Befolyásolja a szemtanú neme az emlékek hitelességét? A kérdések feltevése és a válaszadási lehetőségek megzavarhatják az emlék bizonyosságát? Képesek-e a fals információk és a félrevezető kérdések megmásítani egy kulcsszemély memóriáját? Az ICOM6 memóriakonferencia utolsó napján egy egész előadássorozat foglalkozott azzal, hogy mennyire megbízhatók a szemtanúk és az esküdtszék tagjai a büntetőeljárások során - és azzal, hogy
milyen technikákkal vezetjük őket félre teljesen, akár akaratlanul is.
Asheek Mohammad Shimul és Rimy Ahmed, a Dakkai Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy vajon van-e különbség aközött, hogy egy adott bűneset szemtanúja nő vagy férfi, valamint azt, hogy számít-e, hány éves az illető. A kutatás során videókat mutattak 44 különböző korosztályt képviselő és különböző nemű résztvevőknek, akiknek utána két kérdésre kellett válaszolniuk. A felvételeken egyszer egy női, majd egy férfi rabol ki egy riksával közlekedő személyt. A kutatási alanyokat úgy választották ki, hogy a férfi elkövetőt női és férfi, és a női elkövetőt is női és férfi csoport is véleményezhesse.
Asheek Mohammad Shimul a konferencián tartott előadásában elmondta, hogy korábbi kutatások azt sugallták: a női szemtanúk sokkal jobban képesek felidézni a részleteket és az események folyamatát, mint a férfiak. Az egyetem kutatásából is hasonló konklúziót vontak le:
a női szemtanúk részletesebb elemzést tudtak adni a cselekményekről,
de egyáltalán nem tudták jobban azonosítani az elkövetőt, mint a férfiak. Nem találtak azonban jelentős különbséget az életkorok között.
A kutató kifejtette, hogy a vizsgálat következő szakaszában az iskolázottságot is vizsgálni fogják, hogy kiderüljön, ennek is van-e szerepe a szemtanú szavahihetőségében.
Nem csak a nemi különbségek, a kérdés feltevése és a válaszadási lehetőségek is megmásíthatják az emlékeket. Philip A. Higham, a Southamptoni Egyetem kutatója arra kereste a választ, hogy ha több lehetséges válasz közül választhatjuk ki a megfelelőt, ugyanolyan biztosak vagyunk-e abban, mi történt valójában, mintha csak egy választ adhatnánk meg magunktól.
A négyrészes kísérletben a résztvevőknek egy rablást bemutató videót kellett megnézniük, majd interjún válaszolni az ehhez kapcsolódó kérdésekre, és egy három válaszos kérdőívet kitölteniük. Érdekes eredmény született: kiderült, hogy amikor a résztvevőknek több válaszlehetőséget adtak, sokkal nagyobb valószínűséggel adtak jó választ, mintha maguktól kellett visszaemlékezniük a történésekre, ennek ellenére
sokkal kevésbé voltak biztosak a válaszaikban.
Ez azért lehet veszélyes, mert könnyen lehet, hogy a bizonytalan szemtanú nem hisz a saját emlékeinek, ezért olyan információkat hallgat el a bíróság előtt, amelyek perdöntőek lehetnek egy-egy eljárás során.
Nem csak a szemtanúk emlékeit, hanem még akár a vádlott emlékezetét is befolyásolni lehet azzal, hogy úgynevezett csalikérdéseket tesznek fel neki kihallgatás során. A csalikérdés olyan hipotetikus kérdést takar, amelyben valószínűleg nem létező, de a válaszolót terhelő következményű információra kérdeznek rá. Gyakran alkalmazzák kihallgatások során, és az a cél vele, hogy hatására a kihallgatott megváltoztassa az addigi vallomását, ami azt jelenti, hogy valahol hazudott a történetszál közben. William Crozier, a csalikérdések emlékekre gyakorolt hatását vizsgáló kutatócsoport tagja az ICOM6 konferencián elmondta, hogy az Egyesült Államok rendőrei közül összegyűjtött kísérleti alanyok 96%-a alkalmazta már ezt a technikát.
Ilyen csalikérdés például az, ha a kihallgató bizonyíték hiányában "blöfföl", és rákérdez, hogy előfordulhat-e, hogy megtalálták a gyilkossággal gyanúsított személy ujjlenyomatait a gyilkos fegyveren. Lehet, hogy még a gyilkos fegyver sincs meg, de ha a gyanúsított megváltoztatja a korábbi sztoriját, a rendőrség tudja, hogy érzékeny témára tapintott.
Ezzel csak az a baj, hogy az ilyen megtévesztő kérdések képesek lehetnek arra is, hogy memóriatorzulást okozzanak, így nem lehetünk biztosak benne, hogy nem csak egy bizonytalan emléket sikerül formálni velük. Ugyanígy hatással lehetnek az Államokban a bírósági per szerves részét képező esküdtszékre is, és náluk is memóriatorzulást okozhatnak. Crozier, Timothy J. Luke és Deryn Strange kutatásuk során kimutatták, hogy
még akkor is megváltozhatnak az emlékek, ha előre figyelmeztetnek a csalikérdésekre
- ugyanúgy memóriatorzulás lép fel, mintha a kísérleti alanyok egyáltalán nem tudtak volna róla.
Egyik kutatásnál sem volt tehát cél a kutatónak megtéveszteni a kísérleti alanyokat, mégis olyan akaratlagos eszközökkel sikerült, amikről eddig nem is tudtunk. Felveti a kérdést, hogy érdemes lehetne több ehhez hasonló pszichológiai memóriakísérletet végrehajtani, így a büntetőrendszer is tisztább és még az önkéntelen befolyásolástól is mentes lehet.