A történelemfordító 1917-es év előtt szinte senki sem hallott a Leira városától mintegy harminc kilométerre fekvő portugál településről, Fatimáról.
A városka – sajátos módon – Mohamed próféta kedvenc leányának nevét viseli,
amit még az ibériai kalifátus idején kapott a móroktól. Az álmos portugál kisváros neve az első világháború derekán, a bolsevik forradalom vérzivataros évében, 1917-ben vált széles körben is ismertté.
Május 13-án a település határában fekvő Iria-völgyben (Cova d'Iria) három gyermek, név szerint az akkor tízéves Lúcia de Jesus dos Santos, valamint unokatestvérei, a kilencéves Francisco Marto, valamint a hétéves Jacinta Marto a nyájat őrizte, amikor nem sokkal a déli rózsafüzér-imádság után sugárzó fényt láttak azon a helyen, ahol ma a világhírű zarándokhely bazilikája áll.
A három gyermek először villámlásnak vélte a fényjelenséget, amelytől megrettenve, éppen hazafelé indultak volna, amikor egy második villanásra figyeltek fel.
A tölgyfabokor felett kibontakozó sugárzó fényben – elmondásuk szerint – egy, a kezei között rózsafüzért tartó nő alakját látták,
aki meghívta őket, hogy minden hónap 13-án jöjjenek vissza Cova d'Iriához.
A gyermekek így is tettek – egy alkalmat kivéve –, és mind az ötször megjelent előttük a fényesen ragyogó nőalak, a Szent Szűz.
A településen gyorsan híre ment a három unokatestvér hihetetlennek tűnő látomásainak, amit jó néhányan képzelgésnek, a gyermeki fantázia szüleményének tartottak. Augusztus 13-án Lúcia, Francisco és Jacinta nem tudtak kimenni az Iria völgyébe, mert Qutrem polgári prefektusa bevitette őket a prefektúrára, és megpróbálta kicsikarni belőlük, hogy
nem a környéket felbolygató valódi látomásról, hanem csak egy általuk kitalált hazug meséről van szó.
Azonban mindhárom gyermek továbbra is azt állította, hogy rendszeresen a Szent Szűz jelenik meg előttük. Miután elengedték őket a prefektúráról, augusztus 19-én Valinhos mellett – Cova d'Iria közelében – ismét látták a jelenséget.
A környéket felbolygató látomások miatt a gyerekek családja több, ismétlődő fenyegetést kapott a jelenéseket hazug kitalációnak tartó ellentábor képviselőitől. Mindezek hatására a három unokatestvér
az utolsó jelenés időpontját és helyszínét napra és órára pontosan jó előre bejelentette,
így október 13-án hatalmas, egyes korabeli becslések szerint 70 ezres tömeg, de legalább 30 ezer ember gyűlt össze a környékről.
A különleges jelenés az óriási tömeg előtt is bekövetkezett. A sugárzó nőalak azt mondta, hogy ő a Rózsafüzér királynője, és ezen a helyen emeljenek kápolnát a tiszteletére.
Ami ezután történt, arról már a korabeli portugál sajtó is beszámolt;
a tömeg egy emberként úgy érzékelte, hogy előbb elhalványodott és ezüstszínűvé vált a napkorong, majd sebesen forogni kezdett, mint egy tűzkerék, végül úgy tűnt, mintha a Föld felé zuhanna.
Az utolsó fatimai esemény, az 1917. október 13-ai úgynevezett napjelenés tekintettel a résztvevők jelentős számára, óriási publicitást kapott Portugáliában. Mind a mai napig a szkeptikusok tömegpszichózissal magyarázzák a jelenséget, mivel az átélt esemény természettudományos képtelenség.
Joseph Ratzinger bíboros, aki 2005-ben XVI. Benedek néven lépett II. János Pál pápa örökébe, még mint a vatikáni Hittani Kongregáció prefektusa, így írt erről: „A természetfölötti jelenések és jelek a történelem írásjelei. Az emberi dolgok elevenére tapintva kísérik a világ folyamatát, s a hívőket és nem hívőket egyaránt ámulatra késztetik. E megnyilvánulásoknak, melyek nem mondhatnak ellent a hit tartalmának, a krisztusi örömhír központi tárgya felé kell irányulniuk: az Atya szeretetére, mely megtérést ébreszt az emberekben, és megajándékozza őket a gyermeki ráhagyatkozás kegyelmével. Ilyen a fatimai üzenet is, mely megtérésre és bűnbánatra indító fölszólításával az evangélium szíve felé irányít és indít.” (Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Hittani Kongregáció, Fatima üzenete)
A fatimai jelenésekről szóló első részletesebb egyházi összefoglalót Formigao portugál katolikus pap készítette, 1921-ben. Mindezek alapján Leira püspöke 1922. május 3-án elrendelte a fatimai jelenésekkel kapcsolatos kánonjogi per megindítását. A püspök a kánoni eljárás eredményeként 1930. október 13-án,
napra pontosan tizenhárom évvel az utolsó látomás után,
kiadta az „Isteni gondviselés” című pásztorlevelét, amelyben a jelenéseket hivatalosan is elismertnek minősítette, és engedélyezte a Szent Szűz tiszteletét Fatimában.
