„Az Etológia tanszéken húsz éve folynak olyan kutatások, amik a kutyák képességeinek tanulmányozásával a házőrzők szociális viselkedését és kognitív kapacitását próbálják minél alaposabban megismerni. Két évvel ezelőtt sikerült publikálni az első komoly eredményeket: kutyák és emberek agyát vizsgáltuk működés közben, és azt találtuk, hogy a kutyák központi idegrendszere a miénkhez nagyon hasonlóan dolgozza föl az érzelmi hangadásokat" – mondta az Origónak Andics Attila agykutató, a kutatás vezetője, az ELTE Etológia Tanszékének és az MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoportjának munkatársa. A jobb oldali hallókérgi terület mindkét faj esetében érzékenyebben reagál a kutyáktól és embertől érkező pozitív hangokra.
A magyar kutatók most azt találták, hogy a beszédbeli intonáció feldolgozása ugyancsak az említett agyterületen történik, vagyis ugyanaz az agyi mechanizmus segíthet, mint a nem beszélt érzelmi hangadások elkülönítésében.
„Ha sírunk vagy nevetünk, az hasonló módon dolgozódik fel, mintha dicsérő vagy semleges hangnemben szólunk az állathoz" – szemléltette a hasonlóságot Andics Attila, aki azt is elmondta, hogy ez volt az első olyan kutatás, ami megvizsgálta, hogyan dolgozza fel egy állat az emberi beszédet, és el tudja-e különíteni a szójelentést (mit mondunk) az intonációtól (hogyan mondjuk).
A kutatás során a tudósok idős és fiatal kutyákat egyaránt tanulmányoztak, a részt vevő ebek között több kutyafajta képviseltette magát. Az egyetlen fontos kritérium az volt, hogy az állatok megtanulják: mozdulatlanul kell feküdniük az fMRI készülékben.
A kényszer ilyen esetben nem működik, nagyon fontos szempontnak számított tehát, hogy az állatok önként és örömmel vegyenek részt a nem invazív, fájdalommentes vizsgálatban.
Ehhez rendelkezésre áll egy egyedülálló módszer, amit az ELTE etológusa, Gácsi Márta dolgozott ki.
Lényege, hogy több hónapos, szociális alapú tréning során lépésről lépésre értetik meg a kutyával, hogy a szakemberek mit szeretnének tőle. Arra épít, hogy az állat szép lassan felfogja, milyen viselkedést kell tanúsítania a kutatók elégedettségének kivívásához. Ez a kutyákat is örömmel tölti el, így szívesen vesznek részt a vizsgálatban.
A kutatásban szereplő ebekben közös, hogy mind családi kedvencek, tehát sok beszédet hallanak otthon. A résztvevők közötti szelektálást követően a kutatók megkérdezték a gazdákat, hogy hogyan dicsérik kedvenceiket, majd kiválasztották a mindenki által használt szavakat. Az ebek ez után dicsérő szavakat hallgattak dicsérő és semleges hangsúllyal, illetve számukra jelentés nélküli kötőszavakat, szintén dicsérő és semleges hangsúllyal.
A lényeg az volt, hogy kiderüljön, mely agyterületek különítik el a kutya számára jelentéssel bíró szavakat a jelentés nélküliektől, illetve a dicsérő intonációt a nem dicsérőtől.
Az eredményekből kitűnt, hogy az értelmes szavak feldolgozása során a kutyáknál – hasonlóan, mint az embereknél – a bal agyfélteke domináns, míg a jelentés nélküli kötőszavak esetében nincs ilyen különbség. A bal agyféltekei dominancia megfigyelhető a gyengébb, valamint erősebb agyi aktivitásoknál is, és ami a lényeges, teljesen független az intonációtól. Ezzel szemben egy jobb hallókérgi terület a dicsérő hanghordozást különítette el a nem dicsérőtől, a szó jelentése itt nem számított.
Andics Attila ezt egy példával szemléltette: ha azt mondjuk „szuper", akkor abban egyszerre van jelen a szó jelentése és az intonáció. A kutya agyában ez a kettő szétválik, a szójelentést a bal agyfélteke dolgozza fel, a jobb a hanglejtést.
A két információ végül kombinálódik, és ha mindkettő dicsérő jellegű, akkor kapunk jól mérhető aktivitást az eb jutalomközpontjában, vagyis azon az agyterületen, ami az embernél az örömszerző ingerekre reagál.
A jelenség viszont egyáltalán nem (vagy csak nagyon gyengén) figyelhető meg akkor, ha a „szuper" szót nem dicsérő intonációval mondjuk.
Mindez azt jelenti, a kutyák nemcsak hogy el tudják különíteni azt, amit mondunk, attól, ahogyan mondjuk, de arra is képesek, hogy a kettőt kombinálva társítsanak jelentést a hallottakhoz. Ez a jelenség is nagyon hasonló ahhoz, ahogy az emberi agy működik.
„A kutatásban minket elsősorban az érdekelt, hogy az eredmények alapján mit tudunk megállapítani az emberi szóértés, szófeldolgozás képességének kialakulásáról" – mondta Andics Attila. A tanulmány szerzője szerint sokan úgy vélték korábban, hogy a nyelvi evolúció során egy új agyi mechanizmus kialakulása tette lehetővé az embernél, hogy szavakat használjon. Most úgy néz ki, nem ez történt, a beszéd feldolgozásához nincs szükség speciális, csakis ránk jellemző agyi struktúrákra, hiszen ez valószínűleg megvolt már korábban a kutya vagy az ember ősében is. Mindez arra utal, hogy a szavak feldolgozását támogató neurális mechanizmusok már sokkal korábban kialakultak az evolúció során, mint azt eddig gondoltuk.
Inkább úgy kell a szavak megjelenésére tekintenünk, mint egy kerékre: emberi találmányról van szó.
Az állatoktól eltérően nemcsak magasabbra emeljük a hangunkat, ha például idegesek vagyunk, hanem kimondjuk: „ideges vagyok". Egymás mellé rakunk beszédhangdarabkákat és nyelvtől, kultúrától függően társítunk hozzá egy jelentést" – mondta Andics Attila.
A szakember elmondta, hogy a kutatás számos irányba folytatható. Érdekes lenne például megnézni, hogy mely hangok töltik el örömmel a kutyákat, vagy mennyire számít az, hogy kitől kapják a házőrzők a dicséretet. Többek között ezeket is vizsgálni fogják a közeljövőben.