„A mesterséges intelligencia ma már a mindennapi életünk szerves része: az orvostudományban olyan diagnosztizáló rendszerek léteznek, amelyek a panaszok és leletek alapján megmondják, mi bajunk van, az autókban és a repülőgépekben is van robotpilóta, utóbbinál a felszállás és a leszállás sokszor automatizált. A műholdak fotóit mesterséges intelligencia segítségével elemezzük, a vadvilágot ilyen eszközökkel szabályozzuk" – mondta az Origónak Neil Jacobstein, a Singularity University egykori elnöke, az egyetem mesterséges intelligenciával és robotikával foglalkozó ágának vezetője.
Jacobstein a T-Systems Magyarország Symposiumon tartott előadásában vázolta a mesterséges intelligencia jelenlegi helyzetét, és ötleteket adott ahhoz, hogy a vállalatok hogyan tudják maximalizálni működésüket az MI segítségével. Az előadás után egy rövid beszélgetés erejéig az Origo kérdéseire is szakított időt.
Jacobstein szerint a legfontosabb, amit meg kell értenünk a mesterséges intelligenciával kapcsolatban az az, hogy exponenciálisan növekszik – ma, ha az MI-re gondolunk, valahol egy rovar és egy egér agykapacitását kell megbecsülnünk, ha szeretnénk tudni, mennyire okos egy ilyen gép. A 2020-as évek közepére azonban már eljutunk odáig, hogy
egy emberi agy feldolgozóképességére fog hasonlítani
egy mesterséges intelligenciát használó eszköz memóriája – persze nem egy kifejezetten okos ember agyáéra, de már emberire.
2016-ban már annyira a mindennapi életünk része a mesterséges intelligencia, hogy majdnem észre sem vesszük – beszivárgott a dizájntól kezdve a vevőszolgálatokon keresztül a minőségellenőrzésig mindenhová. Mi lehet mégis az oka annak, hogy még mindig ennyire félünk tőle, és tartunk attól, milyen jövőt fog elhozni nekünk?
Erről faggattuk Jacobsteint is, aki jó részben a média és a hollywoodi filmipar számlájára írta a rémületkeltést. „Nem gondolom, hogy mindenki rettegne a mesterséges intelligenciától, általában attól félünk, mi történik majd a jövőben, ha továbbfejlődik a technológia. Ebben nagy szerepe van a kasszasiker filmeknek, amik
úgy festik le a robotokat, hogy azok gonoszak lesznek, és ránk támadnak, átveszik a világ felett az uralmat"
– mondta. Valóban: a legtöbb moziban az emberi fajt szembeállítják a mesterséges intelligenciát használó robotokkal, pedig Jacobstein szerint a jövő az, hogy egymás mellett dolgozzunk majd – kicsit giccses kifejezést használva gyakorlatilag kéz a kézben fogjuk építeni velük a jövőt. „Hollywoodnak nem kifizetődő, ha azt mutatja, hogy egy engedelmes MI asszisztens végzi a dolgát egy irodában, az emberek halálra unnák magukat a filmen. Kell a konfliktus, amitől izgalmas lesz."
Persze nem csak a filmek, hanem a tudományos világ nagyjai is fogalmaztak már meg kritikát a mesterséges intelligencia veszélyeivel kapcsolatban. Elég, ha arra gondolunk, hogy Stephen Hawking vagy Elon Musk mit nyilatkoztak – előbbi egyenesen az emberiség legnagyobb hibájának nevezte az MI-t.
Csakhogy valami ennek a mondatnak is lemaradt a végéről. „A baj az, hogy a véleményvezér gondolkodók nyilatkozatait lesarkítják, vagy kiemelik a kontextusból. Hawking is azt mondta, hogy a mesterséges intelligencia
az emberiség legnagyobb hibája vagy a legjobb döntése lehet,
de a média csak az első felét kapta fel." Elon Musk pedig nem kizárólag vészmadárkodik, hanem tesz is azért, hogy a mesterséges intelligenciát minél biztonságosabban használhassuk. Beszállt az OpenAI nevű kutatócsapat létrehozásába, amelynek célja, hogy nyílttá tegye a mesterséges intelligencia fejlesztését, ezzel kiküszöbölve, hogy a fejlődő technológiát rossz célra használják. Persze, érdekes is volna, ha Musk foggal-körömmel ellenezné az MI-t, hiszen autómárkája, a Tesla is használja.
A mesterséges intelligencia kutatásainak megnyitásával az a veszély is megnőtt, hogy a bárki által elérhető információkat rossz célra fogják felhasználni. Jacobstein azonban bizakodó. „Én úgy gondolom, hogy a világ nagy része még mindig építeni szeretné a társadalmat, nem lerombolni. Lesznek, akik szeretnék majd rossz célokra fordítani az MI-t, de a zseniális kutatók java nem ezen fog dolgozni – és én rájuk számítok."
Jacobstein előadásaiban gyakran emlegeti azt, hogy szükségünk lesz a mesterséges intelligenciát ellenőrző mesterséges intelligenciára is – ha ez horrorisztikusan és Terminátor-szerűen hangzik, gondolja újra: a laptopján a vírusirtó is ugyanazt teszi.
A vírus is MI, a vírusirtó pedig magától felismeri és karanténba zárja, illetve megsemmisíti a kórokozót.
„Apró mesterséges intelligenciát használó szoftverek gonosz dolgokat szeretnének művelni a laptoppal, a szintén mesterséges intelligenciát használó vírusirtó pedig megakadályozza őket ebben. A távoli jövőben a cél az lesz, hogy okos városokat, okos autókat, okos utcákat tervezzünk, mindegyiküknek szükségük lesz arra, hogy valami monitorozza a rendszer egészségét." Ezt az ellenőrzést pedig valószínűleg nem manuálisan mi, hanem az előre betanított mesterséges intelligencia fogja végezni.
