A három kutató, Jean-Pierre Sauvage, Sir J. Fraser Stoddart és Bernard L. Feringa olyan molekulákat hozott létre, amelyeknek mozgását szabályozni lehet, és amelyek képesek elvégezni egy előre meghatározott feladatot, ha energiát kapnak.
Az elismerés azért járt ennek a három kutatónak, mert felfedezésük jól mutatja, hogy a mesterséges kémia miniatürizálása milyen technológiai forradalomhoz vezethet.
A most díjazott felfedezés első lépését Jean-Pierre Sauvage tette meg 1983-ban, amikor sikeresen összekapcsolt gyűrű alakú molekulákat, láncot alkotva belőlük. Ezt a láncot catenane-nek nevezte el. Normál esetben a molekulák erős kovalens kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz, és vegyértékelektronjaik közössé válnak. A catenane esetében azonban
az atomok egy szabadabb mechanikai kötéssel kapcsolódnak.
Ahhoz, hogy egy gép képes legyen feladatokat ellátni, olyan részekből kell állnia, amelyek egymáshoz képest szabadon tudjanak mozogni. A Sauvage által felfedezett lánc eleget tesz ennek a kritériumnak.
A második lépést Fraser Stoddart tette meg 1991-ben, amikor létrehozott egy rotaxane-t. Egy molekuláris gyűrűt helyezett egy molekuláris tengely köré, és bebizonyította, hogy a gyűrű képes mozogni a tengely körül. Erre épülő felfedezés például a molekuláris lift, a molekuláris izom és a molekula alapú számítógépes chip.
Bernard Feringa volt az első, aki molekuláris motort készített. 1999-ben elérte, hogy egy molekuláris rotorlapát folyamatosan ugyanabba az irányba forogjon. Ilyen motort használva
képes volt egy a motornál tízezerszer nagyobb üveghengert is forgatni,
és létrehozott nanoautót is.
A molekuláris motor fejlettségét tekintve most ott tart, ahol az elektromos motor tartott az 1830-as években. A molekuláris motorok felfedezése valószínűleg újfajta szenzorok és energiatároló rendszerek fejlesztésének fog újabb lendületet adni.
A 71 éves Sauvage a Strasbourgi, a 74 éves Stoddart a Northwestern, a 65 éves Feringa a pedig a Groningeni Egyetem munkatársa.
A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (256 millió forintos összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.
A kémiai Nobel-díjat 1901 óta most 108. alkalommal ítélték oda, 8 alkalommal nem osztották ki. Az elismerésben 63 alkalommal részesült egy tudós, 23 alkalommal kettő és 22 alkalommal három. A díjat a mostaniakkal együtt eddig 175 tudósnak ítélték oda, de a kitüntetettek száma ténylegesen 174, mivel az angol Frederick Sanger - eddig egyedüliként - két alkalommal (1958, 1980) is részesült az elismerésben.
A kitüntetettek átlagéletkora 58 év. Az eddigi legfiatalabb nyertes 1935-ben az akkor 35 éves Frédéric Joliot-Curie volt, a legidősebb pedig 2002-ben az akkor 85 éves John B. Fenn. Az 1954-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett amerikai Linus Pauling 1962-ben Nobel-békedíjat is kapott, egyúttal
ő az egyetlen Nobel-díjas, akinek egyik kitüntetésen sem kellett mással osztozkodnia.
A legtöbb díjazottat, szám szerint 50-et biokémiai kutatásaikért jutalmazták.
Az eddigi kitüntetettek között 4 nő van: Marie Curie 1911-ben, a lánya, Irene Joliot-Curie 1935-ben, Dorothy Crowfoot Hodgkin 1964-ben, Ada Jonat pedig 2009-ben nyerte el a díjat. Marie Curie és Dorothy Crowfoot Hodgkin egyedül vették át a kitüntetést, Marie Curie 1903-ban a fizikai Nobel-díjat is megkapta.
Két kémiai Nobel-díjas nem vehette át a neki ítélt kitüntetést: a náci Harmadik Birodalom hatóságai arra kényszerítették Richard Kuhnt, majd Adolf Butenandtot, hogy a nekik 1938-ban, majd 1939-ben megítélt kémiai Nobel-díjat visszautasítsák. A két tudós csak a második világháború után vehette át az elismerést, az azzal járó pénzösszeg viszont - az alapító Alfred Nobel rendelkezései miatt - már nem járt nekik.
Az eddig egyetlen díjazott házaspár a Nobel-díjas "csúcstartó" Curie-családból került ki: Irene és férje, Frédéric Joliot-Curie 1935-ben együtt kapták meg a kémiai elismerést.
Magyar születésű tudósok közül eddig öten kaptak kémiai Nobel-díjat. Az 1925. évit a Németországban élt Zsigmondy Richárd vehette át "a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért". Az 1943. évit a Németországban, Dániában és Svédországban élt Hevesy György kapta "a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért".
1986-ban a Kanadában élő Polányi János megosztva kapta a díjat "a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért". 1994-ben az Egyesült Államokban élő Oláh Györgynek "a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért", míg 2004-ben az Izraelben élő Avram Hershkónak (Herskó Ferencnek) a sejtbiológia terén elért alapvető kutatási eredményeiért ítélték oda a kémiai Nobel-díjat.