A genetikai tesztek eredményei szerint a fekete bálna, amelynek duzzadt feje és a barna delfinére emlékeztető csőre van, nem a Baird-féle csőröscetek (Berardius bairdii) törpeváltozata.
Japán kutatók 2013-ban számoltak be három példányról, amelyek teteme az ország legészakibb szigete, Hokkaidó északi részén sodródtak partra.
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) molekuláris biológiával foglalkozó kutatója, Phillip Morin szerint az új faj létezésének bizonyításában az jelentette a kihívást, hogy elegendő példányt találjanak az óceán más részeiről a tesztelésre és a genetikai minták összevetésére. Morin szerint a csőröscetfélék legnagyobb méretű fajainak testhossza akár a 12 métert is elérheti, és az állatok 90 percet is képesek egyhuzamban a víz alatt tölteni tintahalra vadászva.
Nehéz őket tanulmányozni, mert csupán néhány percet töltenek a felszínen, nagyon ritkán ugranak ki a vízből, kis létszámban úsznak, és beleolvadnak környezetükbe. A Marine Mammal Science című folyóiratban közölt tanulmány szerint a kutatók 178 csőröscetféle múzeumokban és tudományos központokban őrzött maradványait - koponyát, szövetmintát - elemezve végül öt olyan egyedre bukkantak Alaszka környékéről, amelyek azonos fajhoz tartoztak a Japánban talált példányokkal.
A legfrissebb lelet egy hétméteres felnőtt egyedtől származik, amely 2014-ben vetődött partra a Bering-tengeren fekvő Szent György-szigeten, és fontos információkkal szolgált a kutatóknak a titokzatos új faj elterjedési területéről.
Az állat testén ugyanis világítócápák (Isistius brasiliensis) harapásnyomait azonosították:
ez a kis méretű cápafaj, amelynek jellegzetes táplálkozási módja, hogy nagyobb halak vagy cetek testéből harap ki egy-egy darabot, a trópusi vizekben él.
Morin szerint a japán kutatók jelenleg az új faj leírásán dolgoznak, vagyis latin nevet adnak neki, meghatározzák a méreteit - nagyjából kétharmada egy Baird-féle csőröscetnek - és azt, hogy miben különbözik a csőröscetfélék családjának többi tagjától.