De mi a helyzet az etikai problémákkal? Sokszor felmerül, hogy egy önjáró autó vajon hogyan fogja megállapítani, hogy mi a helyes megoldás, ha egy baleseti szituációban emberéletek között kell döntenie (legutóbb a TEDxYouth előadássorozaton Haidegger Tamás beszélt a témáról) – Jacobstein szerint azonban ez, bár valóban fontos kérdés, egy nagyon kis része az önjáró autók témájának.
„Én úgy gondolom, hogy annak ellenére, hogy ez egy nagyon fontos, megoldandó etikai probléma, egyszerre elég szélsőséges példa is. Ha egy emberi vezetőnek kell döntenie aközött, hogy elüt-e valakit, vagy veszélybe sodorja a saját családját az autóban, ugyanilyen morális dilemma. Gyorsan kell döntést hoznia. Bárki, aki vezet, retteg egy ilyen eseménytől. Szerencsére ez ritkán következik be, de képesek vagyunk úgy programozni a mesterséges intelligenciát, hogy olyan döntést hozzon, amilyet egy ember is hozna. Szerintem
inkább arra kéne koncentrálnunk, hogy hány emberéletet menthet meg az önjáró autó
– évente 1,2 millió ember hal meg autóbalesetben, legtöbbször azért, mert valaki nem figyelt, ittasan vezetett, telefont nyomkodott vezetés közben. Senki nem nézi a másik oldalát a témának. Gondoltunk már arra, hogy az embereknek meg kellene tiltanunk a vezetést?"
Valóban nem véletlen, hogy azt mondják, repülőre ülni még mindig biztonságosabb, mint autóba: az évi 1,2 millió halálos baleset statisztikailag helyes világszinten, de Magyarországon is 3658 közúti balesetet rögzítettünk eddig csak 2016-ban. Bár az önjáró autók még fejlesztésre szorulnak (gondoljunk csak arra az esetre, amikor egy Tesla nem tudta megkülönböztetni a teherautó vásznát a fehér égtől, és belement), de könnyen lehet, hogy megtizedelhetik a közlekedési balesetek számát.
A mesterséges intelligenciával kapcsolatban hatalmas félelmünk még az, hogy az új gépek elveszik majd a munkánkat – és Jacobstein nem is tud megnyugtató magyarázattal szolgálni. Ő is úgy gondolja ugyanis, hogy bár a gépek teremtenek majd új munkahelyeket azzal, hogy olyan foglalkozások iránt nő meg a kereslet, amelyek hozzájuk köthetők, szerinte
mégsem lesz olyan mértékű a növekedés, amilyen mértékben az emberek elveszítik a munkájukat a gépek miatt.
Ennek megoldására érdekes teóriával áll elő. Úgy gondolja ugyanis, hogy a mesterséges intelligencia használata olyan jólétet teremt majd, hogy biztosíthatunk egyfajta szociális hálót azoknak, akik kiesnek a munkájukból a robotok miatt. „A gazdagabbak nem fogják bánni, mert sokkal több pénzük lesz, jobb lesz az életminőség, lesz miből adni" – jegyezte meg Jacobstein. Bár kicsit utópisztikusnak tűnik a megoldás, akár még működhet is – valószínűleg úgyis csak a távoli jövőben látjuk majd meg, mennyi a realitás mögötte.
Kevesebbet beszélünk arról, mi lesz az életszerű, mesterséges intelligenciát használó robotok pszichológiai hatása az emberekre – bár Hollywood és a sorozatgyártók előszeretettel foglalkoznak a dologgal, tudományos szempontból kevés kutatás készül a témában. Az A nő című film hasonló problémát dolgoz fel, és a HBO sikersorozatában, a Westworldben is bontakozik ki hasonló szál, a Humans című széria pedig egyenesen ezt a témát öleli fel – mi történik, ha elkezdünk érzelmeket táplálni a robotok iránt?
„Az alapvető probléma, úgy gondolom, az, hogy kórosnak, betegesnek fogjuk fel, ha érzelmeket táplálunk nem emberi lények iránt is" – fejtette ki véleményét Jacobstein.
Pedig ma már egy kutya is lehet családtag, ugyanúgy szeretjük, a család részévé válik,
pedig nem ember. Miért ne történhetne ugyanez a robotokkal is? A kutyák sokkal jobban szocializálódtak hozzánk, mint a sokkal okosabb csimpánzok. Úgy gondolom, hogy a robotok is ugyanígy idomulni fognak hozzánk, és együtt fejlődünk majd."
Ez pedig nem csak azt jelenti, hogy a robotok lesznek emberibbek, hanem azt is, hogy mi is fejlődünk majd általuk – ha akarjuk, ha nem. Mindig lesznek olyanok, akik ellenezni fogják a mesterséges intelligencia és az ezt használó robotika előretörését, de valószínűleg a mobiltelefonokhoz hasonlóan a közeljövőben ez is megkerülhetetlen lesz, ugyanúgy, ahogy ma már az MI is az, csak nem vesszük észre.
Jacobstein szerint ez nem rossz dolog – pár évtizede még a mesterséges megtermékenyítésből születő lombikbébiket is furcsának találták, ma pedig már annyira mindennapos a beavatkozás, hogy ha valaki így születik, valószínűleg nem is gondol arra, hogy bármi megkülönböztetné hagyományos módszerekkel fogant ismerőseitől. Előreláthatólag ugyanez lesz a helyzet a mesterséges intelligenciával is – talán néhány évtized nélkül furcsán nézünk majd vissza ezekre az időkre, amikor az MI még csak ilyen kis mértékben befolyásolta az életünket.