A csillagászok még 2015-ben, négy különböző alkalommal is megfigyelték a jelenséget, írja a Science Alert tudományos hírportál.
A felfedezés azért is lepte meg a New Horizons küldetésben részt vevő szakembereket, mert a Földtől és más naprendszerbeli égitestektől eltérően a Plútónak nincs (vagy legalábbis nem ismert, hogy lenne) mágneses tere, és elég távol van központi csillagunktól – e két tényező miatt ez idáig úgy hitték, a röntgenkibocsátás elképzelhetetlen a törpebolygó esetében.
A mostani megfigyelés előtt a legtávolabbi naprendszerbeli objektum, aminél röntgenkibocsátást észleltek, a Szaturnusz volt, pontosabban annak gyűrűi bocsátottak ki röntgensugarakat.
Korábbi kutatások eredményei alapján viszont már tudták a tudósok, hogy a légkörrel rendelkező planetáris testek gázai kapcsolatba léphetnek a napszél részecskéivel, ami röntgenkibocsátással jár, ám a Plútó esetében ez a jelenség szokatlanul erős volt.
Éppen ezért a kutatók úgy hiszik, a törpebolygónál észlelt emissziót a bolygóközi mágneses mező váltja ki, ami több töltött részecskét irányít a Plútóhoz, mint korábban gondolták. Persze ez csak elmélet, és további vizsgálatokra van szükség a röntgenkibocsátás valódi okának megállapításához. Emellett azt is meg akarják tudni a szakemberek, hogy más Kuiper-övbeli objektum is képes-e röntgensugarakat kibocsátani.
Az eredményeket az Icarus című csillagászati szakfolyóiratban publikálták.