Ki kell irtani a szabadon kóborló macskákat egy brit madarász szerint

Vágólapra másolva!

A macskák sokak kedvencei és rengeteg örömteli percet szereznek az embereknek. Ugyanakkor a macskák nemcsak kedves, simogatni való, doromboló szőrgombócok, hanem rendkívül ügyes és vérszomjas ragadozók is. Ráadásul ragadozó ösztönük akkor sem csillapodik, ha házban tartják őket, és sosem éheznek. Amint kikerülnek a szabadba, rögtön átvedlenek kegyetlen sportvadásszá, és nem válogatnak a kártevő rágcsálók vagy a védett és ritka madarak és egyéb állatok között. Így nem csoda, hogy egyesek a szabadon kóborló macskák teljes kiirtását követelik, írja a Daily Mail.

Pesthy Gábor

Vágólapra másolva!

madarak faj állatok kiirtás macska ragadozó védelem cica ötlet madár

Nemrég jelent meg Peter Marra amerikai madárszakértő könyve – Cat Wars: The Devastating Consequences Of A Cuddly Killer (Macskaháború: egy ölelni való gyilkos tevékenységének pusztító következményei) –,

amelyben halált követel a szabadon élő macskákra.

Házi őrizet vagy halál!

Ezek az állatok évente 55 millió madarat ölnek meg az Egyesült Királyságban és 2,4 milliárdot az USA-ban. De nemcsak a vadon életére gyakorolt pusztító hatása zavarja a szerzőt.

A macskák az emberek egészségét is fenyegetik

azzal, hogy olyan fertőzéseket adnak át a székletükkel, amilyen a toxoplazmózis. A toxoplazmózis vetélést okoz a megfertőzött terhes nőknél, és kapcsolatba hozható az idegességgel és a depresszióval. Nagyon ritkán a fertőzés vaksághoz vezethet.

Mit javasol megoldásként Marra? Házi őrizet vagy halál! A Radio 4 programjában beszélve Marra arra kérte az összes macskatulajdonost, aki engedi kedvence szabad kóborlását, hogy azonnal szüntessék be ezt a gyakorlatot.

A macskákat engedik kószálni, ezt abba kell hagyni. Kössék őket pórázra, ha kint akarják őket tartani”

– mondta Marra.

Ez radikálisnak hangzik, de a másik megoldás az, hogy be kell fogni a kóborló macskákat, és vagy örökbe kell adni, vagy el kell őket altatni.

Kegyetlen ösztönök

Természetesen a macskák ösztönösen vadásznak, pont úgy, mint nagy testvéreik, a leopárdok, oroszlánok és tigrisek. Amikor egy szelíd házi macskában felébred a vadászösztön, akkor ugyanazokat a technikákat alkalmazza, amelyeket vadon élő rokonai. Lassan és csendesen lopakodik, vagy órákon át mozdulatlanul áll lesben, mielőtt rávetné magát gyanútlan áldozatára.

Ráadásul a macskák – legalábbis emberi szemmel nézve – különösen kegyetlenek.

Gyakran játszanak a még élő prédával,

taszigálják ide-oda, mielőtt végül letépnék a fejét. Ami még rosszabb, a házi macskáknak valójában nincs különösebb okuk, hogy vadásszanak. Rendszerint nem az éhség hajtja őket, hanem valami szadista szórakozásból ölnek.

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Tim Brakemeier

Sok macska gazdája meg van győződve arról, hogy az ő macskája a légynek sem tudna ártani. Biztos akad ilyen ellustult macska is, de a többség nem ilyen.

55 millió áldozat

A kerti madaraknak, amilyen a rozsdafarkú vagy a fekete rigó, még nem állt rendelkezésükre elég idő, hogy adaptálódjanak a fokozott macskaveszélyhez, ezért gyakran esnek áldozatul a meglepetésszerű támadásoknak.

Pontos számokat nehéz mondani, de a brit emlőstársaság legutóbbi becslése szerint évente legalább 275 millió állat esik macskatámadások áldozatául az Egyesült Királyságban, és ezek közül 55 millió a madár.

E mészárlásnak az egész madárállományra gyakorolt hatásait nem könnyű megbecsülni. A brit madárvédelmi társaság (RSPB) szerint az évente kikelt sok millió madárfióka nagy része elpusztul, mire elérné a szaporodóképes kort.

Sokan azzal érvelnek, hogy mivel a macskák hajlamosak a fiatal, beteg vagy gyenge madarakat elfogni, amelyek valószínűleg amúgy is elpusztulnának, a macskák általános hatása nem annyira jelentős, mint első látásra gondolnánk.

