Nemcsak Földünkön, hanem Naprendszerünk legnagyobb bolygóján, a Jupiteren is vannak sarki fények, igaz, ezek sokkal nagyobbak és látványosabbak, mint amik a szülőbolygónkon vannak. Hála a Hubble űrteleszkópnak, a csillagászoknak sikerült látványos felvételeken megörökíteniük a jelenséget. A megfigyelés - kombinálva a július 4-én érkező Juno űrszonda adataival - hasznos információkat szolgáltat majd a gázóriás mágneses mezőjének feltérképezéséhez.
A sarki fény a légkörbe behatoló töltött részecskék - elsősorban protonok és elektronok - által keltett időleges fényjelenség. A Jupiter mágneses mezője – mely 20 ezerszer erősebb a Föld mágneses mezőjénél – a töltött részecskéket a pólusok felé irányítja, ahol azok az atmoszférába csapódnak. Ennek produktuma az ultraibolya tartományban látható pazar fényjelenség. Ahogyan a videóban is látszik, a sarki fény folyamatosan változik: felfénylik, majd elhalványul, formát változtat. Mindez jól mutatja a gázóriás mágneses környezetének összetettségét.
Nem minden esetben a Nap a kiváltója a Jupiter sarki fényeinek. Holdja, az Ió ismert arról, hogy felszínét számos vulkán borítja, melyek működésük során részecskéket lőnek ki az óriásbolygó felé. Ezeket a részecskéket a Jupiter mágneses mezője csapdába ejti, és bejutnak a gázóriás légkörébe. Így a sarki fény a Jupiter pólusainál tulajdonképpen állandóan detektálható
Tavaly jelentették be a kutatók, hogy sikerült sarki fényt megfigyelni a Naprendszeren kívül is. A jelenség egy több mint 18 fényévre található barna törpén játszódott le, és 10 ezerszer erősebb volt, mint az eddig ismert legerősebb sarki fény a Jupiteren.