Feng Hsziao, a Bristoli Egyetem doktorandusz hallgatója témavezetőjével, Innes Cuthill professzorral azt vizsgálták, hogyan teljesítik ugyanazt a vizuális keresési feladatot a madarak és az emberek.
Egy erdőben egyforma mesterséges „lepkéket" tűztek különféle fákra. A „lepkéket" színes papírból kivágott háromszögek szimbolizálták, amelyek beleolvadtak a fák átlagos színébe, ezért elég nehéz volt megpillantani ezeket. Mivel a lepkemodellek egyformák voltak, a megtalálás nehézsége egyedül fák kérgének eltéréseitől függött, amelyekre a „zsákmányt" feltűzték.
A madarak számára döglött lisztkukacot helyeztek a papírháromszögek alá, és rendszeresen ellenőrizték ezek meglétét. Az eltűnésük azt jelentette, hogy a madarak megpillantották a „zsákmányt".
Az embereknek egyedül és lassan kellett sétálniuk egy megjelölt ösvényen az erdőben, és egy lézeres távmérővel kellett rámutatniuk, ha észrevették a célpontokat. Így a kutatók megkapták az észlelés távolságát is.
Annak ellenére, hogy a madaraknak nagyon különbözik és a jobb a színlátása a mienknél, a madarak és az emberek nagyon hasonló eredményt értek el"
– összegezte az eredményeket Cuthill professzor.
A nehezen megtalálható „lepkéket", amelyeket a madarak sem vettek észre, az önkéntesek sem pillantották meg, vagy csak nagyon közelről.
„Meglepő módon nem a „lepke" és a kéreg színárnyalatának eltérése volt a leglényegesebb a megtalálhatóság szempontjából, hanem a kéreg textúrájának összetettsége" – folytatta Cuthill. „Az öreg, repedezett tölgykérgen volt a legnehezebb, a sima bükk törzsön a legkönnyebb kiszúrni a zsákmányt."
A kísérletnek gyakorlati haszna is van. Segít például a fontos műszerek jól látható elhelyezésében az olyan zsúfolt helyeken, amilyenek a repülőgépek pilótafülkéje.
Az eredmények a Proceedings of the Royal Society szaklapban jelentek meg.