A kanadaiak ajándéka a kanadaiak számára"
volt a mottója annak az 1992-ben indult kezdeményezésnek, amely 2017-re, azaz Kanada alapításának 150. évfordulójára összeköti az ország 400 túraösvényét egyetlen lenyűgöző útvonallá.
A 24 ezer kilométer nagyjából annyi, mintha valaki tízszer járná körül Magyarországot a határ mentén.
A Great Trail érinti Kanada mind a 13 tartományát, kiindulópontja az újfoundlandi St.John vasúttörténeti múzeuma előtt van. Az útvonal keletről nyugati irányba haladva érinti a legnagyobb városokat, majd felkanyarodik észak felé az alaszkai Yukon-vidék mellett a Beaufort-tengerig.
Nemcsak gyalogszerrel, hanem kerékpárral és lóháton, illetve télen sílécen vagy hómobillal is bejárható lesz. A táv negyede víziút, amelyet kenuval vagy kajakkal lehet megtenni. Egy a lényege: csábítson ki minél több embert a szabadba. Talán ez sikerül, hiszen a népesség 80 százaléka alig 30 perces utazásra lakik a Great Trailtől.
A szabadidő aktív eltöltése a fittség és a testi-szellemi egészség kulcsa, legyen szó gyaloglásról, kerékpározásról vagy túrázásról. A mozgásnak nem kell megerőltetőnek lennie, a rendszeresség számít. A feszes tempóban végzett gyaloglás csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések, a magas vérnyomás és a diabétesz kialakulásának kockázatát, erősíti a csontokat és az izmokat.
A fizikai aktivitás nemcsak az egyén számára hasznos, hanem az egész társadalom profitál belőle: Kanadában kiszámolták, hogy amennyiben 10 százalékkal több embert sikerülne aktív életmódra átszoktatni, az évente 150 millió dolláros megtakarítást jelentene az egészségügynek.
Az ösvények jelentős része elhagyott vasúti vonalak átalakításával készült, amelyek tulajdonjogát a két kanadai vasúttársaság ingyen adta át. A
túraútvonal több ezer cég és magánszemély pénzadományából, továbbá társadalmi munkájával épült, a kanadai kormány minden adománydollárt 50 cent állami támogatással egészített ki.
A túraútvonalnak nincs kizárólagos tulajdonosa, a fenntartásáról vasúti és természetvédelmi szervezetek (például a helyi nemzeti parkok) gondoskodnak a helyi önkormányzatokkal és civil szervezetekkel karöltve. Az út mentén meghatározott távolságokban pihenőhelyet és frissítőket kínáló pavilonokat állítanak fel, amelyet mindenhol a helyiek üzemeltetnek. A Great Trail kialakítását és fenntartását tekintve Kanada legnagyobb önkéntes vállalkozásainak egyike, amelynek célja "összekötni minden kanadait".
Mostanra a túraútvonal 87 százaléka készült el, de ha meglesz a 100 százalék, akkor sem állnak le.
Szeretnénk továbbfejleszteni a jövendő generációk számára",
mondta Deborah Apps, a túraútvonal építését koordináló Trans Canada Trail ügyvezetője.
Azt hinnénk, egyszerű, mint az egyszeregy, csak teszegetjük egyik lábunkat a másik után. Az emberek jelentős része mégsem tudja, hogyan kell helyesen gyalogolni, és azt sem tudja, hogy ezt nem tudja.
Egy kiadós túra után lehetünk fáradtak, de ha valaki nemcsak az izmaiban, hanem egyes ízületeiben, például bokájában, térdében, csípőjében, vállában is fájdalmat érez, vagy sajog a talpa, az annak a jele, hogy egyik-másik rész nincs szinkronban a többivel. Ez lehet egy régebbi sérülés, illetve meszesedés, túlterhelés következménye.
Érdemes fölkeresni az ortopéd szakorvost, már egy jó talpbetét is csodákra képes!
Gyaloglás közben ügyeljünk arra, hogy ne előrelépjünk az elülső lábunkal, hanem a támasztó lábbal toljuk előre a csípőnket és a testünket. Járás közben a farizmokat kell érezni, nem az elülső combizmokat: utóbbi annak a jele, hogy előredőlve megyünk, rossz helyen terheljük a lábunkat. Ne csapjuk a lábunkat a földhöz, járásunk legyen inkább ringó jellegű mozgás, nem menetelés.
A lábakkal ellentétes karok mozgatása rendkívül fontos, a keresztirányú mozdulat lendületet ad a járáshoz – akin hátizsák van, szokjon le arról, hogy a pántjába kapaszkodik. A karok emelése ne legyen katonás, engedjük a felsőtestet enyhén kifordulni oldalra.
Fontos, hogy a fejet emeljük föl, csak néha pillantsunk le magunk elé, ne fordítsuk folyamatosan lefelé a tekintetünket.
Ennek elsajátítása igényel némi gyakorlást, de meglepő lesz, amikor ráébred az ember, hogy terepen is botlás nélkül lehet így haladni.
Egyenes háttal gyalogoljunk, a fülünk legyen a vállunk fölött a vállunk a csípő fölött, a csípőnk a térdünk fölött. Ennek megszokása a legnehezebb, de a túlterhelés megelőzése érdekében nagyon fontos. A hasat tartsuk kissé behúzva (nem annyira, mint egy hasizomgyakorlat közben, de azért feszesen).
Gyaloglás közben ne feszítsük meg a törzsünk izmait, vállunkat eresszük le. Lélegezzünk mélyeket, mert minél jobban átszellőztetjük a tüdőnket, annál jobban ellazulunk, ráadásul, mint korábbi cikkünkben megírtuk, az erdőfürdő feltölti szervezetünket olyan fitoncid vegyületekkel, amelyek erősítik az immunrendszerünket is.