(A városkát már 1917-ben sok tízezernyi zarándok kereste fel, napjainkban pedig mintegy ötmillió ember fordul meg évente a világhírű kegyhelyen.)
A három unokatestvér közül kettőt, Franciscót és Jacintát elvitte az 1918-ban kitört spanyolnátha-járvány, Lúcia pedig karmelita apácaként rejtetten, visszavonultan élt hosszú évtizedeken át egy spanyolországi zárdában. A hat fatimai jelenés közül a harmadik eseményen, 1917. július 13-án a ragyogó fényben álló nőalak három titkot is megosztott a gyermekekkel.
Lúcia nővér az első kettőről csak 1940. augusztus 31-én számolt be írásban Leira püspökének.
Az első titok a pokol látomása. „A Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronzszínben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak.”
A második fatimai titok az első világháború végét és egy következő, még pusztítóbb világégés kirobbanását vizionálja, illetve Oroszország felajánlására vonatkozik.
„A háború a végéhez közeledik, de ha az emberek nem hagyják abba Isten megbántását, egy rosszabb fog kitörni XI. Piusz pápa méltósága alatt. [ ]... ez az a nagy jel Istentől, hogy közeledik a világ megbüntetése a sok gonoszságáért, háborúval, éhínséggel, az Egyház és a Szentatya üldözésével. Ennek megakadályozására jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek...[ ] Ha kérésemet teljesítik, Oroszország meg fog térni, és béke lesz; ha nem, elterjeszti tévtanait a világban, háborúkat és az Egyház üldözését okozva. A jókat fel fogják áldozni; a Szentatya sokat fog szenvedni; nemzetek fognak elpusztulni.”
Schuster bíboros, Milánó érseke,
az első két titkot már 1942-ben nyilvánosságra hozta
a fatimai jelenések, illetve XI. Piusz pápa püspökké szentelésének 50. évfordulója alkalmából kiadott pásztorlevelében. A második fatimai titokban foglalt próféciát egyértelműen a szovjet bolsevik forradalom kirobbanására, illetve az ateista diktatúrák elterjedésére, valamint a második világháború kitörésére vonatkoztatják. (1939-ben, a második világháború kitörésének évében márciusig még XI. Piusz ült Szent Péter trónusán.)
A harmadik fatimai titkot négy évvel később, 1944. március 1-én vetette papírra Lúcia nővér, amelyben többek között ez áll:
„...Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért...” (Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Hittani Kongregáció Fatima üzenete, fordította: Dr. Diós István)
A harmadik fatimai titok jelentése körül megoszlanak a vélemények.
Lúcia nővér a harmadik titokról szóló feljegyzését 1944 júniusában zárt borítékban juttatta el egyházi felettesének, Leira püspökének, aki az iratot jóval később, 1957 áprilisában a lisszaboni nuncius (vatikáni nagykövet) útján küldte el Rómába. XXIII. János pápa 1959. május augusztus 17-én Ottaviani bíboros és néhány tanácsadója jelenlétében felnyitotta a borítékot, ám az irat tartalmának megismerése után úgy döntött, hogy a harmadik fatimai titkot egyelőre ne hozzák nyilvánosságra.
„Várunk. Imádkozni fogok. Majd megmondom, mit döntöttem” – mondta XXIII. János. Így Lúcia nővér feljegyzése kettős borítékba zárva visszakerült a Szent Offíciumba, a vatikáni titkos levéltárba.
VI. Pál 1965. március 27-én ismerte meg a harmadik fatimai titok teljes szövegét, és elődjéhez, XXIII. Jánoshoz hasonlóan úgy döntött, hogy a dokumentumot nem szabad nyilvánosságra hozni. II. János Pál pápa a titok harmadik részét tartalmazó borítékot az Ali Agca által 1981. május 13-án ellene elkövetett merénylet után kérette magához.
Franjo Seper bíboros, a Hittani Kongregáció akkori prefektusa Eduardo Martinez Somalo vatikáni helyettes államtitkár útján
két borítékot küldött a pápának;
a fehér boríték zárta magába Lúcia nővér eredeti kéziratát, egy másik, sárga boríték pedig a szöveg olasz nyelvű fordítását tartalmazta. II. János Pált erősen foglalkoztatta a harmadik fatimai titok értelmezése, mivel a próféciában szereplő „fehér ruhás pápában” saját magára ismert.
