A papírdarazsaknak (Polistes sp.) változatos fekete pofamintáik vannak, amelyek jelzik a harci erejüket. Azok a darazsak, amelyeknek minél több szabálytalan fekete folt látható a pofájukon általában több harcot nyernek meg, és a riválisok kerülik is őket, ellentétben azokkal, amelyek pofáján kevesebb fekete folt található.
Elisabeth Tibbetts, a Michigani Egyetem evolúciós biológusa arra volt kíváncsi, vajon miért nem csalnak egyes egyedek azzal, hogy „több danos mesternek” adják ki magukat, mint amilyenek valójában. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent kísérletekből kiderült, hogy a csalás nem kifizetődő.
Tibbetts és munkatársai a Polistes dominulus papírdarazsak nőstényei között szerveztek párviadalokat. A darazsakat a tavaszi fészekkeresési időszak alatt gyűjtötték be, mert ilyenkor a legnagyobb a versengés a királynők között, hogy melyiküknek sikerül fészket alapítania.
Mindegyik nőstény darazsat hasonló méretű riválissal állítottak párba. Kétórás párharcokat vívtak egy plexidobozban, amelyet videóra rögzítettek. A párok egyik tagját nem módosították, de a másik pofamintázatát úgy alakították, mintha az nagyobb harci erőt képviselne. A párharc agressziójának mértéket az összekapaszkodások, harapások és szúrások mennyiségének pontozásával értékelték.
A párbajok után mérték a darazsak juvenilishormon-szintjét. A juvenilis hormon (JH) a gerinctelenekben hasonló szerepet tölt be, mint a hím nemi hormonok (androgének) a gerincesekben.
A papírdarazsaknál a magas JH-szint a dominanciával, az agresszióval és a megnövekedett termékenységgel áll kapcsolatban.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a hamisan magas harci képességeket jelző darazsakat jóval több agresszivitás érte, mint a kontrolldarazsakat, és az az agresszió rögtön a párharc után lecsökkentette a JH-szintjüket. A blöffölő darazsakkal harcoló rovaroknak ezzel szemben megnőtt a JH-szintjük.
„Az egyik érdekes dolog a cikkel kapcsolatban, hogy kimutatja, a csalás befolyásolja a csaló és a csalókkal kölcsönhatásba kerülő egyedek fiziológiáját” – mondta Tibbetts.
Még a hormonszint átmeneti változásai is valószínűleg megváltoztatják az egyed evolúciós fitneszét a hormonnak a felépítésre, az élettanra és a viselkedésre gyakorolt hatásával. Darazsaknál a juvenilis hormon befolyásolja a társadalmi rangot és egész életre szólóan meghatározza a szaporodási lehetőségeket.
Ebből következően a JH csökkenésének a fészekalapítás időszakában valószínűleg hosszú távú ára van”
– írják a szerzők. Ezért nem éri meg a csalás, mert nagy árat fizet az egyed, ha rájönnek.
A darazsak pofamintázata azon biológiai „díszítések” közé tartozik, amely információt közöl a viselője általános kvalitásairól. Így a kifinomult díszeket viselő egyedek nagyobb társadalmi és szexuális fenyegetést jelentenek, mint a kevésbé díszes egyedek. Ilyen díszek például a pávák farktollai vagy a szarvasok agancsai.
„A darazsak díszei nem olyan kifinomultak, mint a páváké” – mondta Tibbetts. „Inkább a házi verebek mellfoltjaihoz vagy a karateövszínekhez hasonló, de a célnak megfelel.”