Nagyjából kétmillió évvel ezelőtt a Földtől pár száz fényévnyire két hatalmas szupernóva-robbanás is történt, amelyek radioaktív törmeléke bolygónkat is elérte, olvasható a New Scientist magazin weboldalán. Az óceánfenék üledékeiben eltemetve és a Hold felső rétegeiben nyomokban még mindig megtalálható a robbanásokból maradt radioaktív vas-60-izotóp.
A szupernóvák elég messze voltak a Földtől, hogy ne okozzanak tömeges kihalást, viszont elég közel ahhoz, hogy hatással legyenek őseinkre, hiszen a Homo erectus nagyjából ekkortájt jelent meg az élet színpadán.
A kansasi Washburn Egyetem kutatója, Brian Thomas és munkatársai kimutatták, hogy a két robbanás olyan nagy mennyiségű sugárzással bombázta meg a Földet, hogy az jelentős hatással volt az előemberek viselkedésére, és valószínűleg a rákos megbetegedések számát is megnövelhette. A sugárzás először látható fényként érkezett, hiszen a szupernóvák galaxisuk összes csillagánál fényesebbek lehetnek, így feltehetően a Földön sem maradt észrevétlen a jelenség.
Egy ilyen közeli szupernóva nagyjából olyan fényes lehetett, mintha a robbanást követően egy éven keresztül minden este telihold világított volna az égbolton. A fényszennyezés pedig komoly hatással van az élővilágra, magyarázta Thomas, amit már különböző kísérletek során is bizonyítottak.
A mostani tanulmányból kiderül, hogy a jóval fényesebb éjszakák a hormontermelésre is hatással lehettek. Vegyük például a melatonint: ez a hormon nemcsak az elalvásban segít, hanem a szervezet javító mechanizmusait is szabályozza.
A látható fényen kívül azonban másféle sugárzás is érte a Földet. Nagyjából a robbanás elhalványodása után 500 évvel, radioaktív részecskék kezdték folyamatosan bombázni a bolygót. Thomas és munkatársai számítása szerint a természetes háttérsugárzás akkoriban közel háromszor akkora volt, mint napjainkban, így a kutatók azt feltételezik, őseinket nagyobb eséllyel fenyegették rákos megbetegedések.
Indiában, Karelában mérték a Földön eddig a legnagyobb sugárzást, ott a globális átlagnál akár húszszor magasabb is lehet a radioaktivitás mértéke. Ebből az következne, hogy a környéken élők között gyakoribb a rák, ezt viszont eddig nem bizonyították. „Nagyon nehéz megmondani, milyen biológiai hatása lehet annak, ha megháromszorozzuk a természetes háttérsugárzást, ahogy az a szupernóva következtében történt” – mondta Michael Weil, a Coloradói Egyetem munkatársa. Don Hassler, a Curiosity Mars-szonda sugárzásmérő detektorának fejlesztője szerint a sugárzás miatt addig nem kell aggódni, amíg a földi átlag ezerszeresét el nem éri.
Szakértők úgy vélik, szerencsére nagyon kicsi az esélye annak, hogy a közelünkben újabb robbanás következzen be a közeljövőben.