A mamutok többsége 10 500 évvel ezelőtt tűnt el Földünkről. Akadt azonban egy kisebb csoport, amely jóval tovább bírta, és csak 5600 évvel ezelőtt tűnt el az élet színpadáról. Az említett populáció a Bering-tenger egyik szigetén, a Szent Pál-szigeten húzta meg magát.
Természetesen ezek az ősállatok sem kerülhették el sorsukat, kihalásukat azonban más okok idézték elő, mint a nagy összefüggő szárazföldeken élt fajtársaikét, írja a PNAS szakfolyóiratra hivatkozva a BBC hírportál.
Ahogy a jégkorszak vége közeledett, a Föld éghajlata egyre inkább melegedett. Ennek hatására a tengerek vízszintje megemelkedett, így csökkent a mamutok otthonául szolgáló sziget területe. Ez azt is jelenti, hogy számos tó eltűnt a szigetről, vagy az édesvíz sós vízzel keveredett, amitől ihatatlanná vált.
A tavak száma tehát csökkent, a területük kisebb lett, a megmaradó édesvízkészleteken pedig egyre több állat volt kénytelen osztozni. Ez azonban egy másik problémát is előidézett, nevezetesen azt, hogy a kis területen összezsúfolódó mamutok kitaposták a növényzetet. Mivel így semmi nem kötötte meg a talajt, a föld bemosódott a vízbe, ezzel is csökkentve a rendelkezésre álló édesvíz mennyiségét.
A mamutok tehát saját pusztulásukhoz járultak hozzá”
– mondta Russell Graham professzor, a Pennsylvaniai Állami Egyetem munkatársa. Hozzátette: ha nem hullik elegendő eső és hó, ami táplálná a tavakat, ezek az állatok gyorsan elpusztulnak.
„Tudjuk, hogy a mai elefántoknak napi 70–200 liter vízre van szükségük. Gyanítjuk, hogy ez a mamutoknál is így volt, emiatt a tavak rövid ideig tartó kiszáradása már végzetesnek bizonyulhatott a számukra” – magyarázta Graham professzor.
A kutató elmondta, hogy napjaink klímaváltozása hasonló hatással lehet a kisebb szigetek élővilágára, az édesvízkészletek kimerülése mind az állatokat, mind az embereket egyaránt fenyegeti.
Love Dalen, a Svéd Természettudományi Múzeum szakembere szerint a most megjelent tanulmány jól mutatja, hogy a kisebb populációk mennyire érzékenyek a környezeti változásokra. A legutolsó mamut a Jeges-tenger egyik szigetén, a Vrangel-szigeten élt, és jelenlegi ismereteink szerint 4000 évvel ezelőtt pusztult el.