A dinóagyat még 2004-ben találta meg Sussexben Jamie Hiscocks gyűjtő – írja a Reuters hírügynökség. Mint kiderült, a különleges fosszília egy nagy termetű, Iguanodonhoz hasonló hüllőtől származik. Ezek az őshüllők 133 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak korai szakaszában éltek.
A kutatók szerint az agyszövet úgy maradhatott meg ilyen kitűnő állapotban, hogy a központi szerv savas, alacsony oxigéntartalmú vizes közegbe került – vagyis a dinoszaurusz vélhetően mocsaras, ingoványos területen pusztult el.
„Az agyszövetek megőrződésének esélye rendkívül kicsi, így a lelet értéke óriásinak tekinthető” – mondta Alex Liu, a Cambridge-i Egyetem földtudományi tanszékének munkatársa, aki részt vett a minta azonosításában.
A felfedezés hatására valószínűleg kénytelenek leszünk újraértékelni mindazt, amit az egykor élt hatalmas termetű hüllők agyáról tudunk. Eddig ugyanis az átlag dinóagyat igen kis méretű szervnek hitték a szakemberek.
A tipikus hüllőagyat – amely általában „kolbász alakú” – sűrű érhálózat veszi körül, így a tényleges központi szerv a koponyaüregnek mindössze a felét tölti ki. A fosszília azonban arról árulkodik, hogy az agy közvetlenül a koponyának nyomódott, vagyis elképzelhető, hogy egyes dinók központi szerve jóval nagyobb volt, mint azt a tudósok korábban gondolták.
A leletet leíró tanulmány vezető szerzője, David Norman viszont óva int attól, hogy az új eredmények fényében messzemenő konklúziókat vonjunk le a dinoszauruszok intelligenciájáról és agyáról.
„Mivel a lebenyeket nem látjuk, nem tudhatjuk, mekkora is volt pontosan ennek a dinoszaurusznak az agya – mondta a kutató. – Elképzelhető, hogy a dinók agya nagyobb volt, mint gondolnánk, ezt azonban ebből az egyetlen leletből nem állapíthatjuk meg” – tette hozzá Norman.