Marra azonban nem ért egyet ezzel. Szerinte az amúgy is hanyatló fajokat, amilyen például a házi veréb, a kipusztulás szélére sodorhatja a macskák terrorja.

Más eszközök a macskák féken tartására

Persze léteznek más módszerek is a macskák gyilkos természetének kordában tartására. A brit macskavédő társaság számos módszert javasol annak elkerülésére, hogy sorozatgyilkos legyen a macskánkból.

A macskák főleg hajnalban és alkonyatkor vadásznak, ezért ha ezekben az időszakokban bent tartjuk őket, akkor igen jelentősen lecsökkenthetjük az általuk ejtett zsákmány számát.

Csengő szerelése a macska nyakörvére és magasan elhelyezett madáretető az eleség földre kiszórása helyett szintén segít védeni a kerti madarainkat.

A macskavédők állatorvosa, Sarah Elliott ajánlja a házi macskák ivartalanítását is, mivel ez megszünteti a kóborlási ösztönt, és nem csatlakoznak a kóbor macskák társaságához. Ez sok sérülésnek is elejét veszi, mert az ivartalanított macskák kevésbé hajlamosak összeverekedni a vetélytársakkal. Elliott azt is javasolja, hogy tartsuk bent egész éjjel a házban a macskáinkat.

Sok állat kipusztulásáért felelősek

Marra szerint azonban ez mind nem elég. Azzal érvel, hogy a macskák világszerte több mint 60 madár-, emlős- és kétéltűfaj kipusztulásáért felelősek.

Ezek közé tartozik például a Stephens-szigeti ökörszem, egy apró, röpképtelen énekesmadár, amely valaha Új-Zéland partjai mentén élt. 1894-ben a világítótorony őrének macskája, Tibbles 12 hónap alatt az utolsó szálig kiirtotta a madárkákat.

Egyetlen macska kipusztított egy egész madárfajt,

mondja Marra. (Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy – Tibbles érdemeit nem kisebbítve – ez a madár valószínűleg macska nélkül is pusztulásra volt már ítélve több más, „rossz irányba” fejlődött röpképtelen társával együtt.)

A PETA sem védi teljes szívvel a macskákat

Meglepő módon a meglehetősen radikális PETA (People for the Ethical Treatment of Animals, Emberek az Állatokkal Való Etikus Bánásmódért) is óvatosan elfogadta, hogy néha valóban csak a macskák ritkítása jelent megoldást a macskaproblémára. Ilyen programokat már igyekeznek megvalósítani Ausztráliában és Új-Zélandon.

Gareth Morgan közgazdász a beszédes nevű CatsToGo („A macskáknak menniük kell”) weboldalon indított mozgalmat. Célja, hogy Új-Zélandot tegyék macskamentes övezetté.

Morgan többlépcsős megoldást javasol, amelynek

a legtöbbeket felháborító pontja a macskák kötelező eutanáziája.

További ötletei a teljes körű szobafogság, a hatósági regisztráció, a nyakörvön viselt csengettyű, illetve az, hogy macskája elpusztulása után senki ne fogadhasson be új macskát.

Ausztráliában a szakemberek különleges „robotcsapdákat” helyeztek el az egyik természetvédelmi területen.

A fő cél az egyik legveszélyeztetettebb papagájfaj, az éjjeli papagáj (Pezoporus occidentalis) megvédése a házi kedvencektől. Ezek a madarak egykor elterjedtnek számítottak Közép-Ausztráliában, mára azonban ötvennél is kevesebb egyed maradt belőlük.

A csapda a következőképpen működik: a robot négy lézerkeresőt használ, amelyeket kifejezetten a macskák testméretére és más fizikai adottságaira állítottak be. Ha a macska elsétál a szerkezet előtt, az működésbe lép, és mérget permetez a szőrére. Mivel a macska nyelvével tisztogatja bundáját, lenyalja róla a toxikus anyagot, és elpusztul.

Figyeljünk jobban a macskáinkra

Talán azonban a legtöbb helyen mégsem kell ennyire drasztikus eszközökhöz folyamodni. Kis odafigyeléssel sokat tehetünk azért, hogy ne okozzanak károkat macskáink a természetben. Ennek egyik legjobb módja, ha nem hagyjuk őket korlátlanul szaporodni (ivartalanítjuk őket), és nem csapjuk ki a megunt macskákat a szabad természetbe, hanem elajándékozzuk, vagy menhelyre visszük őket.