A pápa személyesen Lúcia nővérnek címzett levelében, többek között ezt írta : „... megbíztam Őexcellenciája Msgr. Tarcisio Bertonét, a Hittani Kongregáció titkárát, hogy keresse fel Önt, és beszéljen Önnel. E Kongregáció a legszorosabban együttműködik a pápával a katolikus hit védelméért, s miként Ön is tudja, 1957 óta őrzi az Ön kézírásos levelét, mely az 1917. július 13-án a fatimai Béke-völgyben kinyilatkoztatott titok harmadik részét tartalmazza. Msgr. Tarcisio Bertone, akit elkísér a leiriai püspök, Őexcellenciája Msgr. Serafim de Sousa Ferreira e Silva, az én nevemben megy, hogy föltegyen néhány kérdést a titok harmadik részének értelmezésével kapcsolatban.”(Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hittani Kongregáció, Fatima üzenete)
Az egyházfő kérésére Lúcia nővér 1982. május 12-én kelt levelében a következő magyarázatot fűzte a harmadik titok jelentéséhez: „A titok harmadik része Miasszonyunk szavaira vonatkozik: »Ha nem, (Oroszország) tévedéseit a világra fogja szórni háborúk gerjesztésével és az Egyház üldözésével. A jók vértanúk lesznek, a Szentatyának sokat kell szenvednie, nemzetek fognak elpusztulni« (1917. július 13.) [ ] ... Attól a perctől kezdve, hogy nem fogadtuk meg az üzenet e fölszólítását, tanúsítjuk, hogy beteljesedett, Oroszország elárasztotta a világot tévedéseivel. S ha nem is láthatjuk e prófécia teljes beteljesedését, annyit látunk, hogy lépésről lépésre teljesedik” – áll többek között Lúcia nővér II. János Pál pápának írt, hivatkozott levelében. (Forrás: Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hittani Kongregáció, Fatima üzenete/Tarcisio Bertone érsek, a Hittani Kongregáció titkára)
II. János Pál 2000-ben a Hittani Kongregáció akkori prefektusával, Joseph Ratzinger bíborossal (a későbbi XVI. Benedek pápával) konzultálva
úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza a harmadik fatimai titkot is,
amelyhez az egyházfő a Lúcia nővér által írtakat felhasználva, rövid értelmező magyarázatot fűzött.
Eszerint a harmadik fatimai titok az egyház és a pápa szenvedéseiről, nagy vértanúságokról és a hűséges hitvallásról szól.(Forrás: Adorans, Fatima)
Sokan párhuzamot vélnek felfedezni a harmadik fatimai titok és Szent Malakiás, a 12. században élt és alkotott ír püspök híres, a pápaság jövőjére vonatkozó próféciája között.
Malakiás szerint 1143-tól, II. Celesztin pápa trónra lépésétől számítva összesen 112 egyházfejedelme lesz a római anyaszentegyháznak.
Malakiás a jövő pápáit rövid, gyakran allegorikus mondatokkal ábrázolja a próféciáiban, amelyből az illető pápa nevére vagy származására, illetve különleges tettére lehet következtetni a jóslatok értelmezői szerint.
Néhány kutató úgy értelmezi a vatikáni archívumból a 16. század végén előkerült feljegyzéseket, hogy nemcsak az elmúlt évszázadok, hanem a közelmúlt több híres pápáját is azonosítani lehet Szent Malakiás jövendöléséből. Malakiás próféciáiban nem II. János Pál pápa az utolsó; a 110. egyházfejedelmet „De labore Solis”, azaz „A nap vajúdása” néven említi. A régi rómaiak a napfogyatkozásra használták ezt a kifejezést. Amikor Karol Wojtyla 1920. május 18-án megszületett, éppen részleges napfogyatkozás volt.
Az utolsó, 112. egyházfejedelemről, azaz a jelenlegi pápa, Ferenc uralkodásáról a következőket írja Szent Malakiás: „In persecutione extrema sacrae Romanae Ecclesiae siae sedebit Petrus Romanus, qui pascet oves inmultis tribulationibus; quibus transactis Civitas Septi collis diruetur, & Judex tremendus judicabit Populum.”
Magyarra fodítva: „A végső üldöztetés idején a Szent Római Egyházban Petrus Romanus (Római Péter – a szerk.) fog uralkodni, aki nagy szenvedések között fogja terelni nyáját. Ezután a hét domb városát elpusztítják, és a rettegett bíró megítéli a népét.” (Forrás: Prophetiae St. Malchiae Archiepiscopi Dunen in Hibernia, Ord. Cisterciensis De Summis Pontificibus, Colonia Agrippinae, MDCLXXX.)
Mind a fatimai harmadik titok jövendölése, mind pedig Szent Malakiás „Petrus Romanus”-ra vonatkozó próféciája apokaliptikus képet vázol fel a pápaság és a római katolikus egyház, sőt az egész emberiség sorsát illetően. Csak remélhetjük, hogy nem így lesz.