A Lithodytes lineatus főként az amazóniai területen található dél-amerikai béka. A kétéltű zavartalanul rejtőzik, szaporodik és fészket épít az Atta nemzetségbe tartozó levélvágó hangyák közt anélkül, hogy egyszer is megtámadnák.
„A burok segít a békának beolvadni a hangyák közé, mert a hangyák saját kémiai jelzéseit utánozza" – mondta André Barros, a tanulmány vezetője, a brazil Amazóniai Nemzeti Kutatóintézet munkatársa.
A hangyák egyetlen egyszer sem harapják meg a békát, de elég agresszíven megtámadják a többi békát vagy más állatokat, amelyek keresztezik az ösvényeiket, írják a kutatók a Behavioral Ecology and Sociobiology folyóiratban.
Ezt a fajta kémiai alapú mimikrit és álcázást gyakran használják a parazita gerinctelenek, és lehetővé teszi számukra, hogy zavartalanul éljenek a társas rovarkolóniák védelmét élvezve.
Ezt a stratégiát azonban ritkán látjuk a gerinceseknél, legkevésbé a békáknál,
és csak két másik, afrikai békafajnál ismert.
A levélvágó hangyák kémiai szagokat, például feromonokat használnak, hogy felismerjék a kolónia tagjait és kommunikáljanak egymással. Barros csoportja ezért arra gondolt, hogy a Lithodytes lineatus bőrét minden bizonnyal valami olyan vegyi anyag borítja, amelyet a levélvágó hangyák a „barátok" felismerésére használnak.
A béka ezzel a vegyülettel csapja be a hangyákat,
hogy megengedjék neki a köztük élést.
Ezt úgy igazolták, hogy a Lithodytes lineatus bőrének kivonatával kentek be egy másik békafajt (Rhinella major), amelyet egyébként megtámadnak a hangyák. A kivonattal bevont hangyákat viszont békén hagyták.
Barros úgy gondolja, hogy az lehet az egyik haszna ennek a „társbérletnek", hogy a hangyabolyok stabil mikroklímát és magasabb nedvességtartalmat nyújtanak. Ez fontos a békák szaporodásához és a peték fejlődéséhez.