A világ leghosszabb kísérletei: szurokcsepegtetés

Korabeli felvétel a szurokcsepegtetésről

Sorozatunkban a világ leghosszabb ideje tartó kísérletei közül válogatjuk ki a legérdekesebbeket. Ebben a részben azt a kísérletet ismertetjük, amelyben egy ausztrál kutató azt kívánta bebizonyítani, hogy a szurok – látszólagos szilárdsága ellenére – folyékony és csepegtetni lehet.

Az ausztrál Queenslandi Egyetem fizikaprofesszora, Thomas Parnell azt tűzte ki célul, hogy szemléltesse, még az olyan szilárd anyag, mint a szurok, amely elég kemény ahhoz, hogy kalapáccsal verhető szét, valójában nagyon, nagyon viszkózus folyadék, amely szobahőmérsékleten is folyik.

Az 1927-ben elkezdett kísérletnek már az élőkészületei is éveket vettek igénybe. A professzor szurokmintát melegített egy lezárt tölcsérben, hogy egyenletes legyen az anyag eloszlása. Ez után három évig mozdulatlanul hagyta az üvegbúra alá helyezett tölcsért, hogy teljesen lehűljön és nyugalomba kerüljön.

Korabeli felvétel a szurokcsepegtetésről Forrás: University of Queensland

1930-ban levágta a tölcsér aljáról a lezárást, így lehetővé tette a szurok számára, hogy megkezdje észbontóan lassú kifolyását.

Parnell professzor elég ideig élt ahhoz, hogy feljegyezhesse két csepp lehullását. Kiderült, hogy átlagosan 8,5 évenként cseppen le egy szurokcsepp.

1948-ban Parnell elhunyt, de a kísérlet nélküle is tovább folytatódott. 2009-ig a szurokból 8 csepp esett le. Majdnem kilencven évvel a kísérlet kezdete után jelenleg a kilencedik csepp alakul ki.

Thomas Parnell a szurokcsepegtető berendezéssel Forrás: Wikimedia Commons

Külön érdekesség, hogy mivel egy-egy csepp 8-9 évente hullik le, ezért valójában soha senki nem volt ott akkor, amikor a csepp leesett. Bár 2000-ben felállítottak egy webkamerát, technikai problémák miatt elmulasztotta a cseppenés megörökítését. Talán egy-két év múlva sikerül végre először megörökíteni a szurokcsepegést.