy akkor, amikor képesek leszünk nagyobb populációt kialakítani a Marson, már meglesz a technológiai felkészültségünk egy ilyen utazásra is. Talán rögtön arra fogunk fókuszálni, és nem foglalkozunk majd annyit egy hosszú távú Mars-bázis kialakításával.

Petranek szerint akár már a gyerekeink is a Marsra juthatnak Forrás: TED

Mindig olyan faj leszünk, aminek mozognia kell, mert a bolygók nem élnek örökké. De azt is érdemes megemlíteni, hogy elég fiatal faj is vagyunk, alig kétszázezer évesek. Mondhatjuk, hogy nagyon sokáig jutottunk el, nagyon rövid idő alatt. És most a Mars-utazás utáni teendőkkel sokkal hosszabb időre toljuk ki az emberiség jövőjét, mint amennyi óta egyáltalán létezik.

Mit gondol, Stephen Hawking és Jurij Milner Breakthrough Starshot kezdeményezése az első lépés lehet egy ilyen Föld-szerű planéta felfedezéséhez?

A Starshot küldi majd azokat a nanoszondákat, ugye? Talán sikeresek lesznek, talán nem. Én sokkal inkább bízom egy most készülő privát űrteleszkóp indításában, ami kifejezetten közeli Föld-szerű bolygók kutatására indul majd.

Gyönyörű fantáziarajz a Starshot projekt működéséről Forrás: Breakthrough Starshot

Valószínűleg ezzel előbb találunk majd ilyen planétát, mint a Starshottal. Tetszik ez a nanoszondaötlet, de kicsit túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen. Még legalább ötven év kell ahhoz is, hogy a lézereket megépítsék. Ráadásul a lézer is rettentő erős lesz – félő, hogy akár a Föld ellen is fordítható.

A Kepler-űrtávcső Forrás: NASA/Ames/JPL-Caltech

Úgy gondolom, hogy sokkal célravezetőbb egy jó tudományos távcsövet küldeni, mint a nanoszondákat. Nagyon jók vagyunk teleszkópokban.

Képesek voltunk megduplázni a Kepler-exobolygók számát

csak azzal, hogy egy új algoritmust találtunk, amivel az eddig befogott adatokat újra átnéztük. Szerintem ebben, sőt akár a földi teleszkópokban is ott a lehetőség, hogy igazán jó jelöltet találjanak a jövő emberisége számára.